Napi lélekmelegítőd…

Kb. egy hete tűnt fel, hogy itt belül a wordpress irányítópulton minden nap megjelenik egy idézet, napi lélekmelegítőd címszóval. Kis kattintgatás után meg is találtam a forrását, Napsugártól származnak ezek a kis impulzusok. Apróságnak tűnik, de ha az embert a megfelelő pillanatban találja meg egy-egy gyógyító szó, valóban ajtók nyílhatnak meg.

A tegnap előtti idézet ez volt:

Ha szeretnéd használni, letölthetővé tettem png formátumban: kattints ide!

(Van egy másik régebbi ajtós idézetem is a blogspotos oldalamon)

Úgy látszik fogékony vagyok erre a szimbólumra…

A következő sorok másfél évvel ezelőtti önmagamtól származnak, ma sem érzem másképp:

“Gyermekkoromban órákat töltöttem az ágyneműs szekrényben ücsörögve, és közben történeteket találtam ki arról, hogy van ott egy titkos ajtó ami átvezet egy másik világba, egy csodálatos mesebirodalomba, csak türelmesen kell várni hogy megnyíljon. (Később találkoztam más felnőttekkel is, akiknek volt hasonló élményük, így megnyugodhatok, hogy ez nem abnormális 🙂 ) Azóta is szeretem az ilyen meséket…
És valahol még mindig hiszek benne…
Életünk során hatalmas házban bolyongunk, ahol millió ajtó nyílik, melyeken csak egyszer lehet bemenni. Sokszor nehéz választani. Olykor úgy tűnik minden ellenünk van és mi kétségbeesetten toporgunk egy sötét szobában. De ha ilyenkor el tudunk csendesedni talán észrevesszük, hogy valamelyik kilincs megcsillan, ebben a pillanatban már tudjuk, valami véget ért, új útra kell lépnünk. Néha nagyon veszélyes folytatni, omladozó lépcsőkön juthatunk csak feljebb. Máskor egészen mélyre kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt amit keresünk és megértsük mi az ami igazán fontos az életünkben.

Ha nem fordulna néha rosszra a sorsunk, akkor nem tudnánk magasabb szintre lépni, mert ugyan mi késztetne minket egy biztonságos hely elhagyására.

Nem kívánom hát hogy mindig kerüljön el a bánat, mert az lehetetlen. Azt kívánom inkább hogy az azok az ajtók, melyek elvezetnek Csodaországba mindig nyíljanak meg Előtted!”