Bencét már két éves kora óta rettentően érdekli a sütés-főzés. Odatolja a székét a tűzhelyhez és segít kevergetni, rakosgatni a hozzávalókat. Talán kívülről nézve veszélyesnek tűnik olykor, de még soha nem történt apróbb baleset sem emiatt. Teljesen tisztában van azzal, hogy mi az hogy forró, és nagyon óvatosan munkálkodik a konyhában. Persze ilyenkor én is minden idegszálammal koncentrálok a feladatra. Ki tudja, lehet hogy szakács? Vagy cukrász? 🙂
Ezt a sütit, amit a fenti oldalon megörökítettem, (majdnem) teljesen egyedül készítette. Ő volt az, aki reggel kivette a mélyhűtőből a fagyasztott leveles tésztát, s mire észbekaptam már ki is olvadt. Aztán délután előkészítettem a terepet és a kellékeket. Egyedül nyújtotta, töltötte almával, szórta fahéjas cukorral, hajtogatta. Én csak beraktam a sütőbe egy kis kakaós csigával együtt, ami szintén ebből a tésztából készült és megvártuk, míg megsül. Nagyon egyszerű és nem lehet elrontani. 🙂
Az oldal, amit készítettem ebből az élményből egy kicsit hosszabb ideig tartott. Időnként a tiszta, rendezett stílusomat felváltja valami más. Sokáig a vintage, antik scrapbook oldalak és kiegészítők vonzottak, most egyre inkább kóstolgatom ezt az art-journal-ba hajló stílust, ami abszolút ellentéte az előző kettőnek. Nagyon tetszik ez a kuszaság, a sok firka, festékszórás, de leginkább a maszkolás és különleges alakú ecsetek használata. Szerintem ez a „tünet” a nyári nyomdai gyakorlat közben jelentkezett nálam, mert ott minden alkalommal elkészítettünk egy-egy montázst sok képből, amihez csak maszkot és ecseteket lehetett alkalmazni.
Ebben a stílusban Anna Aspnes a kedvenc tervezőm, az ő készletei és oldalai nagyon különlegesek, egyediek. Egyik oldala inspirált most, próbáltam átvenni, minél több jellegzetességet belőle: Anutie Sarah’s visit.
Felhasználtam Magyar Adrienn legyecskéjét és saját készleteimet: October symphony, Art of Nature és számtalan ecsetet a maszkoláshoz, pecsételéshez. A szöveget a leveles tésztáról innen idéztem és ezzel a technikával formáztam. A többi írás a saját kézírásom. Menet közben pedig mindent átszíneztem, mert a Scrapbook.hu második színinspirációs kihívására is be szerettem volna nevezni.
Fúúú! Nagyon-nagyon jó lett ez az oldalad is! Bence pedig tüneményes! Annyira egyre jár az agyunk, az én fiaim is nagy cukrászok, vallom igenis ha érdekli a gyereket, engedni kell, nem óvni, félteni! Na meg Anna Aspnes! Imádom a stílusát, a Te oldalad kapcsán mertem most feltenni egy ilyen jellegű oldalamat! Köszönöm, hogy „hasonszőrű” vagy!
Mindegyik, de különösen a második fotó a nagy kedvencem! 🙂