Gondolatok egy csésze tea közben.

Szerző: Thurzó Katalin | márc 17, 2014 | Digitális scrapbook, Gondolatok, scrapbook

Apró örömök. Mindig van rájuk idő. Például egy csésze tea hajnalban. Egyik nap felébredtem 4-kor, ami ritka nálam mert éjszakai bagoly típus vagyok, és kihasználva szokatlan éberségem, fent is maradtam. Egész mások a fények ilyenkor, az egyébként sárgába hajló drapp színű csésze most fáradtrózsaszínnek tűnt. Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem szokványos gyors neszkávét, hanem teát fogok bele tölteni. A teázás és kávézás közti különbség számomra az, hogy a teázás elcsendesedést, megnyugvást kíván, a kávét meg azért iszom, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyek (sajnos néha túlzásba viszem, mert annyira szeretnék lépést tartani, gyorsabb lenni a saját tempómnál). Teázni mindig szabadság alatt szoktunk, vendégségben, szállodai reggeli keretében.

Most hogy megittam a mai harmadik pohár kávémat, miközben írom ezt a bejegyzést és nem kerültem sokkal előrébb, rá kellett hogy jöjjek, ami  hiányzik az életemből, az inkább a tea… Lehet, hogy két egyszerű lépéssel meg tudnám változtatni a dolgokat? Hogy korán kelek későn fekvés helyett és teát iszom kávé helyett? Egy próbát megérne…Még ha a szimbolikusan kapcsolódó életforma nem is válik valóra, egészség szempontjából mindenképpen előnyösebb lenne.

Múlt héten indult az Oscraps születésnapi ünnepsége. A születésnapokat scrapbookkal foglalkozó weboldalak általában sok ingyenes ajándék készlettel,  kihívás sorozatokkal szokták ünnepelni. Most egy collab (együttműködéssel összeállított készlet) volt – többek közt – a meglepetés, amelynek részei az Oscraps dizájnerek facebook oldalairól vagy hírleveléből tölthetők le. Itt olvasható az erre vonatkozó fórum bejegyzés.

Én is készítettem egy oldalt Dido Designs készletekből. A születésnapra készített kellékeket a facebook oldaláról még le lehet tölteni (parTEA add on freebie), de régebbieket is használtam. Nagyon szeretem az a kellékeit, olyan finomak, légiesek, igazán lágy, nőies oldalakat lehet velük készíteni, sőt ha van egy megfelelő fotó, szinte magától összeáll velük egy kép, ami mindig garantáltan szép lesz. És más stílus, mint amit általában szoktam, ez is jó hatással van rám.

Mostanában egészen sűrűn sikerül digitális scrapbook oldalt készítenem. Sok éve annak, hogy naponta alkottam valamit, aztán ez egyre ritkult. Idén úgy tűnik kezdek visszatalálni a „forráshoz”, hogy mit is jelent ez az egész nekem igazán.

Amikor elkezdtem 2006 végén a Babanaplóval, egyetlen konkrét célom volt vele: létrehozni egy fotós-írásos emlékeket őrző albumot kisfiam első évéről. A cél megvalósítása közben azonban egy egészen új világ kezdett kibontakozni bennem, rengeteget tanultam és az emlékkönyv befejezése nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete lett. Elkezdődött egy változás.

Megtanultam

• mások szemével nézni a világot
• meglátni a színeket a szürkében
• szeretni minden színt (a szürkét is)
• értékelni az apró örömöket
• átélni ezeket háromszorosan: akkor amikor történik, amikor megörökítem és amikor később újra ránézek az emléket őrző képre
• textúrákat látni, ezekre rácsodálkozni és felfedezni a szépségüket, alaposan megismerni őket (azelőtt nem foglalkoztatott a falevél erezete, a ház vakolatának harmonikus, de szabáltalan mintázata, a rozsda és a kopottság egyenlő volt a rondasággal)
• hogy nemcsak a boldogságot, hanem a bánatot is át kell élni, megrágni, megemészteni, különben az emészt fel bennünket
• vállalni és elfogadni saját magamat

Mire jó ez az egész

• A magunk örömére. Az alkotás (ha már a technikai nehézségeken túljut az ember) energiát, békét és megnyugvást ad egyszerre. Néhány pillanatra mindent el tud feledtetni
• Mások örömére. Magam is lelkesen nézem és dícsérem a többiek alkotásait. Nemcsak mert valóban szépek, hanem mert tudom, hogy ez egy kis darabka az ő lelkükből.
• Arra is jó, hogy megismerjük önmagunkat
• És arra is, hogy mások megismerjenek. Elsősorban itt az eljövendő nemzedékekre gondolok most, bár ez szintén az önismerethez kapcsolódik. Olyan jó volna tudni kik voltak, hogyan éltek, mit éreztek és gondoltak, akik már rég nincsenek köztünk. Nemcsak puszta kíváncsiságból, hanem azért, mert mi ők is vagyunk, visszük tovább a csomagokat, jó lenne hát látni mit cipelünk benne.
• Jó arra is hogy fejlődjünk és ezáltal erősödjön az önbizalmunk
• És jó arra, hogy visszanézve az oldalakat felismerjük, mennyi minden belefér, mennyi színes esemény és érzés az addig szürkének és rohanósnak tűnő hétköznapokba.

Egy teás idézettel zárom ezt a gondolatsort. Számomra egy kicsit a digitális scrapbookról is szól 🙂

„Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak.”
Kosztolányi Dezső: Tea