Ez az oldalam a Scrapbook.hu színinspirációs kihívására készült.
Ebből a palettából:
Saját elemekből készült. A pénteki karton hópelyhek közül is került rá egy.
Bár most nem úgy látszik, de még egy ideig tart a tél. A téli oldalakhoz pedig jól jönnek majd a hópelyhes ecsetek.
Én ezt használtam.
11 db hópehely png formátumban strukturált kartonból digitális scrapbook oldalakhoz 🙂
Egy nap egy fotó. Amit továbbra sem tűztem ki célul, de azért többet fotózom mint tavaly és remélem havonta össze tudok állítani egy oldalt arról, hogy mi történt az életemben 2011-ben.
Sikerült lezárnom 2010-et két decemberi oldallal. Úgy döntöttem, hogy mégiscsak maradok a fotókönyves kivitelezésnél elsősorban az anyagiak miatt.
A hagyományos albumom, amelyen mindenféle tematika nélkül sorakozik immár 12 db papírból kézzel készült (vágott, tépett, csiszolt, festett, ragasztott) emlékoldal, 22 * 22 cm-es képeket tud tárolni. Mivel négyzet alakban nem sok helyen nyomtatnak fotókat, így 24*30-as méretben kellene (fehér széllel) kérnem őket. Gyors számolás után kiderült, hogy így kétszer annyiba kerülne, mint egy hasonló méretű fotókönyv vászonkötésben, amivel már – ha egyszer elkészült – semmi dolgom nincs a továbbiakban, csak lapozgatni 🙂
Mutatom az oldalakat:
Készítettem nekik egy külön facebook albumot.
Igyekszem figyelni a magyar scrapbookos blogokat és nagy örömmel láttam, hogy többen is belekezdtek az „1 nap 1 fotó” megvalósításába:
Igazán inspiráló képek, ugye?
A CEWE haladó fotókönyv oldaláról Krissz Photoshop leckéjét „gimpesítettem” Florci kívánságára és remélem, hogy hasznosnak találjátok majd. Nekem tetszik a végeredmény 🙂
Szinte ugyanazok a lépések (ezért gimpeseknek is érdemes megnézni a fent belinkelt videót) Persze van néhány dolog amit a Gimp nem tud ugyanúgy produkálni, például csoportosítani sem tudjuk a rétegeket, de ez ennél a trükknél talán annyira nem is fontos.
Először néhány szó az ecsetekről:
A photoshop ecsetek, melyek abr kiterjesztéssel rendelkeznek használhatók a Gimp-ben is, csupán a „brushes” (ecsetek) nevű könyvtárba kell őket kibontani a letöltést követően. Ez a könyvtár nálam a következő útvonalon található: Gimp/share/gimp2.0/brushes.
Ezt az ecsetet használtam: Icesense, ez egy fagyos ecset.
Ha hópelyheset szeretnél, próbáld meg ezt: Snowflake brushes
A program indítása után ezek az új ecsetek is láthatóvá válnak. Indulhat a varázslat:
1. Nyissunk meg egy képet
2. Duplázzuk meg a kép rétegét: jobb egérgomb/réteg másolata
3. A felső rétegen alkalmazzunk gauss elmosást: Szűrők/elmosás/gauss elmosás. Az előnézeti képen látszik az elmosás mértéke. Az én képem 2000 pixel széles, ahhoz 20 pixel körüli elmosás megfelelő.
4. Hozzunk létre egy új fehér réteget a Rétegek párbeszédablak első ikonja segítségével. Ennek a rétegnek az átlátszatlanságát vegyük vissza.
5. Fésüljük össze a felső fehér és az elmosott kép rétegét. Felső réteg legyen kiválasztva, jobb egérgomb, összefésülés lefelé.
6. Alkalmazzunk teljes kijelölést. Kijelölés/Mindent. Majd kapcsoljuk be a gyorsmaszkot. A gyorsmaszk a kép ablak bal alsó sarkában található apró szaggatott vonalakkal határolt négyzet, amelyre ha rákattintunk, piros keretet fog kapni. Ezt menüből is kiválaszthatjuk a Kijelölés/gyorsmaszk be-ki menüpont segítségével.
7. Az eszköztárból válasszuk ki a jeges, hópelyhes ecsetet, ügyeljünk rá hogy a festőszín a fekete legyen
6. A kép szélein alkalmazzuk az ecsetet
7. Kapcsoljuk ki a gyorsmaszkot. A menü segítségével vagy kattintsunk a kép ablak bal alsó sarkában lévő piros négyzetre.
8. A szerkesztés/kivágás menüponttal vagy a delete billentyű lenyomásával töröljük ki a kijelölt részeket. Ügyeljünk rá, hogy a rétegek párbeszédablakban a felső (elmosott fehér réteg legyen kijelölve). A kép körül fehér keret fog maradni, amit tetszőlegesen duplázhatunk, illetve ha a keverési módot kivetítésre állítjuk, akkor még világosabb lesz.
Mentsük el a képet jpg-ben, de réteges xcf-ben.
Gyere vissza jövő héten is, még varázsolunk rajta egy kicsit 🙂
„Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.
Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.
Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.
A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”
M. Scott Peck
