Az előző bejegyzésben mutatott őszi oldalam nem két perc alatt készült, mert alaposan “megfontoltam”.

A Chic Decay betűtípust használtam a címfelirathoz, ami nem tartalmazott magyar ékezetes karaktereket. Mint utóbb kiderült: egyet azért igen, de előtte alaposan bevittem magam a rengetegbe.

Hogy tökéletes ékezetet tudjak rajzolni az Ő betűnek alapos vizsgálatnak vetettem alá ezt a díszbetűt.

Első látásra megállapítható, hogy az alapja valamilyen talpas betűtípus, ez van mindenféle kacskaringókkal feldíszítve és némileg koptatva.
A következő talpas betűcsoportok jöttek képbe:

Medievális antikva

  • talp
  • a betű vonalvastagsága váltakozó
  • a betű két legvékonyabb pontját összekötve átlós vonalat kapunk.

Ezek középkori eredetű betűtípusok, a ferde vonalak és váltakozó vonalvastagság a lúdtoll ferde tartásából adódik.

Medievális antikván belül több csoport is van:

Velencei reneszánsz antikva

  • váltakozó vonalvastagság
  • az átlós tengely balra dőlése
  • az e betű keresztvonala ferde
  • a vékony-vastag vonalak közti átmenet viszonylag kicsi

Pld: Centaur

Francia antikva

  • a vonalvastagság közt nagyobb az átmenet
  • átlós tengely balra dőlése
  • az e betű keresztvonala vízszintes

pld: Garamond

Barokk antikva

  • vonalvastagság közt erőteljes átmenet
  • a kerek formák tengelye sokszor függőleges (nem mindig)

pld. Times New Roman

Így néznek ki:

Némi kutakodás után a Garamond-dal találtam a legtöbb azonosságot:
A fekete jelöli ezt a betűtípust, ezt húztam rá a fehér díszbetűre.

A hosszú szöveget is ezért írtam Garamond-dal. 🙂