Hogyan készüljünk fel a karácsonyi készülődésre?

Te is minden év végén megfogadod, hogy jövőre most már tényleg időben nekilátsz a karácsonyi készülődésnek?

Én igen. Minden évben. Pedig nem vagyok az, aki december 24-én kapkodva vásárol ajándékot és próbál pótolni mindent, amit elmulasztott. Sőt, akkorra általában már a csomagoláson is túl vagyok. Mivel az estét mi nem szűk körben, hanem teljes nagycsaládos létszámban Anyukáméknál töltjük így aztán különösebben sok dolgom sincs. Mégis mindig marad egy űr bennem.

Ez elsősorban abból adódik, hogy vannak igényeim magammal szemben: tisztaság és rend a lakásban, egyedi és ötletes saját tervezésű fotós-kiadványszerkesztős ajándékok, no meg olyan vásárolt ajándékok, aminek tényleg örülnek (és nem azért veszek meg egy könyvet, mert én akarom kiolvasni 🙂 ) , december napjai album (elvégre scrapbookos vagyok vagy valami ilyesmi) dekoráció a lakásban, lelki ráhangolódás és megtisztulás, türelem és odafigyelés na meg rengeteg decemberi blogbejegyzés, készlet és persze a jövő évet is meg kellene terveznem, naptárkészítés, tanfolyamok és valami új is…de mi legyen az?

És vannak olyanok is, amiket én magamból nem várok el, de mégis ott van. Például a sütemény sütés, mert nem vagyok jó benne, és különben is annyira tele vagyunk ilyenkor édességgel, viszont mindenki süt karácsonykor, s ezért mégiscsak marad a végére némi szégyenkezés. Meg az hogy 14 éve ugyanaz a műfenyőnk van ugyanazokkal a díszekkel.

Bár lenne több idő, több pénz ezeken változtatni…

Benne vagyok több facebookos csoportban is, ahol téma a karácsonyi készülődés és bizony sok hasonló érzéssel találkozom mások részéről is.

Most már legalább az okát tudatosítottam. Egészen régen, mikor a hírek az emberek közt szájról-szájra terjedtek csak, vagy amikor meg kellett vásárolni a nyomtatott újságot, hogy tudomásunk legyen a látóhatárunkon kívül eső világról, egészen biztos, hogy nem volt ennyi frusztráció és elégedetlenség karácsony idején. Voltak üzletek, ahol lehetett vásárolni néhány fajta ajándékot, de a gyerekek értékelték a nagypapa által faragott falovat és a rongybabát, amit nagymama varrt. Azt is csodálatosnak élték meg, ha a feldíszített fa alatt összegyűlhetett a család. Az én gyerekkoromban már volt televízió, de akkor a műsoridő java nem reklámokból állt, karácsonyra karácsonyfát kértem, a húgom pedig egy üveg savanyú uborkát. És mindig megkaptuk, elégedettek voltunk. 🙂

Itt vagyunk mi: a karácsonyfa és én. (Digitális scrapbook oldal hozzávalóinak tervezője: Anna Aspnes)

Manapság viszont annyira sok inger ér bennünket, tengernyi információ, színes kép, csillogás, ötlet ömlik ránk nap, mint nap, hogy szinte fuldoklunk benne. Mi scrapbookosok (azt hiszem ezt sokak nevében mondhatom, de cáfolj meg, ha nem) legalább 50 százalékban online éljük az életünket, tehát nem vagyunk kivételek, sőt! Tudjuk, hogy különleges hobbinkkal különösen ilyenkor hozhatnánk örömet másoknak és a saját szívünkbe. S ez fokozott elvárást jelent önmagunkkal szemben.

Nem jó ez így, hiszen nem ez a Karácsony lényege. Nem a megfelelés és az nem az, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.

De akkor mit tehetünk?

Szerintem először is le kell lassítani, kompromisszumot kötni maximalista énünkkel és átgondolni, mi az, ami igazán fontos:

  • nem muszáj sütiket sütni, ha egyébként túl fárasztó tevékenység számunkra (lehet vásárolni is)
  • nem muszáj szuperkreatív, művészi december napjai albumot csinálni, ha nincs rá időnk, vagy rossz passzban vagyunk. Ám ha szeretnénk megőrizni az emléket, vegyünk egy füzetet, írjunk, rajzoljunk, ragasszunk bele bármit, ami kapcsolódik ezekhez a napokhoz, vagy készítsünk napi egy fotót és december végén, ha épp kedvünk tartja, állítsuk össze egy digitális oldalpárt a hónap történéseiből. Csak néhány perc naponta. Valamivel összetettebb és több előkészületet igényel, de otthon lévő anyagokból az utolsó pillanatban is megvalósítható az,  amit két éve készítettem.  Nagyon jó érzés egyébként visszanézni, és tényleg nem az számít, mennyire tökéletes (vagy sem) a kivitelezés. Ugyanakkor már ez is segít magában a ráhangolódásban, a pillanatok tudatosabb megélésében.
  • nem muszáj mindenkinek sk. scrapbookos ajándékot készíteni, főleg ha már évek óta teszed ezt és már mindenki, aki fontos részesült benne legalább egyszer. Ha idén nem érzel késztetést erre, hagyj pihenőt. Kompromisszum lehet egy szép stílusos, esetleg fotós csomagolás, üdvözlőkártya, ajándékutalvány.
  • nem baj, ha ugyanolyan a karácsonyfa és az adventi koszorú, mint tavaly
  • nem baj ha csak a látható helyeken teremtesz rendet és tisztaságot (legfeljebb nem nyitod ki a szekrényedet, mikor vendéged van 🙂 )

A másik lépés pedig a tervezés, nem túlbonyolítva, hanem ha már az előző akadályon átjutottunk, ahhoz mérten kialakítani a tennivalók listáját.

Az igazán profik már november elején elkezdik a tervezést. A kicsit később kapcsoló profik november végén. Ilyenkor ugyanis még az adventi koszorú vagy asztaldísz időben elkészülhet, sőt egy egyszerű adventi kalendárium is. De ha csak december közepén találsz rá erre a bejegyzésre, akkor se bánkódj, lesz karácsony jövőre is és akkor Te is . Az én életemben többször is előfordult már, hogy már elsőre három gyertyát gyújtottunk egyszerre 🙂 Most már másképp van, s azért mert megtaláltam a számomra ideális formát (majd mutatom).

Régóta szeretem a listákat, de igazából idén döbbentem rá, hogy mennyire hatékonyak és lelkileg is jót tesznek. Ha előző este, vagy reggel felírom a napi tennivalókat, akkor nem azzal megy el az idő, hogy azon gondolkodom, ugyan most éppen mit csináljak.  Csak nézem a listát és pipálgatok, vagy színezek, s ez nagyon jó érzés 🙂 Nap végére még ha nincs is elvégezve minden, igen jó érzés ránézni, mert látom, hogy nem ment el ez a nap sem hiába.

Jó, ha a listák rugalmasak és nem csak egy napra szólnak. Írhatjuk ceruzával, vagy használjunk valamilyen online tervezőt, amibe bele lehet javítani. Igazából heti tervet a legjobb írni, kivéve persze ha valaki nagyon kötött időben dolgozik vagy sok a határidő. Viszont, amiről most szó van az a karácsonyi készülődős lista, amit senki sem fog rajtunk számon kérni, tehát írjunk inkább egy laza felsorolást arról mi mindent kell elvégeznünk most, november utolsó hetében.

Karácsonyi tervező: Urban Eve. (A borítót akvarellpapírra nyomtattam,)

Az én heti listám a következő:

  • Karácsonyi tervező kinyomtatása. Ilyen található az interneten, a facebook oldalamon ma fogok ajánlani néhányat. Mindenek előtt: Viánál az Urban Eve blogján minden évben megjelenik egy új,  az ideiért teljesen odáig vagyok az akvarell grafikák és betűtípus miatt, semmiképp nem hagytam volna ki 🙂
  • Ajándéklista írása: Eddig már nagyjából megvolt fejben, de most ideje véglegesíteni. Lehet írni a fenti tervezőbe, mert van ilyen rovat, nekem leginkább az excel vált be erre a célra. Mivel szinte mindent online vásárolok, így az ötletek mellé kerülhetnek a linkek is egyből. Ezen kívül pedig a költségvetés változásait is nyomon tudom követni, hiszen a program számításokat végez.
  • Adventi kalendárium készítése. Nos ebből sem akarok semmi komolyat, mert nem győzném apró ajándékokkal, a csokisat nem szeretem és nálunk sajnos a feladatos-játszós nem vált be, inkább valami egyszerű, nyomtathatót aminek a lényege a napok számolása, itt vannak kicsiknek, itt pedig egy nagyoknak való.Tetszenek az idézetes/üzenetes kártyák is, ez egy kicsit több időt igényel, de nem reménytelen még most sem.
  • Fotótéma lista írása. Ez azért is jó, mert lehet belőle egy újabb blogbejegyzés
  • Leltár, azaz annak felmérése, hogy mire van szükség az adventi, karácsonyi dekorációhoz, esetleges saját készítésű ajándékokhoz, iskolába az adventi vásárhoz
  • Adventi koszorúhoz alapanyag (ami mindössze 4 db gyertya most és nem is koszorú, hanem asztaldísz)   beszerzése helyben a heti bevásárlás során
  • Saját készítésű ajándékok készítéséhez ötletgyűjtés, terv és alapanyag leltározás.
  • Egyéb dekorációhoz, hangulatkellékekhez ötletgyűjtés, szortírozás (maximum 2-3 megvalósítandó project kiemelése) siránkozás nélkül 🙂
  • Meglévő karácsonyi dekorációk előszedése

Egyelőre ennyi, ezt a témát még folytatni fogom 🙂

Színes hetet kívánok Neked!

 

Vintage ősz

Egyre inkább őszbe fordul a természet. Sokunk számára ez az évszak a mulandóság szimbóluma. A színek, illatok, hangulatok ilyenkor engem a régi időkre való emlékezésre indítanak. Ugyanakkor – talán mert mindkét gyermekem ősszel született, ősszel kezdődik az iskola, óvoda, egy új életszakasz – ilyenkor a várakozás izgalmát is átérzem: valami új is készülődik. Az elmúlás mindig valami újnak a kezdetét is jelenti egyben.

Ha ősz – akkor vintage (vintázs) A szó jelentése szüret. A borászatban a régi, jó minőségű borokat illették ezzel a jelzővel.

glass-of-wine-140220_640

A vintage lakberendezésben, divatban, fényképészetben, webdizájn-ban és kiadványtervezésben, sőt esküvőszervezésben is ismert kifejezés, egy stílus megjelölése, mely a múlt század első felét, főképp a 1920-as évektől úgy a 60-as 70-es évekig terjedő időszak színeit, formavilágát idézi.

Honnan tudod, hogy vonzódsz e stílushoz?

Te is úgy gondolod, hogy ami régi semmiképpen nem eldobandó, hanem érték. Mint a minőségi bor – minél korosabb, annál különlegesebb. Ezek a régi tárgyak őrzik múlt emlékeit, hangulatait, színeit. A kézműves ember számára kreatív kihívás egy-egy ilyen – mások által megunt – bútor, vagy ruhadarab újjávarázsolása. És készülnek réginek tűnő új tárgyak is ezekkel a szép formákkal, természetes színekkel, díszítésekkel, antikolási technikákkal.

És vajon miért szeretjük ezeket?

Egyre inkább érezzük, hogy gyorsul a világ körülöttünk. Nem mindenki tud ezzel lépést tartani, és ha tud is, ez legtöbbünk számára kimerítő, hogy muszáj sokszor megpihenni, kikapcsolni. Ez a stílus pedig épp arra alkalmas, hogy a régi idők békéjét, nyugalmát, a mainál sokkal lassúbb tempóját és nagyobb elmélyültségét visszahozzák számunkra akár csak néhány percre  vagy órára. Az ilyen stílusban kialakított lakásokban nagy szeretet, béke és nyugalom van, ahová jó hazatérni. Amikor saját kezünkkel készítünk valamit, végre igazán ki tudunk kapcsolni, arra az időre eggyé válunk mindazzal, ami körülvesz bennünket. Ha régi fotókat, képeslapokat nézegetünk vagy könyvet olvasunk képzeletben visszarepülhetünk a múltba.

age-16841_640

Ha rákeresünk az interneten a vintage színekre elég sokféle paletta jön elő. Nem kifejezetten őszi színek, talán abban azonosak, hogy természetes, tompább és kevert színekről van szó.

1017294_10151433535571680_1785844910_n

Az ősz a betakarítás, a szüret és gyűjtögetés évszaka is. Scrapbookosként egész évben gyűjtögetünk. Saját életünk élményeit, történeteket és hangulatokat.

Ezekben a hetekben is gyűjtögetek. Ezúttal régi dolgokat, színeket és hangulatokat itt a blogon és a facebookon. Ha szereted az ilyesmit tarts velem! Iratkozz fel a levelezőlistámra itt vagy kövesd  facebook oldalamat.

 

Liebster díj. Köszönöm! Blog-ajánló.

liebster-award1

Nemrég kaptam valamit 🙂 Liebster Award vándordíjat.

Megpróbáltam utánanézni mi is ez a díj és ezeket találtam:

  • A  bloggerek között a társaság megbecsülését, pozitív visszajelzést  jelent a  Liebster Award  vándor díj.
  • Német eredetű, ahogy a nevéből is kiderül. A “liebster” nagyjából ennyit jelent: kedvenc, kedvelt.
  • Lánclevél-szerűen működik. (megkapjuk, szaporítjuk, továbbadjuk 🙂 )
  • Válaszolunk a minket jelölő kérdéseire és mi is felteszünk kérdéseket azok számára, akiket mi jelöltünk a díjra
  • A szabályok… Elég sokfélét találtam mind a kérdések, mind a jelöltek számát illetően.  Az sem egyértelmű, hogy kinek kellene továbbadni a díjat. Ez utóbbi pontban néhol meg van határozva az hogy mekkora az adott blog olvasótábora, másutt pedig nem.

Nos. Mivel nem vagyok szabályközpontú, rugalmasan fogom kezelni a fenti amúgy is képlékeny szabályokat 😉

Először is szeretném megköszönni Mariannának, a Krediesz bloggerének, hogy rám gondolt, nagyon örültem és jól esik az elismerése.

A Krediesz a Kreatív Dietetika…Szívből rövidítésből jön, ennek megfelelően a blog témája az egészség, méghozzá tágabb értelemben, ahová a lélek egészsége is beletartozik. Sok értékes cikk közt böngészhetsz. (táplálkozás, mozgás, természetes gyógymódok, babás-kisgyerekes kreatív ötletek stb.) Ajánlom én is őket sok szeretettel. 🙂

krediesz

Nemrég egy interjú készült velem a digitális scrapbookról, itt olvashatod!

Ezeket a kérdéseket kaptam:

1.    Ha 5 szóban kellene bemutatni a blogodat, mik lennének azok?
scrapbook, képszerkesztés, ajándék, szépség, színek

2.    Mi a „civil” foglalkozásod?
Eredetileg közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Voltam adminisztrátor pénzügyi osztályon, szerkesztőségi titkár, telemarketinges, adatrögzítő. Ami nagyon hiányzott mindezekből: a színek a formák, egész életemben valamilyen szabad, alkotói munkára vágytam. Aztán kisfiam születése előtt elhatároztam, hogy, változtatok ezen. Ekkor találkoztam a scrapbook-kal is. Oktatóvideókból tanultam a képszerkesztést, weboldal készítést, majd elvégeztem egy OKJ-s kiadványszerkesztő tanfolyamot. Tudásomat rendszeresen frissítem minden számomra elérhető forrásból: külföldi és hazai online tanfolyamokon veszek részt. Jelenleg családi vállalkozásunkban dolgozom, könyveléshez kapcsolódó adminisztratív munkákat végzek közben pedig igyekszem építeni a saját kiadványszerkesztéshez-scrapbookhoz kapcsolódó területemet, amit itt a blogon is láthatsz. (egyedi fotókönyveket szerkesztése, poszter, szórólap tervezés, digitális scrapbook készletek és online tanfolyamok).

3.    Sorolj fel 10 dolgot, amit szeretsz!

  • tenger
  • napfény
  • erdő
  • csend
  • színek
  • papír
  • fotózás
  • könyvek
  • madárcsicsergés
  • művészet

4.    Mik azok a dolgok, amik lelkesítenek, inspirálnak?

  • mások kreativitásának csodálása (pld Pinterest kincsvadászatok során 🙂 )
  • pozitív visszajelzések (megerősítenek abban, hogy jó irányba tartok és igyekszem még jobb lenni)
  • új dolgok tanulása

5.    Mondj 3 dolgot, ami fel tud tölteni!

  • néhány órás csendes elmélyülésre lehetőséget adó egyedüllét
  • természet (séta, kirándulás, vízparti láblógatás, mint ami látható a fenti scrapbook oldalon)
  • alkotás (scrapbook – hagyományos és digitális, rajzolás, festés)

Most pedig következzék az általam mostanában leginkább kedvelt blogok 11-es listája, ahova eredetileg kizárólag scrapbookos blogokat szerettem volna írni, de szomorúan szembesültem a ténnyel, hogy régi kedvenceim közül alig ír valaki rendszeresen manapság. (persze tudom, megvannak és alkotnak is, csak épp ez a terület – talán mert inkább a képi világ dominál, s nem az írás – átköltözött a facebookra, instagramra, közösségi galériákba. ) Így tehát most inkább más irányba is nézelődtem. Témájukat illetően különfélék, de ők inspirálnak mostanában legkreatívabban életem különféle területein, legyen az hobbi, szakma, önismeret, háztartás vagy gyereknevelés. Ajánlom őket szeretettel minden Kedves Olvasómnak, akiket érint ez az 5 általam is említett élet-szerep.

(A csak scrapbookos listát pedig majd egyszer bepótolom díjtól függetlenül)

  1. Urban Eve
  2. Sabee Creative World
  3. Gyereketető
  4. Tündérliget
  5. Színes Ötletek
  6. Dühös Mókus
  7. Végtelen lehetőség
  8. Ünnepeld az életed
  9. OWT
  10. Rendteremtő
  11. Kifli és levendula

Én ezeket kérdezném: 5 helyett most 7 kérdés

  1. Mi a mottód?
  2. Mi az ami kikapcsol, leginkább pihentet?
  3. Hogyan és miért kezdtél blogot írni?
  4. Milyen foglalkozást választanál, ha bármi lehetnél (kortól, időtől, képességtől, anyagiaktól függetlenül)?
  5. Kedvenc filmed vagy könyved?
  6. Hová utaznál most el legszívesebben?
  7. Készítenél-e úti élményeidből scrapbook albumot vagy fotókönyvet? 🙂

S végül: az a szabály, hogy nincs szabály…. Ha jelöltelek és olvasod soraimat, ha beleillik blogod mondanivalójába ez a téma és szívesen ajánlasz más oldalakat is olvasóidnak és van időd, kedved – add tovább!

+ Ötlet: a fenti kérdések egy-egy scrapbook oldal témái is lehetnének 😉

 

Gondolatok egy csésze tea közben.

wteatime

Apró örömök. Mindig van rájuk idő. Például egy csésze tea hajnalban. Egyik nap felébredtem 4-kor, ami ritka nálam mert éjszakai bagoly típus vagyok, és kihasználva szokatlan éberségem, fent is maradtam. Egész mások a fények ilyenkor, az egyébként sárgába hajló drapp színű csésze most fáradtrózsaszínnek tűnt. Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem szokványos gyors neszkávét, hanem teát fogok bele tölteni. A teázás és kávézás közti különbség számomra az, hogy a teázás elcsendesedést, megnyugvást kíván, a kávét meg azért iszom, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyek (sajnos néha túlzásba viszem, mert annyira szeretnék lépést tartani, gyorsabb lenni a saját tempómnál). Teázni mindig szabadság alatt szoktunk, vendégségben, szállodai reggeli keretében.

Most hogy megittam a mai harmadik pohár kávémat, miközben írom ezt a bejegyzést és nem kerültem sokkal előrébb, rá kellett hogy jöjjek, ami  hiányzik az életemből, az inkább a tea… Lehet, hogy két egyszerű lépéssel meg tudnám változtatni a dolgokat? Hogy korán kelek későn fekvés helyett és teát iszom kávé helyett? Egy próbát megérne…Még ha a szimbolikusan kapcsolódó életforma nem is válik valóra, egészség szempontjából mindenképpen előnyösebb lenne.

Múlt héten indult az Oscraps születésnapi ünnepsége. A születésnapokat scrapbookkal foglalkozó weboldalak általában sok ingyenes ajándék készlettel,  kihívás sorozatokkal szokták ünnepelni. Most egy collab (együttműködéssel összeállított készlet) volt – többek közt – a meglepetés, amelynek részei az Oscraps dizájnerek facebook oldalairól vagy hírleveléből tölthetők le. Itt olvasható az erre vonatkozó fórum bejegyzés.

Én is készítettem egy oldalt Dido Designs készletekből. A születésnapra készített kellékeket a facebook oldaláról még le lehet tölteni (parTEA add on freebie), de régebbieket is használtam. Nagyon szeretem az a kellékeit, olyan finomak, légiesek, igazán lágy, nőies oldalakat lehet velük készíteni, sőt ha van egy megfelelő fotó, szinte magától összeáll velük egy kép, ami mindig garantáltan szép lesz. És más stílus, mint amit általában szoktam, ez is jó hatással van rám.

Mostanában egészen sűrűn sikerül digitális scrapbook oldalt készítenem. Sok éve annak, hogy naponta alkottam valamit, aztán ez egyre ritkult. Idén úgy tűnik kezdek visszatalálni a “forráshoz”, hogy mit is jelent ez az egész nekem igazán.

Amikor elkezdtem 2006 végén a Babanaplóval, egyetlen konkrét célom volt vele: létrehozni egy fotós-írásos emlékeket őrző albumot kisfiam első évéről. A cél megvalósítása közben azonban egy egészen új világ kezdett kibontakozni bennem, rengeteget tanultam és az emlékkönyv befejezése nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete lett. Elkezdődött egy változás.

Megtanultam

  • mások szemével nézni a világot
  • meglátni a színeket a szürkében
  • szeretni minden színt (a szürkét is)
  • értékelni az apró örömöket
  • átélni ezeket háromszorosan: akkor amikor történik, amikor megörökítem és amikor később újra ránézek az emléket őrző képre
  • textúrákat látni, ezekre rácsodálkozni és felfedezni a szépségüket, alaposan megismerni őket (azelőtt nem foglalkoztatott a falevél erezete, a ház vakolatának harmonikus, de szabáltalan mintázata, a rozsda és a kopottság egyenlő volt a rondasággal)
  • hogy nemcsak a boldogságot, hanem a bánatot is át kell élni, megrágni, megemészteni, különben az emészt fel bennünket
  • vállalni és elfogadni saját magamat

Mire jó ez az egész

  • A magunk örömére. Az alkotás (ha már a technikai nehézségeken túljut az ember) energiát, békét és megnyugvást ad egyszerre. Néhány pillanatra mindent el tud feledtetni
  • Mások örömére. Magam is lelkesen nézem és dícsérem a többiek alkotásait. Nemcsak mert valóban szépek, hanem mert tudom, hogy ez egy kis darabka az ő lelkükből.
  • Arra is jó, hogy megismerjük önmagunkat
  • És arra is, hogy mások megismerjenek. Elsősorban itt az eljövendő nemzedékekre gondolok most, bár ez szintén az önismerethez kapcsolódik. Olyan jó volna tudni kik voltak, hogyan éltek, mit éreztek és gondoltak, akik már rég nincsenek köztünk. Nemcsak puszta kíváncsiságból, hanem azért, mert mi ők is vagyunk, visszük tovább a csomagokat, jó lenne hát látni mit cipelünk benne.
  • Jó arra is hogy fejlődjünk és ezáltal erősödjön az önbizalmunk
  • És jó arra, hogy visszanézve az oldalakat felismerjük, mennyi minden belefér, mennyi színes esemény és érzés az addig szürkének és rohanósnak tűnő hétköznapokba.

Egy teás idézettel zárom ezt a gondolatsort. Számomra egy kicsit a digitális scrapbookról is szól 🙂

„Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak.”
Kosztolányi Dezső: Tea

 

 

 

Sunburst effekt

A sunburst kifejezéssel a scrapbook kapcsán találkoztam. Nyári, tavaszi készletekben, retró stílusban előforduló dizájn elem.

Próbáltam kideríteni, mi is ez és vajon hogyan fordítható magyarra.

A sztaki szótárban az angol kifejezésre ezeket találtam: rövid napsütés, felhőkön áttörő fény, futó napfény, nap alakú ékszer stb.

A magyar Wikipédiában ez a szó hangszerek, elsősorban gitárok lakkozási technikáját jelzi, mely kívülről befelé fokozatosan világosodik, és egyre inkább áttetszik a fa erezete.

A dizájn területén a sunburst egy olyan alakzat, amelynek közepén sugarak által övezett kisebb-nagyobb kör, ill. ovális forma található. Építészetben gyakorta láthatók ilyen megoldások, pld. a rózsaablak is ilyen:

 

vagy az ajtók, kapuk fölötti félkör alakú ablak

 

Retró hangulatú posztereken biztosan találkoztál már Te is vele.

Például ez nekem nagyon tetszik:

 

Jessica Sprague poszter dizájn tanfolyamán én is használtam már ezt a stílust:

wtakemorephoto

Ha láttál már ehhez hasonló scrapbook hátteret

w_sunburstpapir1

ez az amire gondolok.

Jelképezheti a napfényt, teremtést, alkotást, dinamikát, sokszínűséget.

Jövő héten folytatjuk 🙂

 

Rajzoltam. És tényleg…

Nem scrapbook és nem kiadványszerkesztés, de mindenképp kreativitással kapcsolatos egy személyes élményem, amit az elmúlt négy napban volt szerencsém megélni Tinánál a Tündérligetben

Karácsonyra  jobb agyféltekés rajztanfolyamot kaptam ajándékba.

Tudtam, hogy működik, hiszen nagyon sok ismerősöm és leánykám is részt vett már rajta, viszont magammal kapcsolatosan voltak aggályaim. Mi van ha én vagyok az egyetlen kivétel, akinél nem fog beválni ez a módszer?

Általános iskolában rajzoltam utoljára és akkor sem igazán jól, ennek ellenére szerettem. Később viszont erős gátlás alakult ki bennem és meg voltam róla győződve, hogy óvodás/pálcikaember szinten vagyok, valahogy így rajzolok, miközben azt gondolom, hogy „Á, ez nekem úgysem megy, dehogy töltöm vele az időmet”, és gyorsan túlesek rajta:

wrajz1

A tanfolyam előtti napon és reggelen össze vissza zúztam a kezem, büntettem magam. Megégettem a vasalóval, beütöttem a vasajtóba, lehorzsoltam stb. ami arra figyelmeztetett, hogy először is a bűntudattól meg kell szabadulnom, ami valószínűleg amiatt alakult ki, hogy most bizony négy napig csak magammal fogok foglalkozni. Még el sem kezdődött, már tanultam valami fontosat!

Aztán az első nap rögtön kaptunk egy feladatot: másoljunk le egy portrét. Nekiálltam, azzal a hittel, hogy rajzolni nem tudok, viszont van egy szabad órám, ez sikerült. Meglepve tapasztaltam, hogy mutat némi hasonlóságot az eredeti képpel. Időt kell szánni arra, ha az ember valamit szeretne elérni.

wkep2

És eljött a következő nap, sok sok gyakorlással, különféle technikákat tanultunk, hogy közben szép lassan átírjuk a rajzolással kapcsolatos belső programunkat.

Nem szabad másokhoz mérnünk önmagunkat sosem. Hisz mindenki más, másban tehetséges, máshonnan indult. Ami önbizalmat ad, az legyen, hogy Te magad mennyit vagy képes fejlődni régi önmagadhoz képest. Tehát csak kezdd el bátran!

Néha nem sikerült valami, ám újrakezdve a vége mégiscsak jó lett előbb-utóbb. Néha még fizikai erőt, koncentrált figyelmet is igényelt a feladat.  Ekkor még sokat gondolkodtam, mit miért és hogyan. A nap tanulsága: türelem és tudatosság

A harmadik napon ugyanez a rajz már így nézett ki.

wkep3

Az igazi jelenvalóság élmény, amit már nagyon vártam, számomra az utolsó, negyedik napon jött el. Ekkor már nem kellett gondolkodnom, repült az idő, csak rajzoltam és rajzoltam, mintha csak álmodtam volna időnként egy-egy pillanatra felébredve, rácsodálkoztam az előttem lévő képre, vajon hogyan és mikor került rá újabb és újabb részlet, mintha nem is én lennék aki megteremti. Ráadásul saját magamat kellett rajzolni, ami nem egyszerű. (Bár ezt a képet kivételesen kedvelem)

wonarckep

Az utolsó tanulságot nehezen tudom megfogalmazni…(ahhoz egy jobb agyféltekés írástanfolyamot is el kellene végeznem)…de valami olyasmi, hogy bármi sikerülhet, még ha meg is vagyunk győződve az ellenkezőjéről.

A következő lépéseket már önállóan tesszük meg, ki-ki a maga életében. Újra kell rajzolnunk azt a bizonyos térképet. És most már tudjuk, hogy képesek vagyunk rá.