“Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet.”
(Saint de Exupery)
Tag Archive for 'Gondolatok'
Még egy harmadik kihívásra sikerült beneveznem a Scrapbook napokon. Ez pedig Betsie Speed Scrap kihívása volt. A Speed Scrap gyors scrapbookozást jelent. Külföldi oldalakon már bevett szokás, amikor meghatározott idő alatt, megadott instrukcók alapján kell oldalt készíteni. Még soha nem vettem ilyenben részt, ezért aztán vasárnap éjjel -alvás helyett – pótoltam az elmaradásomat. Érdemes volt!
Az ilyen kihívások számunkra – akik már kreatív csapattagok – is mindig hoznak új tapasztalatokat és fejlődési lehetőséget. Nekem személy szerint a tempóval és határozottsággal vannak nehézségeim.
Mint dizájner elég sok kiegészítőt szoktam készíteni, amit megpróbálok meg is mutatni az oldalaimon. Ez általában azt jelenti, hogy először mindenfélével megpakolom, elrendezgetem, aztán ugyanannyi idő alatt le is szedem róla.
Szerintem a pakolászáshoz érzék kell, nekem pedig nincs, ezért maradok végül mindig a minimál jellegű oldalaknál. Átmenetileg további gátakat is építek magamnak azzal, most hogy kiadványszerkesztést tanulok, ahol vannak többé-kevésbé szigorú elrendezési szabályok, de a díszítések és betűtípusok túlzott halmozása semmiképp nem engedélyezett (a kezdőknek). Ami persze nem jelenti azt, hogy ezt a scrapbookingnál is be kellene tartani, mert az egy szabad alkotási folyamat, ha éppen a tobzódással szeretnénk kifejezni valamit (pld a sok virág és kacskaringó érzelmi többletet ad egy képhez), akkor tegyük meg nyugodtan. Végül úgyis az összhatás alapján döntjük el, hogy az alkotásunk esztétikus vagy sem. Ez utóbbi ösztönös illetve ízlésvilág kérdése, amit meghatároz a neveltetésünk, a kultúra, amiben felnőttünk, illetve a bennünket eddig ért egyéb hatások is.
Ebben a feladatban sok kiegészítőt kellett elrendezni, viszont nem volt már idő hogy túl sokáig nézegessem és leszedjek róla mindent! 
A tanulság ez alkalommal az volt számomra, hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat és fogadjam el önmagam. Ha az egyszerű az én stílusom, akkor az ellen nem kellene küzdenem. Hogy elfogadjam azt hogy nem kell tökéletesnek lennem. Így sok időt lehet megspórolni.
Ha csak egy órám van szabadon, akkor elkészülök azalatt, de ha az egész délelőtt szabad, akkor bizony érdekesmód végig ugyanazzal foglalatoskodom, amit máskor egy óra alatt elvégzek. Továbbá rengeteg időt és energiát felemészt az, amikor mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk.
A jó időbeosztás titka: tervezés és fókuszálás. A scrapbooknál pedig nem is muszáj a nulláról indulni, mert használhatjuk mások készleteit és elrendezésterveit és technikáit is – ezt jelenti a tervezés (persze ha közzétesszük, ne felejtsünk el hivatkozni a forrásra). A fókuszálás pedig az, hogy ne álmodozzunk közben és ne nézelődjünk mindenfelé, ha már eldöntöttük egy ötlet megvalósítását akkor koncentráljuk csakis arra.
Az oldal hozzávalói:
Shabby Spring
Sunshine
Live life
És mára van egy kérdésem is Neked, aki már hosszabb-rövidebb ideje scrapbookozol?
Mennyi idő alatt készülsz el egy oldallal?
A választ egy kattintással megadhatod az alábbi alkalmazásban:
Loading ...Most hogy képszerkesztésre technikai akadályok miatt nem vagyok képes, működésbe lépett a rendszerező és verbális agyféltekém. Összegyűjtöttem néhány tévhitet a scrapbookkal kapcsolatban.
1. Ez egy drága hobbi
Ha az anyagiakat nézzük, ez a tevékenység rendkívül széles skálán mozog.
Igen, drága, ha úgy gondoljuk, hogy egy külön műtermet kell előbb berendeznünk speciális tároló alkalmatosságokkal és mindenféle vágó-lyukasztó-nyomtató-domborító csodaszerszámmal. Vagy - digitális esetében - meg kell vásárolnunk mindig a legtrendibb dizájnerek összes újonnan megjelenő készleteit.
Ha átlagoljuk, semmivel sem kerül többe, mint bármi más (kötés, hímzés, horgászat, motorozás stb.) És ha úgy döntünk, akár ingyenes is lehet. Különösen igaz ez az ingyenesség a digitális változatra, ahol a letölthető kellékek (freebie-k) tömegesen állnak rendelkezésre a neten, és nem kell plusz felszerelés sem, ugyanis a számítógép és fényképezőgép már amúgy is megvan. A nagyon lelkesek és kitartóak pedig maguk is előállíthatják ezeket a készleteket. A kézi változatnál olcsó és hulladékanyagokból is összerakhatunk nagyon szép dolgokat a konyhaasztalon. És ha feltöltjük egy galériába, ugyanúgy értékelik a saját készítésű holmikat – ha nem jobban – mint azt amit megvettünk.
2. Óriási kreativitás és kézügyesség kell ehhez. Nekem biztos nem menne!
Ha már szóba került, akkor én aztán igazán kétbalkezes vagyok. Van olyan sikeres dizájner, aki saját bevallása szerint sohasem érdeklődött semmiféle alkotó tevékenység iránt mindaddig, míg rá nem talált e hobbira. Ami kell ehhez, az belül van. A szívedben és a lelkedben. Az a kérdés, hogy van-e mondanivalód akár önmagad akár mások számára. Ha veszel egy füzetet, beleírod, mit érzel vagy mi történt veled és beleragasztasz emlékeket, újságkivágásokat, fotókat az – véleményem szerint – már scrapbook. És ehhez nem kell különösebben kreatívnak lenni, ügyesnek meg végképp nem. Ha megnézzük Ali Edwards oldalait, bizony ő sem bonyolítja túl a dolgokat, mégis milliók rajonganak érte, mert olyan értéket képvisel, ami követendő példa számukra.
3. Én sohasem írtam naplót sem, ezért nem érdekel..
Nem muszáj naplóíró típusnak lenned. A nemrég indított felmérésemből kiderül, hogy sok más dolog is motiválhat erre a hobbira.
Vannak akik a fotózásból indulnak ki. Szeretnék különlegesebbé tenni a képeiket, ezért megtanulnak mindenféle trükköt hozzá. S ha már rátesznek egy idézetet, vagy megnevezik a szereplőt, helyszínt az már scrapbook.
Megint mások nagyon szeretnek díszíteni. Ez általában nőkre jellemző, akik szeretik a rendet a lakásukban, a szép dísztárgyakat maguk körül, kiegészítőket az öltözködésükben. Scrapbook technikákkal nemcsak albumokat, hanem szép lakberendezési tárgyakat készíthetünk, de láttam már felhasználási ötleteket a ruházkodásban is.
Vannak, akik valamelyen fontos társadalmi problémára szeretnék képi formában felhívni a figyelmet.
Van aki egyedi ajándéktárgynak szánja szerettei számára.
Vannak akik szeretnek alkotni, kézimunkázni. A scrapbook azért is jó, mert szinte minden kézműves technikát ötvözni lehet benne.
És vannak, akik egy fantáziavilágot szeretnének ezzel megjeleníteni, felszínre hozni azt a csodálatos belső képet, amely mindannyiunkban ott rejtőzik.
4. Ehhez én már túl idős vagyok..
Soha sem késő semmit sem elkezdeni. Minél több mindent megéltél, annál többet adhatsz érzelmileg és tartalmilag egyaránt. A magyar és nemzetközi scrapbook közösségekben is találkoztam már több – aktívan szereplő és kiváltképp tehetséges -nagymamával.
5. …vagy túl fiatal
Ovisok is elkezdhetik. Milyen klassz közös családi program ez! A kicsik imádják, ha ők vannak egy fotón és ugyanúgy szeretnek ragasztgatni is. Gyerekzsúrok fénypontja lehet akár. Az iskolások már maguk írhatják rá, miről szól az oldaluk, a tinik számára pedig különösen vonzó lehet, mert ekkor indulnak el egy lelki úton, amelynek fontos része önmaguk felfedezése és elfogadása.
6. Egyáltalán nem értek a számítógéphez!
Ha már ezt olvasod, annyira biztosan értesz hozzá, hogy tudsz böngészni az interneten. És innen kezdve rengeteg dologra megtalálod a választ. A képszerkesztő programok közt vannak olyanok is amelyeknek gyerekjáték a használata. A Scrapbook Flair-t pld kislányom már 8 évesen egyedül használta. A hagyományos scrapbookhoz pedig csak annyi kell, hogy tudj fotót rendelni online, de persze máshogy is meg lehet oldani.
7. Nagyon idegen ez a mi kultúránktól. Egy múló divathullám. Nyugatmásolás.
Azt hogy új lenne, erősen kétlem.
Nagymamámnak volt egy hatalmas fotóalbuma, ami már gyermekként is óriási kincs volt a szememben. Ide került az összes családi fotó. Ahova tudott, írt évszámot, helyszínt, szereplőket. Volt olyan oldal is, ahová képeslapokat ragasztott.
Tizenvalahány évvel ezelőtt férjem elhozta egy munkatársa fotóalbumát megmutatni. Erre is nagyon élénken emlékeszem. Horvátországban nyaraltak és a fényképeken kívül rengeteg más kincs is lapult ebben az albumban, ami egy nagy lefűzős irattartó volt eredetileg: jegyek, számlák, képeslapok, préselt növények és írásos feljegyzések. Akkor azt mondtam magamban: Ez igen! Így érdemes utazni!
Magyar írók önéletrajzi írásai, útikönyvek, ahol a leírás mellett azért ott vannak a helyszínek, emberek, tárgyak fotói is. Nekünk miért ne lehetne ilyen?
És persze ott vannak a babanaplók is, ahová fotók, írások és egyéb tárgyak kerülnek. Nem új találmány, rólam is van (pedig én sem mostanában születtem..)
Ebből is látszik, hogy az igény már igen régóta él bennünk.
Szerintem, ahogy szélesebb körben elterjed, úgy fognak megjelenni a magyar motívumok is a scrapbook kellékekben.
Erős közösségformáló szerepe van. Ha önmagunkat elfogadjuk, úgy másokat is el tudunk fogadni, ha önmagunkat szeretjük úgy szerethetünk másokat is, ha bevalljuk érzelmeinket úgy mutathatjuk ki mások felé is. Így belülről kifelé indulva nemcsak saját életminőségünk javul, hanem másoké is. Így a nagyobb közösségeké is.
Sok minden egyéb mellett, ez a tevékenység is hozzájárul ahhoz hogy világunk egy kicsit jobbá váljon.
Április 22. A Föld napja. A címben szereplő idézet pedig annak egyik jelmondata.
Pontosan 40 évvel ezelőtt Denis Hayes egyetemi hallgató kezdeményezésére sok millió amerikai emelte fel szavát a környezetszennyezés ellen. Magyarország 1990-ben csatlakozott.
Tavaly a környezetvédelmi világnapon (június 5-én) mutatták be Luc Besson és Yann Arthus Bertrand HOME című filmjét, amelyet mindenütt ingyen vetítettek és ma is megnézhető a You Tube-on.
Ezt a képet akkor készítettem. Másfél órán át lesben álltam a képlopómmal és a legszebb képkockákat megpróbáltam “lelőni”
Sajnos még mindig van aki csak legyint erre a problémára: “Ugyan mit számít egy ember?” vagy nem is veszik a fáradtságot, hogy elgondolkodjanak rajta. Pedig nagyon sokat tehet egyetlen ember is.
Például itt van a szelektív hulladékgyűjtés. Nálunk kéthetente házhoz jönnek és elszállítják a műanyagokat, de ahol ilyen nincs, ott is vannak konténerek, ahova el lehet ezeket vinni. A szelektiv.hu oldalon pedig minden információt meg lehet tudni a témáról. Január óta nagyon komolyan válogatunk és bár a műanyag palackokat, papírokat, üvegeket előtte sem dobtuk a szemétbe, most már a joghurtos doboztól kezdve a felvágott csomagolásáig minden szétszedünk. A szerves hulladék pedig megy a komposztálóba. Ennek eredményeként a szemét mennyisége a negyedére csökkent. Ez igen jelentős különbség, ami nem is jár annyi plusz idővel és még valahogy jó érzéssel is tölt el, mert így arra a kérdésre, hogy “megtettem-e mindent, amit megtehettem” legalább ebben a vonatkozásban igennel felelhetek.
További apróságok, amit bárki megtehet
- Ne szemeteljünk az utcán, erdőben!
- Vásároljunk tudatosan! Gondolkodjunk el azon, hogy biztos hogy szükségünk van arra a bizonyos termékre, lesz-e időnk használni stb.
- Nylontáska helyett lehet textiltáskát is használni. Erősebb és jobban is néz ki
- Fogmosáskor pohárból öblögessünk
- Mosogatógéppel nemcsak a vízzel, de az időnkkel is spórolhatunk.
- Villanyok ne égjenek feleslegesen, húzzuk ki a telefontöltőt, kapcsoljuk ki teljesen a tv-t, számítógépet, ha épp nem használjuk, cseréljük ki az égőket energiatakarékosra
- Nézzünk mindenre más szemmel! A hulladék újrahasznosítás maga a kreativitás Húsvétkor ez volt az egyik dekoráció az asztalon:
Konzervdoboz, szalvéta, olló és szalvétaragasztó kell csak hozzá. Még egy kis kenderzsinórt is tekertem rá.
És persze a scrapbookban is számtalan lehetőség rejlik.
Az alábbi oldal különféle otthon kallódó kacatokból áll, mint például hullámkarton doboz , anyagmaradékok, hajpántról lepotyogott virágok, gomb, tojáshéj stb.
És ha egyszer alkotni kezdünk, vonjuk be a gyerekeket is feltétlenül, imádni fogják
Egy rögtönzött mini link gyűjtemény (angol)
32 újrahasznosítási ötlet gyerekekkel
egyszerű újrahasznosítási ötletek gyerekeknek
Martha Stewart – Earth-friendly crafts
Böngészgettem magyarul is a témakörben, ezeket találtam:
Pet palackból, papírból, fém dobozokból, textilből és fonalból előállított hasznos tárgyakat találunk itt:
Hulladékokból kreatívan
Végül egy régebbi oldalam: A brazil Gaudi.
A környezetvédelemhez kapcsolódik a Scrapbook.hu aktuális kihívása is.
Egy külön galériában gyűlnek az ötletadó oldalak. Gyere, nézd meg!
És Te hogyan változtatsz a világon?
A gyermekeket a középkorban miniatűr, tökéletlen felnőttnek tekintették, s ennek megfelelően kezelték. A 19. században az ipari forradalom eredményeképp létrejövő társadalmi változások következtében egyre inkább megnőtt az igény az emberi természet megismerésére, s ezen belül a gyermekek fejlődése iránt is. Kialakult a fejlődéslélektan tudománya.
Több tudós vezetett feljegyzéseket saját gyermeke fejlődéséről. Köztük a legismertebb Charles Darwin csecsemőnaplója, mely legidősebb fiáról írt 1877-ben.
Magyarországon a századfordulót követően került előtérbe a gyermekek megfigyelése. Felismerték az anya szerepét a csecsemő fejlődésében és hogy mennyire meghatározó az a kép, amelyet elsőként kapunk a világról, milyen fontos a szeretet, a kötődés és a példamutatás.
Én is itt születtem: Magyarországon, 1972-ben. Akkoriban ilyen könyvecskét kaptak az édesanyák az Állami Biztosítótól:
A könyv rövid útbaigazításokat tartalmaz a kisgyermek ápolásával, nevelésével kapcsolatosan, ezen kívül külön helyek vannak benne nemcsak adatoknak (súly, hosszúság) , hanem személyes feljegyzéseknek, sőt fényképeknek, kéz és láblenyomatoknak, levágott hajtincseknek is.
„Ha felnövök, iskolába fogok járni és megtanulok olvasni, akkor ebből a Naplóból én is megtudhatom majd, hogy mi minden történt velem életem kezdetén.”
Innen tudom például azt is, hogy az első karácsonyomra babát, meseládát, perselyt, pizsamát, kabátot és sapkát kaptam. Tudom mik voltak a kedvenc ételeim és mikor hány kiló voltam:
És ez jó érzés. Jó tudni honnan érkeztem és hol vagyok. S talán így nagyobb befolyásom van arra is ahová csak eztán fogok eljutni.
Kb. egy hete tűnt fel, hogy itt belül a wordpress irányítópulton minden nap megjelenik egy idézet, napi lélekmelegítőd címszóval. Kis kattintgatás után meg is találtam a forrását, Napsugártól származnak ezek a kis impulzusok. Apróságnak tűnik, de ha az embert a megfelelő pillanatban találja meg egy-egy gyógyító szó, valóban ajtók nyílhatnak meg.
A tegnap előtti idézet ez volt:
Ha szeretnéd használni, letölthetővé tettem png formátumban: kattints ide!
(Van egy másik régebbi ajtós idézetem is a blogspotos oldalamon)
Úgy látszik fogékony vagyok erre a szimbólumra…
A következő sorok másfél évvel ezelőtti önmagamtól származnak, ma sem érzem másképp:
“Gyermekkoromban órákat töltöttem az ágyneműs szekrényben ücsörögve, és közben történeteket találtam ki arról, hogy van ott egy titkos ajtó ami átvezet egy másik világba, egy csodálatos mesebirodalomba, csak türelmesen kell várni hogy megnyíljon. (Később találkoztam más felnőttekkel is, akiknek volt hasonló élményük, így megnyugodhatok, hogy ez nem abnormális ) Azóta is szeretem az ilyen meséket…
És valahol még mindig hiszek benne…
Életünk során hatalmas házban bolyongunk, ahol millió ajtó nyílik, melyeken csak egyszer lehet bemenni. Sokszor nehéz választani. Olykor úgy tűnik minden ellenünk van és mi kétségbeesetten toporgunk egy sötét szobában. De ha ilyenkor el tudunk csendesedni talán észrevesszük, hogy valamelyik kilincs megcsillan, ebben a pillanatban már tudjuk, valami véget ért, új útra kell lépnünk. Néha nagyon veszélyes folytatni, omladozó lépcsőkön juthatunk csak feljebb. Máskor egészen mélyre kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt amit keresünk és megértsük mi az ami igazán fontos az életünkben.
Ha nem fordulna néha rosszra a sorsunk, akkor nem tudnánk magasabb szintre lépni, mert ugyan mi késztetne minket egy biztonságos hely elhagyására.
Nem kívánom hát hogy mindig kerüljön el a bánat, mert az lehetetlen. Azt kívánom inkább hogy az azok az ajtók, melyek elvezetnek Csodaországba mindig nyíljanak meg Előtted!”
Január 22 Batthyány Strattman László emléknapja.
Őrségi nyaralásunk során jártunk az emlékmúzeumban, erről akkor készítettem is egy oldalt:
A Batthyány család egyházias szellemű öröksége a boldoggá avatott Lászlóval tetőzik. Életét, tudását és vagyonát orvosként, majd európai hírű szemsebészként a legszegényebbek gyógyítására, szolgálatára szentelte köpcsényi és körmendi magánkórházában, ahol ingyen gyógyította a betegeket. Példás házasságban élt Coreth Mária Terézia grófnővel, aki tizennégy gyermekkel ajándékozta meg.
Már életében szentként tisztelték, a szegények orvosát, aki több évtizedes előkészítő munka után II. János Pál pápa 2003. március 23-án Rómában boldoggá avatott. Batthyány Boldog László testereklyéje a németújvári ferences templomban látható, tiszteletére Körmenden emléktemplomot emelte, intézmények viselik nevét.
A Pantone c
ég a legnépszerűbb színrendszer kifejlesztője, melyet a nyomdaiparban és sok más területen is alkalmaznak.
2010 színe a türkiz: Pantone ® 15-5519 Turquise.
A kedvenc színeim közé tartozik, pálmafás, napsütötte tengerparti hangulatot idéz fel számomra, amit most nagyon szeretnék a valóságban is átélni. A türkiz drágakőről kapta a nevét, amelynek az egyiptomi, atlanti és amerikai őslakosok egyaránt oltalmazó hatást tulajdonítottak. A tenger és az ég színe, mely a zöld és kék keveréke. Nyugalom, harmónia, békesség, hit, igazság, kreativitás, tisztaság.
A színterápiában gyulladásgátló, gyógyító hatású lehet égésre, vágásra. Immunerősítő hatása is van, influenza és megfázás esetére ajánlják. (Jól jön ez ebben az időszakban )
Nyugtató, elősegíti a kommunikációt, növeli az alkotókedvet is.
Ez utóbbit ki is próbáltam, ugyanis legújabb készletem összeállításánál ezt a színt vettem alapnak. Mivel még tél van, nem akartam előrerohanni és nem kéket, homokszínt választottam hozzá, hanem natúr és sötétbarna árnyalatokat. Ez utóbbival a türkiz a kedvenc kombinációm, pár évvel ezelőtt nagyon divatos volt, szerintem most is az lesz. És valóban megnövelte az alkotókedvemet, mert alig tudtam abbahagyni. Sőt kommunikációs csatornákat is megnyitott, ugyanis felkértem néhány általam csodált magyar scrapbook alkotót, hogy tegyen egy próbát vele. Hamarosan kiderül, milyen fantasztikus képek születtek belőle
Emellett pedig nyugodt vagyok, nem kaptam el az influenzát és a hitem is megerősödött, főleg hogy ma egy újabb jó hírt kaptam.
Lehet, hogy mindez tényleg a türkiz miatt van?
Próbáljátok ki!
Mutatok megint egy kis puzzle darabkát a készletből:
Január 1. a béke világnapja is, melyet 1968 óta VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepelünk minden évnek legelső napján.
A szivárvány, amit jelemnek választottam, egyben a béke és az áldás szimbóluma is. (Isten az özönvíz után az emberekkel való szövetség jelképeként küldte)
Fontos hogy békében éljünk külső és belső világunkkal, másokkal és saját magunkkal is. Megteremtését legbelül kell kezdeni, azzal, hogy elfogadjuk hibáinkat és belső ellentmondásainkat is. Az elfogadás utat nyit a változásnak. Ha nem vádoljuk, ostorozzuk magunkat, a feszültség bennünk csökkenni fog, s ezáltal az emberekkel is kevesebb konfliktusunk adódik majd. Új energiák szabadulnak fel, melyeket felhasználhatunk dolgaink rendberakására, fejlődésre és új dolgok megteremtésére.
Többek közt ezt tűztem ki célul erre az évre.
Idézetek:
A béke nem olyasmi, amit felfoghatunk az elménkkel, hanem meg kell tapasztalnunk a szívünkben. Amint meg szeretnéd ragadni, elszáll; amint le akarod írni szavakkal, rögtön tovaszáll, akár a szél. Mégis mindenki érezte már valahol a valóságosságát, tapasztalta csábító illatát.
James F. Twyman
Az erőszak pusztító mérgének egyetlen ellenmérge, ha békét találsz magadban. Nehéz hozzájutni, de megéri a fáradságot.
Christopher Paolini
A lélek sugárzása
széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol,
béke köszönt a világra.
Loading ...
