Az előző bejegyzésben mutatott őszi oldalam nem két perc alatt készült, mert alaposan „megfontoltam”.

A Chic Decay betűtípust használtam a címfelirathoz, ami nem tartalmazott magyar ékezetes karaktereket. Mint utóbb kiderült: egyet azért igen, de előtte alaposan bevittem magam a rengetegbe.

Hogy tökéletes ékezetet tudjak rajzolni az Ő betűnek alapos vizsgálatnak vetettem alá ezt a díszbetűt.

Első látásra megállapítható, hogy az alapja valamilyen talpas betűtípus, ez van mindenféle kacskaringókkal feldíszítve és némileg koptatva.
A következő talpas betűcsoportok jöttek képbe:

Medievális antikva

• talp
• a betű vonalvastagsága váltakozó
• a betű két legvékonyabb pontját összekötve átlós vonalat kapunk.

Ezek középkori eredetű betűtípusok, a ferde vonalak és váltakozó vonalvastagság a lúdtoll ferde tartásából adódik.

Medievális antikván belül több csoport is van:

Velencei reneszánsz antikva

• váltakozó vonalvastagság
• az átlós tengely balra dőlése
• az e betű keresztvonala ferde
• a vékony-vastag vonalak közti átmenet viszonylag kicsi

Pld: Centaur

Francia antikva

• a vonalvastagság közt nagyobb az átmenet
• átlós tengely balra dőlése
• az e betű keresztvonala vízszintes

pld: Garamond

Barokk antikva

• vonalvastagság közt erőteljes átmenet
• a kerek formák tengelye sokszor függőleges (nem mindig)

pld. Times New Roman

Így néznek ki:

Némi kutakodás után a Garamond-dal találtam a legtöbb azonosságot:
A fekete jelöli ezt a betűtípust, ezt húztam rá a fehér díszbetűre.

A hosszú szöveget is ezért írtam Garamond-dal. 🙂