wcomfort

Hozzávalók:
Anna Aspnes: ArtPlay Palette Floralis Add-OnFreebie, Comfort
Vinnie Pearce: Little Light

Idén szeretnék többet alkotni a magam örömére is. Az elmúlt években a digitális scrapbook nálam egyfajta munkává változott, amit persze imádok, de hiányzik, hogy cél nélkül, csak önmagáért, kikapcsolódásképp alkossak. Persze ez utóbbi nem zárja ki azt sem, hogy a végén egy oldallal gazdagodik a privát hangulatkonzerv gyűjteményem, életem dokumentációja és közben még fejlődöm, tanulok is. Néha muszáj visszatérni az alapokhoz, erősíteni, ápolni azokat, különben összedől minden, amit rájuk építünk.

Jó ürügy erre, hogy időnként csatlakozom CEWE kihívásokhoz, amikor időm engedi és rá is tudok hangolódni a témára. A színekkel kapcsolatos feladatokat különösen kedvelem, ez utóbbi is ilyen volt. A kihívást Hékástól kaptuk, a leírás itt olvasható.

A feladat az volt, hogy a fekete árnyalatain kívül csak egyetlen kiegészítő színt használhatunk.

Ennek eredménye a fenti oldalam.

Megpróbálom leírni hogyan készült, külső és belső folyamatokat egyaránt.

Először is a belső, azaz a lelki háttér, hogy mi zajlik ilyenkor (alkotás során) a felszín alatt. Ami egyébként többnyire nem tudatos, de időnként igyekszem mégis így szemlélni, vagy legalábbis utólag szavakba önteni.

A fotó  évekkel ezelőtt készült a Shiraz Hotelben, amelynek a lakberendezési stílusa nagyon megfogott. Marokkói (mediterrán), amely átmenet a hagyományos mediterrán és az egzotikus távol keleti stílus közt. Meleg és mély színek, gazdag orientális mintázatok jellemzik és az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idézi. Színesben egész más, szerdán mutatom majd egy színinspirációval egybekötve.

Először olyan fekete hátteres, drámai hatású képet szerettem volna, mint amilyen a mintaoldal is, de nekem az túl sötétnek bizonyult. Nem szoktam ilyet, illetve ritkán, mert túl van a komfortzónámon. Ahol biztonságban érzem magam az mindig az arany középút. Nem túl sötét, nem túl világos, nem harsány, de nem is színtelen. A hétköznapi életben is jobban szeretek a háttérben lenni, úgy élni és dolgozni, csendes, nyugodt körülmények közt. Sem a rivaldafényt, sem a sötét erőkkel való harcokat nem nekem találták ki. Ezen képességek hiányát időnként hátrányosnak érzem és persze jó és nagyon építő átlépni  a komfortzónát, ami nélkül nincs haladás sem, de most inkább a harmóniát és kényelmet választottam.

A kép közben, túl azon, hogy megörökítettem egy régi szép emléket, ami nagyon jó érzéseket ébreszt (kisfiam akkor volt fél éves, egy gondtalan és boldog időszaka életemnek) készítése során új tartalmat kapott és elgondolkodtam a fent írt dolgokról. Valahogy így működik a scrapbooknak az önismereti, önfejlesztési oldala.

És most nézzük a külső, azaz technikai munkát! Vastagítással kiemeltem a tervezési technika kulcsszavait.

Találtam egy hátteret Anna Aspnes-nél, amelyik nagyon jól kiemelte, szinte folytatta az oszlopok mintázatát, ezt olvasztottam össze egy ugyanabból a mini készletből származó szürke háttérrel a harmadolás, vagy aranymetszés szabályait figyelembe véve, azért hogy egy kis súlyt adjak az oldalnak alulra. Így stabilabbnak, biztonságosabbnak tűnik, mintha az egész csíkos lenne.

A fotó elhelyezése is az előbb említett szempont alapján történt, ezen kívül pedig nem feledkeztem meg arról, hogy a központi témát nem a matematikai, hanem az optikai középpontba kell helyezni. Ez azt jelenti, hogy függőleges irányban soha nem pontosan középre, hanem picit feljebb kell csúsztatni. Ha valóban középen lenne, az volna az érzésünk, mintha túlságosan lent lenne a kép.

Van még egy másik tervezési eszköz, amit vizuális háromszögnek hívnak. Ez jelenthet színeket és elemeket is. Például három gomb van háromszög alakban a kép közelében elhelyezve, az egyik a kép szélén. Ha megnézzük, tekintetünk visszatér a fotóhoz. A bézs szín három helyen látható, az alsó maszkon, az egyik messzebb elhelyezett gombon és magán a fotón is.

Egyébként szeretem blokkban elhelyezni az elemeket. Tehát közvetlenül a fő téma köré csoportosítani minden díszítőelemet. Azt hiszem ez is egyfajta komfortzóna nálam, ha nem rendezett, “kocka” oldalt készítek,  hanem az art journal felé tekintgetek, akkor annak rendetlenségét ezzel próbálom ellensúlyozni.

A színek harmóniája azt hiszem itt magától értetődő. Lélektani hatásuk is van. A színek, akár a minták, szimbólumok. A szürke illik mindenhez, ez a kellemes, puha árnyalat biztonságot fejez ki, ám kissé unalmas. A aranyló bézs megtöri ezt az unalmat, ugyanakkor nem kelt drámai hatást, barátságos, gazdagságot és a múlt értékeit kifejező szín.

Az alkalmazott digitális képszerkesztési technika: szelektív színezés rétegmaszk használatával. A kiegészítők pedig eredetileg is ilyen színűek voltak.

S ezek után végül be kell valljam, hogy akár a belső, úgy a külső folyamat sem volt tudatos. Egyszerűen addig helyezgettem, tologattam, méreteztem, színeztem az egyes rétegeket, míg azt nem mondtam rá: „Ez most már egész elfogadhatóan néz ki, éjfél is elmúlt, fogjuk rá, hogy készen van!” 🙂

Ennyi a történet, ami – úgy gondolom – más régi scrapbookosnál is hasonlóképp zajlik.