Lassan itt a nyár, egyre többet vagyunk a szabadban, a kertben. Jó érzés, békés és megnyugtató.

Ha választanom kellene valószínűleg kétféle kerttípus közt hezitálnék, hol ehhez, hol ahhoz vonzódom jobban. Pedig két teljesen eltérő stílusról van szó:

A precízen megtervezett, rendezett, sok üres teret magában foglaló japánkert vagy pedig ennek ellentétje a romantikus kert, ahol a növények látszólag szabadon nőnek, akár a természetben…

Ezt a kettősséget saját magamban is megfigyeltem, sőt ennek kivetüléseként a készleteim is kétféle stílusban jelennek meg.

Gondolkodtam, vajon mi lehet ennek az oka… Vajon azt sem tudom mit akarok? Vagy nincs is saját stílusom?

Popper Péter írt a Gyermekrajzok fejlődéslélektana c. könyv bevezetőjében a négy őselemről, melyekhez a világunk fejlődésének egy-egy időszaka kapcsolódik. A föld a szilárdság kialakulásának jelképe, a teremtés korszaka, a víz a formáé, a tűz a sebességé, a levegő pedig a szellemé. Jelenleg a víz korszakából lépünk át a tűzbe, mely igen fájdalmas folyamat. Nehéz tartani a lépést egyre gyorsuló világunkkal. Ha nem akarsz elégni a tűzben (kiégni – milyen gyakori tünet ez  ugye! ) időnként „el kell vonulni a tűz világából, nyugodt szellős helyekre, talán a hegyek közé és mélyen teleszívni magunkat éltető levegővel, csenddel, meditációval, egyszóval szellemmel”.

Rájöttem, hogy számomra a japánkert,  a tiszta és rendezett terek (és scrapbook) jelenti ezt a levegőt.

Mindemellett a múlt örökségének megőrzése, a teremtés, az alkotás (formázás)  ugyanilyen fontos számomra. Ezt az értéket és a víz korszakot képviseli  a romantikus (vintage, shabby) kert, otthon (és scrapbook 🙂 )

Próbálom megteremteni magamban a kettő ötvözetét, de néha az egyik, néha a másik kerül túlsúlyba.

És most e kis kitérő elmélkedés után mutatok néhány inspiráló képet ezúttal a romantikus kertekről, egy válogatást a Pinterest-en gyűjtögetett kedvencekből. (a képekre való kattintás elvezet a forráshoz)

Kitaláltad már mi lesz a pénteki készletem témája? 🙂