Most hogy képszerkesztésre technikai akadályok miatt nem vagyok képes, működésbe lépett a rendszerező és verbális agyféltekém. Összegyűjtöttem néhány tévhitet a scrapbookkal kapcsolatban.
1. Ez egy drága hobbi
Ha az anyagiakat nézzük, ez a tevékenység rendkívül széles skálán mozog.
Igen, drága, ha úgy gondoljuk, hogy egy külön műtermet kell előbb berendeznünk speciális tároló alkalmatosságokkal és mindenféle vágó-lyukasztó-nyomtató-domborító csodaszerszámmal. Vagy - digitális esetében - meg kell vásárolnunk mindig a legtrendibb dizájnerek összes újonnan megjelenő készleteit.
Ha átlagoljuk, semmivel sem kerül többe, mint bármi más (kötés, hímzés, horgászat, motorozás stb.) És ha úgy döntünk, akár ingyenes is lehet. Különösen igaz ez az ingyenesség a digitális változatra, ahol a letölthető kellékek (freebie-k) tömegesen állnak rendelkezésre a neten, és nem kell plusz felszerelés sem, ugyanis a számítógép és fényképezőgép már amúgy is megvan. A nagyon lelkesek és kitartóak pedig maguk is előállíthatják ezeket a készleteket. A kézi változatnál olcsó és hulladékanyagokból is összerakhatunk nagyon szép dolgokat a konyhaasztalon. És ha feltöltjük egy galériába, ugyanúgy értékelik a saját készítésű holmikat – ha nem jobban – mint azt amit megvettünk.
2. Óriási kreativitás és kézügyesség kell ehhez. Nekem biztos nem menne!
Ha már szóba került, akkor én aztán igazán kétbalkezes vagyok. Van olyan sikeres dizájner, aki saját bevallása szerint sohasem érdeklődött semmiféle alkotó tevékenység iránt mindaddig, míg rá nem talált e hobbira. Ami kell ehhez, az belül van. A szívedben és a lelkedben. Az a kérdés, hogy van-e mondanivalód akár önmagad akár mások számára. Ha veszel egy füzetet, beleírod, mit érzel vagy mi történt veled és beleragasztasz emlékeket, újságkivágásokat, fotókat az – véleményem szerint – már scrapbook. És ehhez nem kell különösebben kreatívnak lenni, ügyesnek meg végképp nem. Ha megnézzük Ali Edwards oldalait, bizony ő sem bonyolítja túl a dolgokat, mégis milliók rajonganak érte, mert olyan értéket képvisel, ami követendő példa számukra.
3. Én sohasem írtam naplót sem, ezért nem érdekel..
Nem muszáj naplóíró típusnak lenned. A nemrég indított felmérésemből kiderül, hogy sok más dolog is motiválhat erre a hobbira.
Vannak akik a fotózásból indulnak ki. Szeretnék különlegesebbé tenni a képeiket, ezért megtanulnak mindenféle trükköt hozzá. S ha már rátesznek egy idézetet, vagy megnevezik a szereplőt, helyszínt az már scrapbook.
Megint mások nagyon szeretnek díszíteni. Ez általában nőkre jellemző, akik szeretik a rendet a lakásukban, a szép dísztárgyakat maguk körül, kiegészítőket az öltözködésükben. Scrapbook technikákkal nemcsak albumokat, hanem szép lakberendezési tárgyakat készíthetünk, de láttam már felhasználási ötleteket a ruházkodásban is.
Vannak, akik valamelyen fontos társadalmi problémára szeretnék képi formában felhívni a figyelmet.
Van aki egyedi ajándéktárgynak szánja szerettei számára.
Vannak akik szeretnek alkotni, kézimunkázni. A scrapbook azért is jó, mert szinte minden kézműves technikát ötvözni lehet benne.
És vannak, akik egy fantáziavilágot szeretnének ezzel megjeleníteni, felszínre hozni azt a csodálatos belső képet, amely mindannyiunkban ott rejtőzik.
4. Ehhez én már túl idős vagyok..
Soha sem késő semmit sem elkezdeni. Minél több mindent megéltél, annál többet adhatsz érzelmileg és tartalmilag egyaránt. A magyar és nemzetközi scrapbook közösségekben is találkoztam már több – aktívan szereplő és kiváltképp tehetséges -nagymamával.
5. …vagy túl fiatal
Ovisok is elkezdhetik. Milyen klassz közös családi program ez! A kicsik imádják, ha ők vannak egy fotón és ugyanúgy szeretnek ragasztgatni is. Gyerekzsúrok fénypontja lehet akár. Az iskolások már maguk írhatják rá, miről szól az oldaluk, a tinik számára pedig különösen vonzó lehet, mert ekkor indulnak el egy lelki úton, amelynek fontos része önmaguk felfedezése és elfogadása.
6. Egyáltalán nem értek a számítógéphez!
Ha már ezt olvasod, annyira biztosan értesz hozzá, hogy tudsz böngészni az interneten. És innen kezdve rengeteg dologra megtalálod a választ. A képszerkesztő programok közt vannak olyanok is amelyeknek gyerekjáték a használata. A Scrapbook Flair-t pld kislányom már 8 évesen egyedül használta. A hagyományos scrapbookhoz pedig csak annyi kell, hogy tudj fotót rendelni online, de persze máshogy is meg lehet oldani.
7. Nagyon idegen ez a mi kultúránktól. Egy múló divathullám. Nyugatmásolás.
Azt hogy új lenne, erősen kétlem.
Nagymamámnak volt egy hatalmas fotóalbuma, ami már gyermekként is óriási kincs volt a szememben. Ide került az összes családi fotó. Ahova tudott, írt évszámot, helyszínt, szereplőket. Volt olyan oldal is, ahová képeslapokat ragasztott.
Tizenvalahány évvel ezelőtt férjem elhozta egy munkatársa fotóalbumát megmutatni. Erre is nagyon élénken emlékeszem. Horvátországban nyaraltak és a fényképeken kívül rengeteg más kincs is lapult ebben az albumban, ami egy nagy lefűzős irattartó volt eredetileg: jegyek, számlák, képeslapok, préselt növények és írásos feljegyzések. Akkor azt mondtam magamban: Ez igen! Így érdemes utazni!
Magyar írók önéletrajzi írásai, útikönyvek, ahol a leírás mellett azért ott vannak a helyszínek, emberek, tárgyak fotói is. Nekünk miért ne lehetne ilyen?
És persze ott vannak a babanaplók is, ahová fotók, írások és egyéb tárgyak kerülnek. Nem új találmány, rólam is van (pedig én sem mostanában születtem..)
Ebből is látszik, hogy az igény már igen régóta él bennünk.
Szerintem, ahogy szélesebb körben elterjed, úgy fognak megjelenni a magyar motívumok is a scrapbook kellékekben.
Erős közösségformáló szerepe van. Ha önmagunkat elfogadjuk, úgy másokat is el tudunk fogadni, ha önmagunkat szeretjük úgy szerethetünk másokat is, ha bevalljuk érzelmeinket úgy mutathatjuk ki mások felé is. Így belülről kifelé indulva nemcsak saját életminőségünk javul, hanem másoké is. Így a nagyobb közösségeké is.
Sok minden egyéb mellett, ez a tevékenység is hozzájárul ahhoz hogy világunk egy kicsit jobbá váljon.
Loading ...
Loading ...
