• Fotó/fotók kiválogatása
• Készlet/készletek kiválasztása
• Az egyes elemek elrendezése az oldalon
• Címfelirat készítése
• Szövegírás
• Csiszolás (pld fotók javítása, átalakítása, dimenzió hozzáadása rétegstílusokkal, szöveg ellenőrzése, javítása, az egyes elemek elhelyezésének pontosítása) 

Egy scrapbook oldal összeállításához szükséges idő:

Fotó választás. Ideje függ a fényképek számától, természetesen 1 darab képet hamarabb kiválasztasz és később az oldal is gyorsabban összeállítható vele. De függ attól is, hogy milyen minőségűek a fotóid és attól, hogy milyen rendszerben tárolod őket a számítógépen. Kb 5-15 perc

Készlet választás: A fotóválasztáshoz hasonlóan, ha több készletből válogatsz elemeket az sok idő, ha csak egyet használsz az logikusan kevesebb. Kb 5-15 perc. (Ha Te vagy a dizájner is akkor egy készlet elkészítése 6-24  óra  ihlettől, gyakorlattól és attól függően hogy az alapanyagot is magad teremted meg vagy már megvan )

Elrendezés: Alapesetben ez a legidőigényesebb része a munkának. Függ a fotók, papírok és díszítő elemek számától, az elrendezés stílusától, gyakorlattól, lelkiállapottól valamint attól hogy a saját stílusodat követed-e vagy valami mást, amivel nem tudsz azonosulni. Akár órákba is telhet.

Címfelirat: Ez is sokmindentől függ. Pld attól hányféle betütípust használsz, van e már kész ötleted arra, mi legyen a cím. 5-15 perc.

Szövegírás: Függ a betűtípustól, hosszúságtól és attól, hogy mennyire jól megy az írás. Ez a rész viszont akár el is hagyható, kivéve a történetmesélős típusoknál 5-15 perc

Csiszolás: Függ a rétegek, fotók számától, a fotók minőségétől, a készlettől, szöveg hosszától és attól, hogy mennyire “technikás” az oldalunk.

Nekem a minimum idő fél óra volt (stopperrel és összpontosítással egy Cewe kihívás keretében) a maximum 4 óra (nem számítva a készlet megalkotását, ami ugye 6-24 óra).

Fél órás oldal:

4 órás oldal:

Az első oldal elrendezése szabályos, klasszikus. Egyetlen fotóból és kevés elemből áll. Minimális „technika” van benne (pld árnyékok).

A második szabadabb, összetettebb. Sokkal több elemből és 5 db fotóból áll, bár a trükkök miatt csak háromnak látszik, a fotók elég gyenge minőségűek eredetileg, ami rengeteg javítást igényelt. A címfelirat betütípusában nem volt hosszú ékezetes, amit szintén meg kellett oldani, de  kiválasztása is hosszú időbe telt, míg a témához tökéletesen passzolót megtaláltam.

A második oldal érdekesebb, kifejezőbb, ha megosztom egy scrapbook közösségben, bizonyára többen meg is néznék, ugyanakkor információból nem tartalmaz lényegesen többet mint az első. A utókor számára pedig mindkettő egyformán értékes.

A ƒ„művész” és „tanuló” énem  csak a másodikat tudja elfogadni és bele sem kezd semmibe, ha nem az övé az egész délután/este. A „minimalista énem” viszont bátran belevág, még ha csak fél órája van szabadon akkor is.
Az első feladatom tehát az egyszerűsítésben: kompromisszumot létrehozni a különböző scrapbookos szerepeim/igényeim közt. Mivel  nincs elég időm (tudásom/tehetségem), így el kell fogadnom, hogy nem lehetek tökéletes. Nem sajnálkozom hogy nincs elég időm, mert ez azt jelenti, hogy van más feladatom is(munkám, családom stb.) A dédunokáim pedig nem azt fogják nézni, mennyire dizájnos, ötletes, saját stílusú az oldal, hanem a fotókat és a történeteket, hogy kivel mi történt, milyen volt az élet a 21. század kezdetén…Tehát mindenképp ÉRTÉKES az amit létrehozok.

Remélem, hogy Te is megtalálod a békédet „scrapénjeid” közt!

Említettem az előző készletem kapcsán, hogy idén még inkább az egyszerűségre fogok törekedni. Igaz hogy oldalaim eddig sem voltak túldíszítettek, de  – bevallom – próbálkoztam, mert nagyon tetszenek az ilyen stílusú összeállítások.

Próbáltam megfelelni egy magam által támasztott elvárásnak miszerint ötletes, újszerű, mutatós oldalakat,  tökéletes készleteket, eredeti oktatóanyagokat kellene létrehoznom és ez egyre kevésbé sikerült. Közben lassan eltávolodtam a scrapbookozás valódi jelentésétől. Egyre több idő ment el hiába öröm és eredmény nélkül.

Ha veled is előfordult hasonló…például túl sok csapatmunkát vállalsz, túl sok kihívásnak szeretnél megfelelni, vagy túl gyakran nézegeted a közzétett alkotásaidat, hogy vajon mit fognak szólni hozzá, itt az ideje a változásnak. 

Első lépés: visszatérni a kiindulóponthoz.

Ehhez  csak fel kell tenni egy  kérdést: “Miért kezdtél el scrapbookozni?”

Néhány válasz:

• Minél több technikát megtanulni hobbim vagy munkám kapcsán, minél tökéletesebb, látványosabb, feltűnőbb képeket alkotni. Szüntelenül továbbfejlődni, tudásomat átadni – Tanuló/Tanító
• Olyan tevékenységet végezni mellyel kifejezhetem önmagamat, érzéseimet - Hangulatfestő/művész
• Személyes ajándékot adni szeretteimnek:  – Ajándékozós
• Dokumentálni az életemet: – Történetmesélős

Bizonyára az összes tényező jelen van mostani tevékenységedben, de kell lennie valaminek amiből elindult, illetve valaminek, ami hosszú távon hangsúlyos marad.

Nézzük meg, mennyire fontos az egyszerűsítés az egyes típusoknál:

 Ha a „művész” kategóriába sorolod magad inkább, akkor egyáltalán nem baj, ha kevés oldal készül. Az alkotás ilyenkor egy olyan folyamat, amely során az élmények, érzések feldolgozásra kerülnek, kiteljesednek. A tevékenység során magyarázatot, megoldást találhatsz fontos kérdésekre. Ilyenkor nem kell törekedni az egyszerűsítésre, minél tovább készül az oldal, minél többféle szemszögben (elrendezésben) megjelenik a az érzés/esemény/probléma, annál hatásosabb a „terápia”. Ilyenkor a legfontosabb, hogy kiszabaduljunk a teljesítménykényszerből,  hogy felismerjük, senkinek nem kell megfelelnünk és hogy nem a mennyiség és minőség hanem maga a tevékenység a fontos!

A „tanuló/tanító” kategóriában a főleg a kezdeti szakaszra jellemző, hogy nagyon sok időt vesz igénybe, mert a tanuláshoz elmélyülés, aprólékosság szükséges. Az egyszerűsítés  egy bizonyos pont után nem jelent további fejlődést, de egyes részeivel időt spórolhatunk, a megspórolt időben pedig további új dolgokat tanulhatunk. Pld egy PS action felgyorsíthatja a munkát, de előtte nekünk, jó tanulóknak (tanítóknak), alaposan meg kell ismernünk az egyes lépések titkait és funkcióit. Itt a minőségen van a hangsúly és el kell fogadnunk, hogy nem tudunk annyiféle témát megjeleníteni, mint amennyit szeretnénk.

Az „ajándékozós” típus számára sokszor, például időszűke, vagy a technikai tudás hiánya esetén nagyon jól jöhet ha a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb megoldásokat választja.

Ha dokumentálni szeretnéd az életedet akkor bizonyára rengeteg fotót készítesz, sok történetet szeretnél elmesélni, megőrizni későbbi koroknak. Ez jó! Viszont előfordulhat ezzel egy paradoxon, mert minél több élményed van, annál kevesebb időd marad annak megörökítésére. Ha már “vérbeli” scrapbookossá váltál, lehet hogy kényszeresen úgy érzed, hogy mindent fel kell dolgoznod, akkor ez az igény frusztrálhat. Velem megesett, hogy egyik évben mikor csak négy napra tudtunk elutazni nyáron, megkönnyebbülve ezt gondoltam: “legalább kevesebb oldalt kell készítenem”. Ez nagyon káros, mert kétféle örömtől is megfosztom magam és az egész a visszájára fordulhat. Ha benned is felmerült  már ilyen gondolat, akkor mindenképp érdemes a egyszerűbbé tenni a scrapbookozást! Az egyszerűség – lehetőség!

Hogyan is? A következő hetekben ezzel kapcsolatban fogok megosztani néhány trükköt!

Még mindig nagyon szeretem a Pinterest-et . Tömény inspiráció, ugyanakkor azoknak a dolgoknak a gyűjteménye, amelyek illenek hozzám, vagy hatnak rám. Nem konkrétan a tárgyak számítanak, sokkal inkább a hozzájuk kapcsolódó érzelmek, belső értékek.

Ahhoz hogy az ember elérjen valamit pontosan kell tudnia hogy mi is az amit szeretne. Azt amit VALÓBAN szeretne, amire tényleg szüksége van, amit irányítani tud. Újévi bejegyzésemben írtam, hogy az álmokra szükség van és ha ehhez TUDATOSSÁG kapcsolódik úgy lassanként az álom valóssággá válhat.

Készítettem egy álomtablót. Ehhez nagy segítség volt  Sarah Hawkins Pinterest ihlette template-je Jessica Sprague honlapján.  Szabadon engedtem a képzeletemet és leírtam mindent ami eszembe jutott.  Képeket kerestem a szavakhoz. A homályos látomásokat szavakra és  éles képekre “fordítottam”. Végignézve rájöttem, hogy amit szeretnék, bármely kategóriáról legyen is szó, rendezett otthon, munka, család vagy egészség mindnek egy a lényege: egy elégedett, kiegyensúlyozott érzés legbelül.

Ezért, ezt szem előtt tartva, belülről kifele (is) próbálom majd a dolgokat valóra váltani: bármit is teszek, bármi aprót, jelentéktelennek tűnőt (pld most írok egy blogbejegyzést) magát a tevékenységet is már ilyen érzésekkel végzem, az eredményt pedig sikerként élem meg. Megfogadtam azt is, hogy idén többet fogok scrapbookozni, sőt megpróbálok visszatérni a gyökerekhez, mert ez is kell a boldogságomhoz. (Visszanézve a legszebb és legsikeresebb évem az volt, mikor szinte naponta összeraktam egy-egy elmlékoldalt, szemben a mostanában sajnos jellemző havi 1-2 darabbal)

Te lefordítottad már szavakra az álmaidat?

Hajnalban megnéztem újra az Eredetet:

Melyik minden paraziták legmakacsabbika?
A gondolat! Kiirthatatlan és igen ragályos. A gondolattól, ami egyszer beférkőzött az agyba, szinte lehetetlen megszabadulni.

Arra gondoltam, hogy megpróbálok “beültetni” én is egy ilyen gondolat-magot. Persze mindenképp pozitívat.

Scrapbookos körökben ilyenkor év elején találkozhatunk a “one little word” kifejezéssel, ennek az a lényege, hogy egy jelszót választunk az adott évre és különféle módon megerősítjük magunkban a hozzá kapcsolódó gondolatokat és érzelmeket.

Idén választottam magamnak szót. Valójában már tavaly is megtettem, akkor az “ébredés” volt, miután bebizonyosodott, hogy az előző években álomvilágban éltem. Az ébredés nem egy könnyű és kellemes folyamat, számomra különösen nem (még ha csak a reggeli ébredésre asszociálok is)- sokkal jobb volt az álmok közé süppedni, de ha már túlesünk rajta természetessé válik ez az újfajta állapot.

Persze az álmokra is szükség van. Sőt nagyon is fontosak és hasznosak is lehetnek. Volt már irányított álmod? Amikor tudtad hogy álmodsz, és Te határoztad meg mi legyen a következő történet? Gondoltad-e már, hogy ébredés után is képes vagy rá? És volt-e már hogy az álmok mutatták meg melyik irányba menj fontos útkereszteződéseknél?

Hiszem hogy ez működhet, ezért idei jelszavam a TUDATOSSÁG lesz, ami (számomra) többet jelent egyetlen szónál: kontroll, önfegyelem, nyugalom, tisztánlátás, felülemelkedés, tervezés, megfontoltság.

A tudatossághoz hozzátartozik a tervezés is, így készítettem egy heti tervező lapot magamnak és Neked is, amit a képre kattintva villámgyorsan le is tölthetsz. Remélem tetszik. Ha van még ötleted, igényed hasonló nyomtatható dolgokra kíváncsian várom, mert lehet hogy jövőre nemcsak falinaptárat fogok tervezni

Ha már a naptár szóba került… Év eleji születésnapra, névnapra vagy bármilyen más alkalomra ajándékozhatsz általam tervezett és szerkesztett fényképes falinaptárakat. Hamarosan elkezdem a 2013-mas verziót is előkészíteni, akár azzal is megtoldható. Előző gondolatmenetemhez kapcsolódva: még személyesebbé tehetjük a naptárad, vagy egy pozitív “gondolat-magot” is beültethetünk egy általad választott “jelszóval” vagy lélekemelő idézettel a borítón. Részletekért kattints ide!

Ha már van benne gyakorlatod és magad szeretnéd elkészíteni akkor a Digiridoo-nál kapható template-jeim segítségével ezt is megteheted.

Kifinomult, ugyanakkor rendkívül erőteljes, drámai, vibráló és és merész szín, tele vidámsággal, életigenléssel, energiával és szenvedéllyel. Bátor, spontán, határozott, energikus és optimista.

Színkódok:

• CMYK: 0-82-80-0
• RGB: 221-65-36
• Hexa kód: DD4124

Lakberendezésben hideg helyeken nagyon jótékony hatású, kisebb dísztárgyakon bátran lehet használni, de ha elég tágas a tér akkor akár falszínnek is nagyon mutatós, hozzáillő árnyalatokkal kiegészítve.

forrás: Dream to life, Lampsplus

Ha alacsony az energiaszinted, önbizalomhiányod van, vagy lehangolt vagy: segíthet feltöltődni. Ha úgy érzed nem a Te színed, akkor választhatsz egy ékszert, vagy más kiegészítőt:

forrás: fashionmagazine, purseblog, glamour

Kiadványokban, csomagolásban fiatalos és innovatív termékekhez kitűnő választás vagy ha a gondtalan életérzés és öröm közvetítése a cél. El tudom képzelni egy divatos ruhákkal, ékszerekkel, egzotikus kozmetikumokkal,  foglalkozó cég reklámanyagában, sportos (tánc!!) vagy technikai témákban.

Komplementer kiegészítője a kékeszöld, remekül érvényesül semleges színek mellett úgy mint szürke, fekete és fehér, de saját (világosabb és sötétebb) árnyalataival is biztos a siker.

A tulajdonságokra, amelyeket ez a életteli narancsvörös árnyalat képvisel mindannyiunknak szüksége van, 2012-ben talán még jobban mint eddig bármikor.

Számomra leginkább a hétköznapok művészete. Nem kell sztárnak lenned, hogy csillogj, elég ha egy értékeket és a pillanat szépségét észrevenni képes ember vagy. Nem kell elutaznod a világ másik felébe, hogy új dolgokat felfedezz, elég, ha körülnézel onnan, ahol most ülsz.

A hétköznapokat, egyszerű eseményeket színesen megélni, megőrizni, átadni másoknak. Ez nekem a scrapbook.

Új készletem is ebben a szellemben született:

Kapható a Digiridoo webáruházban

Néhány oldal:

Margótól:

Krisztől

és egy tőlem is:

Kóstolónak az oldalamból ragadtam ki egy részletet:

Töltsd le itt!
Freebie download here!

Számodra mit jelent a scrapbook? Írj néhány szót erről és lehet, hogy jövő héten ezzel a készlettel is alkothatsz

Van úgy, hogy elveszítjük a fonalat…hogy át kell értékelnünk a dolgainkat és újrakezdenünk mindent, ami fontos. Az áprilisi varázsszavam csak most került elő…inkább felismerés, mint terv. Bátorítónak szánom magamnak és Neked – ha szükséged van rá – mert az újrakezdés nem szégyen, vehetjük természetesnek, akár az évszakok váltakozását.

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Wass Albert

Oldal is készítettem erről…Vagyis szinte magától készült Eszter blogvonat rakományának darabjaiból.

Márciusban a rend megteremtése lesz a célom. Úgy hiszem a közvetlen környezetünkben lévő harmónia kihat a belsőnkre. Ez természetesen visszafelé is működik. Ha rossz passzban vagyunk, biztosan nincs kedvünk a lakást csinosítgatni, de még saját magunkat sem…ámde elég egyetlen tiszta pillanat, amikor összeszedjük az erőnket és végre teszünk valamit. Bármit, akármilyen apróság is legyen az. Én például tegnap rendbetettem a kulcstartót (milyen semmiség, mindössze egy percig tartott, de valahogy eddig kimaradt) és megtaláltam azt a kulcsot, amit már két hónapja elveszettnek hittem. Végig a helyén volt, csak éppen oda nem illő dolgok eltakarták. Így lehet ez a lelkünkben is. Sokszor, amit keresünk, már rég bennünk van, csak a sok felesleges gondolat nem engedi, hogy rátaláljunk.

Az eredmény – a rend -  mindig visszahat, új energiával tölt fel és folytatni tudjuk az átalakulást, aztán lassanként észrevesszük, hogy a tevékenységünk nemcsak a közvetlen környezetükre van hatással, hanem más területeken is sikereket foguk elérni. Depresszió, súlyos lehangoltság esetén a terápia része egy-egy ilyen rendrakós feladat elvégzése.

Ha neked is ez lenne a célod márciusra – és miért ne, hiszen a tavaszi nagytakarítás már több évszázados hagyomány – ajánlok néhány linket, ami segíthet megvalósítani.

Először is a nagyon népszerű, és egyre ismertebb Urban Eve. Via épp a héten kezdte újra a Flylady programból a zónázást. Itt a takarítással kapcsolatos összes bejegyzése végigböngészhető.

Tina hamarosan indítja az online feng-shui tanfolyamát, kedvcsinálónak nézd meg a blogját is!

Környezettudatos háziasszonyoknak egy cikk .

És egy ráadás (kockáknak )

Idézetek:

arról hogy belülről kifelé járható az út:

“Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.”
(Popper Péter: Belső utak könyve)

És arról, hogyan győzd le a halogatást:

“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.”
(kínai univerzisták)

A havi történetmesélős scrapbook oldalak mellett kitaláltam magamnak egy másfajta tervet is. A családi krónikát a szeretteimnek készítem, a gyerekeimnek, a jövőnek, azért, hogy megőrizzük az emlékeket, hogy évek múltán is tudjuk, egy fotó miért, hol, mikor és kiről készült.

A második téma viszont önmagamnak szól, saját belső utamról, hogy jobban eligazodjak, hogy könnyebben tudjak dönteni a kereszteződéseknél, hogy tudjam honnan jöttem, hol vagyok és merre tartok.

Tavaly láttam egy filmet, az álmokról szólt. A gondolatról, amelyet ha elég mélyen elültetünk, akkor meghatározza a jövőt. Ilyen incepcióra készülök most én is. Minden hónapban.

1. Hónap elején keress egy olyan idézetet, amely mélyen megérint és pozitív hatással van Rád!
2. Gondolj rá minél többet, mi jut róla eszedbe, mit jelent Neked, hogyan segíthet bölcsebbé válni, tájékozódni.
3. Hónap végéig foglald scrapbook oldalba.

Az én januári idézetem itt található. Ma az oldalt is elkészítettem, de ez még nem publikus  titokzatos okok miatt

Mindenesetre már most érzem, hogy valóban működik ez a “gondolatbeültetés”. Próbáld ki Te is!

„Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.

Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.

Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.

A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”

M. Scott Peck