Említettem az előző készletem kapcsán, hogy idén még inkább az egyszerűségre fogok törekedni. Igaz hogy oldalaim eddig sem voltak túldíszítettek, de – bevallom – próbálkoztam, mert nagyon tetszenek az ilyen stílusú összeállítások.
Próbáltam megfelelni egy magam által támasztott elvárásnak miszerint ötletes, újszerű, mutatós oldalakat, tökéletes készleteket, eredeti oktatóanyagokat kellene létrehoznom és ez egyre kevésbé sikerült. Közben lassan eltávolodtam a scrapbookozás valódi jelentésétől. Egyre több idő ment el hiába öröm és eredmény nélkül.
Ha veled is előfordult hasonló…például túl sok csapatmunkát vállalsz, túl sok kihívásnak szeretnél megfelelni, vagy túl gyakran nézegeted a közzétett alkotásaidat, hogy vajon mit fognak szólni hozzá, itt az ideje a változásnak.
Első lépés: visszatérni a kiindulóponthoz.
Ehhez csak fel kell tenni egy kérdést: „Miért kezdtél el scrapbookozni?”
Néhány válasz:
- Minél több technikát megtanulni hobbim vagy munkám kapcsán, minél tökéletesebb, látványosabb, feltűnőbb képeket alkotni. Szüntelenül továbbfejlődni, tudásomat átadni – Tanuló/Tanító
- Olyan tevékenységet végezni mellyel kifejezhetem önmagamat, érzéseimet – Hangulatfestő/művész
- Személyes ajándékot adni szeretteimnek: – Ajándékozós
- Dokumentálni az életemet: – Történetmesélős
Bizonyára az összes tényező jelen van mostani tevékenységedben, de kell lennie valaminek amiből elindult, illetve valaminek, ami hosszú távon hangsúlyos marad.
Nézzük meg, mennyire fontos az egyszerűsítés az egyes típusoknál:
Ha a „művész” kategóriába sorolod magad inkább, akkor egyáltalán nem baj, ha kevés oldal készül. Az alkotás ilyenkor egy olyan folyamat, amely során az élmények, érzések feldolgozásra kerülnek, kiteljesednek. A tevékenység során magyarázatot, megoldást találhatsz fontos kérdésekre. Ilyenkor nem kell törekedni az egyszerűsítésre, minél tovább készül az oldal, minél többféle szemszögben (elrendezésben) megjelenik a az érzés/esemény/probléma, annál hatásosabb a „terápia”. Ilyenkor a legfontosabb, hogy kiszabaduljunk a teljesítménykényszerből, hogy felismerjük, senkinek nem kell megfelelnünk és hogy nem a mennyiség és minőség hanem maga a tevékenység a fontos!
A „tanuló/tanító” kategóriában a főleg a kezdeti szakaszra jellemző, hogy nagyon sok időt vesz igénybe, mert a tanuláshoz elmélyülés, aprólékosság szükséges. Az egyszerűsítés egy bizonyos pont után nem jelent további fejlődést, de egyes részeivel időt spórolhatunk, a megspórolt időben pedig további új dolgokat tanulhatunk. Pld egy PS action felgyorsíthatja a munkát, de előtte nekünk, jó tanulóknak (tanítóknak), alaposan meg kell ismernünk az egyes lépések titkait és funkcióit. Itt a minőségen van a hangsúly és el kell fogadnunk, hogy nem tudunk annyiféle témát megjeleníteni, mint amennyit szeretnénk.
Az „ajándékozós” típus számára sokszor, például időszűke, vagy a technikai tudás hiánya esetén nagyon jól jöhet ha a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb megoldásokat választja.
Ha dokumentálni szeretnéd az életedet akkor bizonyára rengeteg fotót készítesz, sok történetet szeretnél elmesélni, megőrizni későbbi koroknak. Ez jó! Viszont előfordulhat ezzel egy paradoxon, mert minél több élményed van, annál kevesebb időd marad annak megörökítésére. Ha már „vérbeli” scrapbookossá váltál, lehet hogy kényszeresen úgy érzed, hogy mindent fel kell dolgoznod, akkor ez az igény frusztrálhat. Velem megesett, hogy egyik évben mikor csak négy napra tudtunk elutazni nyáron, megkönnyebbülve ezt gondoltam: „legalább kevesebb oldalt kell készítenem”. Ez nagyon káros, mert kétféle örömtől is megfosztom magam és az egész a visszájára fordulhat. Ha benned is felmerült már ilyen gondolat, akkor mindenképp érdemes a egyszerűbbé tenni a scrapbookozást! Az egyszerűség – lehetőség!
Hogyan is? A következő hetekben ezzel kapcsolatban fogok megosztani néhány trükköt! 🙂
Szeretem, ahogy összeszedted, összefoglaltad a dolgokat. 🙂 Helyettem is, mert én mostanában nagyon lusta vagyok gondolkodni, és ez elég nagy baj.
Kata, nálam most nagyon beletrafáltál, ha lehet ilyet írni-mondani. Én totálisan az utolsó kategóriába tartozom. Párosulva még azzal, hogy lett egy új hobbim is, ami nagyon sok időt kíván. Keresem még a lehetőségeket, az új időbeosztást és a szavamat is, ami meghatározná ezt az évem……
Köszönöm Kata! Az ÚJRATERVEZÉS-ben ez az első lépésem: AZ EGYSZERŰSÉG – LEHETŐSÉG! Várom a következő bejegyzésed:-))))))
Érdekes amit írsz, nagyon! Számomra egy hosszabb időre a scrapbook teljesen elvesztette a jelentőségét, azt hittem ki is szeretek belőle! Szomorú is lettem miatta, mert nagyon fontos szerepet töltött be sokáig az életembe… Aztán nem tudom mi változott, de valahogy most megint bedarált. Nagyon élvezem az oldalak készítését, őrült módon kikapcsol, lógok a blogokon, forumokon és az én blogomat is szorgalmasan írogatom… Korlátlan örömforrás lett megint és ráadásul újabb és újabb helyekre vadászok, ahol „tudományomat” hasznosíthatom. Most például asztallapra scrappeltem a megunt régi helyére…. Kiváncsian várom a folytatást…. A tiédet és az enyémet is! 🙂
Hú, ez jó kis összefoglaló! Magamban mind a négy típust felfedezem, talán legkevésbé a művészit…a dokumentálás és sztorizás pedig még scrapbook előtti időkből származik. Én MINDENT gigaprecízen dokumentálok. Mert nekem fontosak a részletek, és sokszor a most 4 és fél éves fiam kiskorából sem tudok visszaemlékezni erre vagy arr. És akkor egyszerűen csak előveszem a babanaplóját, amit nem a boltban vettem, hanem színes papírokból, flitterekből, matricákból, stb. (tehát egy prescraptikus koncepció alapján) gyárotttam. Ma is büszke vagyok rá. Most ugyanezt teszem csak digiben.
A tanulás/szárnypróbálgatás részét imádom! AMikor végre sikerül alkalmazni egy nehéznek tűnő technikát, és legközelebb már tutor nélkül is meg tudom csinálni! És érzem, hogy semennyire nem közelítettem még a „mindenttudok” részhez. De nagyon sok mindent tudok már, és ez boldogsággal tölt el.
Volt, hogy picit besokalltam, de egy év óta még nem jutottam el a csömörig (max. egy hétre). De tény, hogy egyszerűsítek én is mostanság: vagy templattel dolgozom, vagy kevés dolgot teszek az oldalra, vagy liftelek…lehet, hogy ezért?????
Nagyon jó ez az írásod (is) Kata! 🙂
Én az első kettőbe sorolnám magam….szeretek tanulni is, szeretném magam kifejezni is, és kellenek a pozitív visszajelzések is…Én jelenleg most versenyt futok az idővel, lelkesedve várom a nap végét, hogy végre megalkossam azt, amit napközben kiterveltem, de a végén…áh, inkább alszom egyet, majd holnap…hát én most így állok…vagyis ülök…bár szívesebben feküdnék 😀
Várom a továbbit :)))
Nekem is nagyon tetszik az írásod.Várom a folytatást.
Tényleg tök érdekeseket írsz — visszafelé olvastam, tehát túl vagyok az ezutáni bejegyzéseden is 🙂
Én a művész kategóriába sorolom magam, és meg is jegyeztem, hogy frankóra kilógok a sorból. Nem tudok egyszerűsíteni, mert nekem az alkotás nem így működik (hanem vagy alkotok, vagy nem). Akkor nem gondolkodom közben, hanem csinálom. Van, amikor olyan kedvem van, hogy csak kevés elem van az oldalamon, van, hogy sok. Van, hogy előbb megcsinálom az oldalt és utána keresek hozzá képet (majd alakítom ki a végleges formát a kép tartalmától függően), és van, hogy teljesen a kép formálja az oldalt. A színek és készletek is teljesen a pillanat szüleményei — kivéve, ha CT-ről van szó.
Eddigi (kb. 3 éves) pályafutásom alatt egy kezemen meg tudom számolni, hányszor sikerült 30 perc alatt oldalt készítenem. 😀 (És abban 2 speed scrap is volt!) Ha 2 óra alatt végzek, én azt már gyorsnak nevezem 😀
A készletkészítés meg… Nekem nem 6-24 óra kell, hanem napok! Csak a tervezgetés (papíron) eltart a fent említett ideig 😀
Mondjuk, nem stresszelek, mert én tök szöszölős vagyok az alkotás terén. Mindenesetre jó olvasni egy másik szemszöget is 🙂 Viszont az is igaz, hogy nem érzek „kényszert”, hogy mindent megörökítsek. Azt hiszem, ezen már rég túllendültem.