Nagyon szeretem a natúr-fehér-vörös színeket együtt. Szerintem már több ilyen palettát is megosztottam a szerdai színinspirációk között.
Ez is saját fotó, saját alkotásról, itt írtam róla.
Ezúttal nemcsak a színek, hanem a minták és formák is megihlettek. Ha pénteken újra meglátogatsz, nemcsak hogy megnézheted, de le is töltheted és Te is továbbálmodhatod 🙂
Nem régiben találtam egy hibrid képeslap elkészítését bemutató bejegyzést Ju Kneipp blogján, nagyon inspiráló volt. Olyan csodaszép készletei vannak, nekem is van kettő belőlük, de valahogy sosem tudtam velük mit kezdeni. Hagyományos scrapbookból ismerős az érzés (minden kezdő átesik ezen), hogy egyszerűen sajnálok belevágni a papírba, nem merem használni a díszeket, mert úgy tökéletesek, ahogy megalkották őket. Ritkán, de megesik, hogy digitális készlet esetén is felmerülnek ilyen irracionális gondolatok. (nem mintha bármi kárt tudnék bennük bennük, hiszen ez a digitális scrapbook nagy előnye, hogy bármennyiszer fel tudjuk használni ugyanazt az anyagot)
Szóval, amikor megláttam ezeket a készleteket használat közben, kedvem támadt kipróbálni. Kerestem egy hozzáillő fotót.
A fénykép kapott egy szűrőt, a neve Fresh and Colorful. Ezekhez a nyári, napos, vizes témákhoz tökéletesen jól passzol, kiemeli a friss színeket és a vízcseppeket. Ezután kicsit visszavettem a telítettséget a Soft and Faded actionnal. Mindkettő ugyanabban az Action készletben található: Ingyenesen letölthető innen: Pioneer Woman Actions Set I. – II
Ilyen volt:
Ilyen lett:
Átalakítás után pakolászni kezdtem. Elsőként a fotót helyezem el a kép bal oldali és az alsó harmadolóvonalak közelébe, beillesztettem az összes hozzáillő kelléket és tologatni kezdtem. Ezután tettem rá a háttérpapírokat, nem tudtam dönteni kettő között ezért aztán trükkösen megoldottam, hogy egyik se maradjon ki.
Utolsó előtti lépés a címfelirat készítés, amelyhez a Kenyan Coffee fontkészletet használtam. A megfelelőre méretezett felirat végül vágómaszkként szolgált (egy natúr papírt és fölötte egy csipkét vágtam formára)
A végére, miután minden a helyére került, az árnyékolás maradt.
Nagyon jó kis stílusgyakorlat volt számomra, mert általában nagyon kevés díszítő elemet használok, ez a rétegzés, pakolászás nem annyira az én világom. Újból sikerült kicsit átlépnem a scrapbookos komfortzónám határát, érdemes volt 🙂
Balatonparti sétánk során fotóztam ezt a vízibicikli sort. Ugye milyen vidám színek?
A múlt hetinél erőteljesebb, élénkebb, igazi trópusi hangulatú színkombinációt sikerült összeválogatnom ebből a fotóból, amelyet a kompról készítettem balatoni napjaink során.
„Életvezetésünk legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” kultusza. Gyakran úgy nyugtatjuk meg magunkat, úgy próbálunk szabadulni napi rossz érzéseinktől, hogy adott életszakaszunkat átmenetinek nyilvánítjuk. „Most átmeneti időszak van, mert érettségizem, mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert megházasodtam, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert még csecsemő a gyerek, mert esti tagozaton tanulok, mert apám meghalt, mert szétesőben van a házasságom, mert én vagyok beteg, mert a gyereket nem vették fel az egyetemre, mert állást változtatok stb.” „Majd ezután kezdődik az igazi életem!”
S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.”
A fenti gondolatokat sok évvel ezelőtt olvastam Popper Péter: Belső utak könyvében. Úgy gondolom, hogy általában nem tartozom az átmeneti életet élők táborába. Amikor gyermeket vártam sosem szerettem például az olyan kérdéseket, hogy „Várod már, hogy megszülessen?”, mert nehezemre esett őszintén azt válaszolni, hogy „Nem”, magyarázkodni kellett utána, hogy azért, mert most is jó, szeretem ezt az állapotot és szeretném érezni, átélni, bevésni az emlékezetembe. Most, hogy Bence elballagott az oviból, most sem várjuk még az iskolát, hanem megéljük az utolsó hetet, ami még hátra van a szünetig és aztán nagyon örülünk a nyárnak. Most úgy alakult, hogy itthon leszünk, de nem vágyom Másholországba, mert „ha folyton Másholország után futkosol, mindent elveszítesz, amid van!”*
A hétköznapi pillanatok átélését, rögzítését nagyon jelentős mértékben erősíti a scrapbookozás. Amíg elkészül egy ilyen oldal újra felidézem a történeteket, érzéseket és az elkészült oldalakat, könyveket kézbevéve sok év után sem fakulnak meg ezek az emlékek. Ez egy fajta fotós napló, amelyhez különféle kiegészítők felhasználásával érzelmeket is ki tudunk fejezni. Számomra a scrapbookozását elsősorban ez a szándék motiválja. Azért is választottam a weboldalam és az online tanfolyam szlogenjének ezt: „Színezd ki a napjaid!” A „kiszínezés” a pillanatok átélését, a jelenvalóságot jelenti itt, ugyanakkor megtörténik utólag is az emlékek rendszerezése során, ám semmiképpen nem a külvilág felé, sokkal inkább önmagunk számára.
A mindennapok dokumentálásához érdemes egyszerűbb, ismétlődő és áttekinthető elrendezést alkalmazni. A Project Life albumok is ilyenek.
Év elején készítettem egy sablont és azóta minden hónapban fél – egy óra időráfordítással összerakok egy aktuális oldalt. Most kivételesen egyszerre szerkesztettem meg 2 havi „élményadagot”.
Április
május:
