Összeállítottam egy kis közvélemény kutatást, mert igen kíváncsi vagyok, mi az ami Téged az albumkészítéshez vezetett.
Én már válaszoltam is rá.
Mindig is naplóíró típus voltam, „enyhén” grafomán, aki szeretne nyomot hagyni maga után. Szeretnék emlékezni életem boldog és fontos pillanataira.
Így volt ez 2006 novemberében, mikor újszülött kisfiam számára kezdtem babanaplót szerkeszteni.
Persze ehhez hozzájárult még az is, hogy szeretem a szép fotókat (s habár sajnos még mindig nem vagyok jó fotós, ám épp ezért tanultam meg alaposan a képszerkesztést, hogy az amatőr képeimet valamelyest elfogadhatóvá tegyem) Meg az is, hogy volt bennem mindig egy mélyen elnyomott kreativitás, ami sokáig csak abban tudott megnyilvánulni, hogy másképp készítettem az ételeket (ami vagy bejött vagy nem), vagy éppen szépen megformáztam, megfogalmaztam és korrektúráztam 5-6 soros emaileket, és infó-anyagot szerkesztettem a kolleganőmnek, aki átvette a munkakörömet. Vágytam persze a sikerélményre és önkifejezésre is, mert nekem ezek a dolgok hiányoztak az életemből..Amíg rám nem talált a scrapbook. Aztán rájöttem, hogy micsoda személyiségfejlesztő hatása van egy egy kreatív próbatételnek (kihívásnak), amikor adott szempontok szerint kell alkotni, végiggondolni az élet nagy és fontos kérdéseit, vagy éppen az hétköznapi apró örömökre összpontosítani. És tudom azt is micsoda boldogságot okoz egy ilyen ajándék, amelybe az ember beleteszi a szívét lelkét és minden tudását. Szeretem a színeket, formákat a papír illatát, szeretem a billentyűzet hangját. És nagyon szeretem mindezt megosztani másokkal, akik tudják miről „beszélek” és ki tudnak nyílni és nem mondják, hogy ez nekem nem sikerülhet 🙂
Mert sikerülhet bárkinek, mert ehhez nem kell hatalmas műveltség, művészi tehetség, szakmai tudás. Ehhez lélek kell és némi kitartás jó ízléssel párosítva. 🙂 Kislányom már nyolcévesen szerkesztett oldalakat a Scrapbook Flair programjával, amiről részletesen írtam a kezdőknek szóló zárt oldalon. (belépéshez az oldalsávban található „regisztráció” gombra kattints és emailcímed megadása után automatikusan megkapod a jelszót.)
Tehát az összes tényező jelen van nálam, s gondolom Nálad is, ám egyvalami volt ami „megnyomta az indítógombot”, a többi menet közben csatlakozott és hajt majd – úgy hiszem – most már életem végéig tovább.
Nálad mi volt ez az indítógomb? 🙂
[poll id=”2″]
Szavaztam 🙂
Jó volt olvasni a történetedet!
Kata, köszönöm a témát 🙂 http://kisnyuldolgai.blogspot.com/2010/04/nalam-igy-kezdodott.html
Én is szavaztam, nem tagadom a „naplóíró típusra”…
és van ehhez egy kedves idézetem, amit Hugom szokott időnként az orrom alá dugni:
„A jó kislányok
vezetnek naplót, a
rosszaknak sosincs
idejük rá.”
(T. Bankhead)
Nagyon örülök, hogy már ennyien szavaztatok és a hozzászólásokat pedig külön köszönöm 🙂 Juma, biztos voltam benne hogy Te is naplóíró típus vagy, nagyon jó az idézet is 🙂
én is szavaztam, és én is a naplóíró típusra, de gondolom ezt könnyű volt kitalálni 😉
Szavaztam, de nem a naplóírósra. 🙂