Szerző: Thurzó Katalin | aug 4, 2013 | Digitális scrapbook, scrapbook
A héten blogvonaton utaztam és olyan kincseket gyűjtöttem be, amelyek inspirálásának nem tudtam ellenállni és egyéb tennivalóim mellett muszáj volt, hogy időt szakítsak egy saját scrapbook oldalra is. Mostanában – ha súlyosabb scrapelvonási tüneteim vannak – nem elégszem meg minimál oldalakkal, inkább készítek valamit, ami feltűnőbb, erőteljesebb.
Ilyen lett most. Ha hagyományos lenne, mixed média technikának nevezhetnénk.
A fotó tavalyi, került rá szűrő is: Pioneer Woman Action Set-ből (ami régóta kedvencem) – a Seventies- nevű. A motormatuzsálem miatt választottam ezt, maga is a hetvenes évekből származik.
A felhasznált készletek pedig a következők. (Kattintással eljutsz a letöltési linkhez, érdemes!)
Szerző: Thurzó Katalin | jún 18, 2013 | fotókönyv
Bence idén elballagott az oviból. Olyan gyorsan elrepült ez a 4 év…
Én készítettem az óvónénik ajándékát, ami – blogom régi olvasói számára nem lesz meglepetés – egyedi tervezésű fotókönyv volt.
Ez már a negyedik ilyen típusú könyvem, hasonló koncepcióval ám a végeredmény mindig teljesen más lesz. Nemcsak azért egyedi mert mások a fényképek, hanem mert minden más, a stílus, a felhasznált kiegészítők, és talán mert mások az érzések amiket beleadok.
Igen, kívülállóknak talán meglepő, de ezekbe a könyvekbe sok szeretetet is beletöltök, még akkor is ha nem ismerősnek készül. Ugyanezt jelenséget úgy láttam, más albumkészítők is megtapasztalják. Amíg készül egy album, egyre inkább részévé válsz azok életének, személyiségének, akikről szól akkor is, ha előtte nem ismerted azt, akinek az ajándék szól és aki adja. Megtisztelő és megható is egyben. Hát még ilyen esetben, mikor azokról mesél, akik legdrágább kincsed (a gyermeked) első tanítói voltak és mindent megtettek azért, hogy ő Nélküled is jól tudja érezni magát és megtalálja a helyét egy családnál jóval nagyobb közösségben.
Ahhoz hogy ezt megvalósíthassam az összes szülő és gyerek aktív részvétele szükséges volt, amelynek összehangolása bizony nem ment volna az internet nélkül.
Igaz, ez a téma jövőre lesz újra aktuális, ám ha valami hasonló ajándékot tervezel adni, nem árt időben felkészülni rá. Most segítségképpen leírom hogyan történt mindez a szerezéstől a kivitelezésig. Már februárban elkezdtük a júniusi meglepetés előkészítését.
- Kommunikációs központ megteremtése, azaz egy Google csoport létrehozása. Bár én a facebookot jobban szeretem és tapasztalataim szerint sokkal interaktívabb a kommunikáció, mégis emellett döntöttünk, mert emailcíme mindenkinek van ma már, ha másutt nem legalább a munkahelyén.
- Ötletek gyűjtése, közvéleménykutatás. A Google dokumentumok alkalmazással egy táblázatot hoztam létre, ahol újra megadtuk az adatokat (név, gyerekek neve, emailcím, ötlet, stb oszlopokkal). Magam is meglepődtem, de MINDENKI kitöltötte, ami 29 gyereknél azért igen nagy eredmény. A fotókönyvet választottuk.
- Az ovis fotókönyvhöz szükséges alapanyagok begyűjtése. Mind a 29 gyerekről egy-egy különálló személyes oldal készül, amelynek három fő része van: 2 db fotó (egy kiscsoportos és egy nagy), rajz vagy egyéb alkotás (volt aki ragasztott, festett valamit vagy éppen legóból épített és ennek a fotóját küldte) és szöveg (óvodával kapcsolatos témák, vicces történetek, mit szeretnek az oviban, az óvónénikben, versek vagy idézetek). Így ezt az ajándékot nem csak én készítettem, hanem mindenki részt vett benne. Aki tudta, emailben küldte, legtöbben pedig borítékban.
- Előkészítés. A rajzokat, fotókat digitalizáltam, azaz egy A4-es lapszkennerrel lefotóztam. Mappát nyitottam, külön mappákba rendszereztem mindent, név szerint.
- Inspiráció. Jellemző rám, hogy általában lassan és alapos felkészülés után kezdek bele minden újba, de mióta tudom, hogy a profi tervezők is mások alkotásaiból inspirálódnak, moodboard-okat készítenek, azóta lelkifurdalás nélkül egyik kedvenc tevékenységem az ötletek gyűjtése, rendszerezése. Ezt nemcsak munkamegbízások esetén, hanem ilyenkor sem hagyom ki, ha szeretteim vagy épp a magam számára készítek valamit. Készlet előnézetiket, scrapbook oldalelrendezéseket, grafikákat, színpalettákat gyűjtögettem. Ez egyáltalán nem jelent másolást, mert a végén semelyikre sem fog hasonlítani.
- Kellékek válogatása. Mivel ez ajándék volt, és nem megrendelésre készült, így nemcsak a saját, hanem más, általam nagyon kedvelt dizájnerek PU (azaz csakis személyes használatra engedélyezett) készleteit is használhattam, amitől még örömtelibb lett a feladat. Anna Aspnes, Vinnie Pearce, Cristine Smith, Dido, Janka. Ők is részei lettek ennek az ajándéknak. Háttérnek semleges natúrt választottam, amit magam terveztem, akárcsak a csoport nevére utaló mintázatot, amit a méhecskés készletben régebben már megosztottam itt.
- Személyes oldalak elkészítése képszerkesztő programmal. Amikor az első oldalt összeraktam, kitaláltam az elrendezési stílust, árnyékokat, képek kiemelésének módját és egyebeket, a szöveg és a címfelirat betűtípusát, méretezését, összeszedtem a kiegészítőket. Az oldalakon a képek, rajzok és fotók lényegesek igazán, a többi csak kiemelni hivatott ezt, így főleg pacákat, nyomatszerű elemek után kutattam, amelyek a hátteret teszik változatosabbá, de minimális mértékben kerültek rá 3D hatású díszek is, pld apró virágok, gombok, papírcsipke, attól függően, hogy kisfiú vagy kislány szerepel az oldalon. És persze mindezt úgy, hogy egységet alkosson.
- Közös oldalak elkészítése. 29 személyes oldal készült, ám mivel egy fotókönyv 26 oldalas, amit nyolc oldalnként lehet bővíteni (legalábbis a CEWE esetében), így még kellett 5 közös oldal a 34-hez. Az óvónénik sokat fotóztak és volt anyuka is, aki nagyon jó képeket készített év közben, így volt miből válogatnom. A közös oldalakhoz Anna Aspnes template-et használtam. Ezt:
- Borító tervezése. Ehhez a CEWE blogon letölthető sablon adott támpontot.
- Fotókönyv szerkesztése.. Az elkészült oldalakat a CEWE fotókönyv programjával berendeztem, majd elküldtem.
- És néhány napon belül csomagot kaptam.
A következő bejegyzésben megmutatom mi volt benne 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | jún 10, 2013 | Digitális scrapbook, scrapbook, Scrapbook oldal
„Életvezetésünk legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” kultusza. Gyakran úgy nyugtatjuk meg magunkat, úgy próbálunk szabadulni napi rossz érzéseinktől, hogy adott életszakaszunkat átmenetinek nyilvánítjuk. „Most átmeneti időszak van, mert érettségizem, mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert megházasodtam, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert még csecsemő a gyerek, mert esti tagozaton tanulok, mert apám meghalt, mert szétesőben van a házasságom, mert én vagyok beteg, mert a gyereket nem vették fel az egyetemre, mert állást változtatok stb.” „Majd ezután kezdődik az igazi életem!”
S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.”
A fenti gondolatokat sok évvel ezelőtt olvastam Popper Péter: Belső utak könyvében. Úgy gondolom, hogy általában nem tartozom az átmeneti életet élők táborába. Amikor gyermeket vártam sosem szerettem például az olyan kérdéseket, hogy „Várod már, hogy megszülessen?”, mert nehezemre esett őszintén azt válaszolni, hogy „Nem”, magyarázkodni kellett utána, hogy azért, mert most is jó, szeretem ezt az állapotot és szeretném érezni, átélni, bevésni az emlékezetembe. Most, hogy Bence elballagott az oviból, most sem várjuk még az iskolát, hanem megéljük az utolsó hetet, ami még hátra van a szünetig és aztán nagyon örülünk a nyárnak. Most úgy alakult, hogy itthon leszünk, de nem vágyom Másholországba, mert „ha folyton Másholország után futkosol, mindent elveszítesz, amid van!”*
A hétköznapi pillanatok átélését, rögzítését nagyon jelentős mértékben erősíti a scrapbookozás. Amíg elkészül egy ilyen oldal újra felidézem a történeteket, érzéseket és az elkészült oldalakat, könyveket kézbevéve sok év után sem fakulnak meg ezek az emlékek. Ez egy fajta fotós napló, amelyhez különféle kiegészítők felhasználásával érzelmeket is ki tudunk fejezni. Számomra a scrapbookozását elsősorban ez a szándék motiválja. Azért is választottam a weboldalam és az online tanfolyam szlogenjének ezt: „Színezd ki a napjaid!” A „kiszínezés” a pillanatok átélését, a jelenvalóságot jelenti itt, ugyanakkor megtörténik utólag is az emlékek rendszerezése során, ám semmiképpen nem a külvilág felé, sokkal inkább önmagunk számára.
A mindennapok dokumentálásához érdemes egyszerűbb, ismétlődő és áttekinthető elrendezést alkalmazni. A Project Life albumok is ilyenek.
Év elején készítettem egy sablont és azóta minden hónapban fél – egy óra időráfordítással összerakok egy aktuális oldalt. Most kivételesen egyszerre szerkesztettem meg 2 havi „élményadagot”.
Április
május:
Hozzávalók alkotói: Vinnie Pearce, Christine Smith Digital Design
Szerző: Thurzó Katalin | jún 4, 2013 | scrapbook, Scrapbook oldal
Digitális scrapbook készletek: Vinnie Pearce: Little light, Weather Forecast
Fontkészlet: Magna (cím), Verdana (szöveg)
Sikerült folytatnom a balatoni emlékeket megörökítő oldalak sorozatát. Ezúttal Siófoki sétánk történetét és hanglatát mesélem el képekkel és szöveggel.
Szívesen alkalmazom ez a fajta, kicsit rendetlen, de látványos elrendezési módot. Talán a vidám, nyaralás témához jobban is illik ez, mint a szokásos, kissé „kocka”, szabályos történetmesélés, amit a hétköznapi pillanatok megörökítésénél szoktam használni, bár igaz az is, hogy időigényesebb, mert a díszítőelemek kiválasztása több figyelmet igényel.
Nagyon tetszik most nekem az oldalon a halvány kékeszöld+vörösnarancs színkombináció, amiről holnap ejtek még néhány szót a szerdai színinspirációhoz kapcsolódóan.
