Fenyő, narancs, tea – karácsonyváró színpaletta
A fotót a Pixabay-ről kölcsönöztem. 🙂
A fotót a Pixabay-ről kölcsönöztem. 🙂
A hétfőn mutatott adventi oldalamból ragadtam ki egy részletet a mai palettához.
Ami érdekesség, hogy a ez a template nem csak a formára vágásban illetve az elrendezés kialakításában segít, hanem hozzá is tesz egy lilás árnyalatú réteget is, amivel egy új színhatás – és hangulat – érhető el.

Te is minden év végén megfogadod, hogy jövőre most már tényleg időben nekilátsz a karácsonyi készülődésnek?
Én igen. Minden évben. Pedig nem vagyok az, aki december 24-én kapkodva vásárol ajándékot és próbál pótolni mindent, amit elmulasztott. Sőt, akkorra általában már a csomagoláson is túl vagyok. Mivel az estét mi nem szűk körben, hanem teljes nagycsaládos létszámban Anyukáméknál töltjük így aztán különösebben sok dolgom sincs. Mégis mindig marad egy űr bennem.
Ez elsősorban abból adódik, hogy vannak igényeim magammal szemben: tisztaság és rend a lakásban, egyedi és ötletes saját tervezésű fotós-kiadványszerkesztős ajándékok, no meg olyan vásárolt ajándékok, aminek tényleg örülnek (és nem azért veszek meg egy könyvet, mert én akarom kiolvasni 🙂 ) , december napjai album (elvégre scrapbookos vagyok vagy valami ilyesmi) dekoráció a lakásban, lelki ráhangolódás és megtisztulás, türelem és odafigyelés na meg rengeteg decemberi blogbejegyzés, készlet és persze a jövő évet is meg kellene terveznem, naptárkészítés, tanfolyamok és valami új is…de mi legyen az?
És vannak olyanok is, amiket én magamból nem várok el, de mégis ott van. Például a sütemény sütés, mert nem vagyok jó benne, és különben is annyira tele vagyunk ilyenkor édességgel, viszont mindenki süt karácsonykor, s ezért mégiscsak marad a végére némi szégyenkezés. Meg az hogy 14 éve ugyanaz a műfenyőnk van ugyanazokkal a díszekkel.
Bár lenne több idő, több pénz ezeken változtatni…
Benne vagyok több facebookos csoportban is, ahol téma a karácsonyi készülődés és bizony sok hasonló érzéssel találkozom mások részéről is.
Most már legalább az okát tudatosítottam. Egészen régen, mikor a hírek az emberek közt szájról-szájra terjedtek csak, vagy amikor meg kellett vásárolni a nyomtatott újságot, hogy tudomásunk legyen a látóhatárunkon kívül eső világról, egészen biztos, hogy nem volt ennyi frusztráció és elégedetlenség karácsony idején. Voltak üzletek, ahol lehetett vásárolni néhány fajta ajándékot, de a gyerekek értékelték a nagypapa által faragott falovat és a rongybabát, amit nagymama varrt. Azt is csodálatosnak élték meg, ha a feldíszített fa alatt összegyűlhetett a család. Az én gyerekkoromban már volt televízió, de akkor a műsoridő java nem reklámokból állt, karácsonyra karácsonyfát kértem, a húgom pedig egy üveg savanyú uborkát. És mindig megkaptuk, elégedettek voltunk. 🙂

Manapság viszont annyira sok inger ér bennünket, tengernyi információ, színes kép, csillogás, ötlet ömlik ránk nap, mint nap, hogy szinte fuldoklunk benne. Mi scrapbookosok (azt hiszem ezt sokak nevében mondhatom, de cáfolj meg, ha nem) legalább 50 százalékban online éljük az életünket, tehát nem vagyunk kivételek, sőt! Tudjuk, hogy különleges hobbinkkal különösen ilyenkor hozhatnánk örömet másoknak és a saját szívünkbe. S ez fokozott elvárást jelent önmagunkkal szemben.
Nem jó ez így, hiszen nem ez a Karácsony lényege. Nem a megfelelés és az nem az, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.
De akkor mit tehetünk?
Szerintem először is le kell lassítani, kompromisszumot kötni maximalista énünkkel és átgondolni, mi az, ami igazán fontos:
A másik lépés pedig a tervezés, nem túlbonyolítva, hanem ha már az előző akadályon átjutottunk, ahhoz mérten kialakítani a tennivalók listáját.
Az igazán profik már november elején elkezdik a tervezést. A kicsit később kapcsoló profik november végén. Ilyenkor ugyanis még az adventi koszorú vagy asztaldísz időben elkészülhet, sőt egy egyszerű adventi kalendárium is. De ha csak december közepén találsz rá erre a bejegyzésre, akkor se bánkódj, lesz karácsony jövőre is és akkor Te is . Az én életemben többször is előfordult már, hogy már elsőre három gyertyát gyújtottunk egyszerre 🙂 Most már másképp van, s azért mert megtaláltam a számomra ideális formát (majd mutatom).
Régóta szeretem a listákat, de igazából idén döbbentem rá, hogy mennyire hatékonyak és lelkileg is jót tesznek. Ha előző este, vagy reggel felírom a napi tennivalókat, akkor nem azzal megy el az idő, hogy azon gondolkodom, ugyan most éppen mit csináljak. Csak nézem a listát és pipálgatok, vagy színezek, s ez nagyon jó érzés 🙂 Nap végére még ha nincs is elvégezve minden, igen jó érzés ránézni, mert látom, hogy nem ment el ez a nap sem hiába.
Jó, ha a listák rugalmasak és nem csak egy napra szólnak. Írhatjuk ceruzával, vagy használjunk valamilyen online tervezőt, amibe bele lehet javítani. Igazából heti tervet a legjobb írni, kivéve persze ha valaki nagyon kötött időben dolgozik vagy sok a határidő. Viszont, amiről most szó van az a karácsonyi készülődős lista, amit senki sem fog rajtunk számon kérni, tehát írjunk inkább egy laza felsorolást arról mi mindent kell elvégeznünk most, november utolsó hetében.

Az én heti listám a következő:
Egyelőre ennyi, ezt a témát még folytatni fogom 🙂
Színes hetet kívánok Neked!
Korábban említettem, hogy én is belekezdtem a scrapbookos körökben oly népszerű December daily albumba, vagyis a december napjait, karácsonyvárást megörökítő könyvecske készítésébe.
Ezerféleképp kivitelezhető. Elkezdtem gyűjtögetni a Pinteresten, itt megnézheted.
Mivel elsősorban „digis” lévén hiányos a papíralapú scrapbookozáshoz a kelléktáram, úgy gondoltam, hogy az újrahasznosítás jegyében fogok alkotni és a precízitásra való igényességemet háttérbe szorítva, csakis a jelen pillanat örömére hanyagul és vidáman festegetni, nyomdázni, ragasztgatni.
Ezeknek az albumoknak a lényege az lenne, hogy előre elkészítjük az alapot. Nos én ezt nem tettem meg, egyrészt nem volt időm rá, másrészt nem igazán hittem benne, hogy végigcsinálom. Viszont előre kitaláltam, milyen anyagokat fogok használni, s ezeket elő is készítettem egy külön dobozba.
Az alap egy régi ámde alig használt telefonregiszter, jó vastag,vízfestékbíró lapokkal bélelve. Gyűrűs fűzésének köszönhetően akármennyit rétegezhettem egy-egy oldalra.
Van két tekercs piros mintás dekortapaszom, pékzsinegem, festékem, tintám, pasztellkrétám, akvarellceruzám, nyomdáim.
Amit előre kitaláltam az a fotókivágások stílusa, ehhez készítettem két sablont, amit majd egy későbbi alkalommal szeretnék Veled is megosztani.
Így voltaképpen hibrid albumot készítettem. Hibrid technika az, amikor a digitális és hagyományos (kézi) eszközöket egyaránt használjuk. Például képszerkesztőben előkészítjük, keretezzük, feliratozzuk a fotókat és ezeket kinyomtatva albumba ragasztjuk más kellékekkel együtt. Vagy digitális készletek papírjait, kiegészítőit kinyomtatás után felhasználjuk scrapbook albumban és oldalakon.
Ami még jó ezekben a kötetlen stílusú hibrid albumokban az az, hogy a laposabb tárgyi emlékeket is fel lehet használni. Így kerültek bele a mozijegyek, gokartozásnál kapott teljesítményt ábrázoló grafikonok, ruhacímkék is.
S aztán, ami engem is meglepett végig fotóztam és jegyzeteltem az összes napot, így sikerült befejeznem ezt az albumot.
Beszédből legyen elég ennyi, most következzen néhány instagram fotó:
Idén elkezdtem én is használni az Instagram szolgáltatását, ha már régebben írogattam róla.
Én azért szeretem mert erősíti bennem a scrapbookos hozzáállást. Azaz emlékeztet a pillanatok átélésének és megőrzésének fontosságára.
Ritkán szoktam azonnal megosztani a képeket, szeretek válogatni közülük. Szeretem benne, hogy akármilyen gyenge is a minőség, ha jó a nézőpont és kompozíció, akkor a hangulathoz illő szűrő segítségével majdnem úgy visszaadja az élményt, mintha jó fotóról lenne szó.
Képes napló – ezt jelenti nekem főleg az Instagram. Egyébként a Facebookot is erre használom az értékesebb információk közvetítése mellett.
A Facebookon csatlakoztam a December napjai scrapbookos csoporthoz, ahol nagyon különleges karácsonyváró albumokat készítenek és mutatnak meg a lányok. Bár eredetileg nem volt tervben (ugyanis kicsit tartok az egy hétnél hosszabb távú folyamatos projektektől), itt mégis kedvet kaptam hozzá.
S bár amibe én kezdtem bele igencsak távol áll az ilyen valóban művészi színvonalú alkotásoktól, mint Dianáé (itt nézd meg!), mégis sok örömet okozott számomra.
A többiek régi könyveket használnak erre a célra, s miután végigvizsgáltam a könyvespolcot és még a legolcsóbb sosemolvasott ponyvát is sajnáltam magamtól, rábukkantam egy régi telefonregiszterre és eszembe jutott, hogy van olyan, hogy smashbook.
A smashbook egy olyan karikás vagy spirálkötéses üres füzet, albumalap, amelybe kedvünkre ragaszthatunk, írhatunk és rajzolhatunk. Persze ezt is lehet színvonalasan, mégis jóval kötetlenebb bárminél. (Ide kattintva láthatsz néhány példát rá)
Néhány röptében elkapott insta-pillanat:
Ezen kívül még szeretnék megmutatni valamit, amit kipróbálni nagyon érdemes, ha szereted a porcelánfehér karácsonyi díszeket.
Lehet hogy már ismered is, hiszen nagyon népszerű volt ez a bejegyzése Dühös Mókusnak: Így készíts hófehér karácsonyfadíszt szódabikarbónából.
Szódabikarbóna, keményítő és víz kell hozzá mindössze, amit jó sűrűre főzünk és azonnal becsomagolunk. Kihűlést követően mi sok csillagot formáztunk belőle, amelyek a gerendán futó girlandra fognak kerülni. S ha marad, talán a fára is az ezüst és arany mellé.
Még szebb lenne, ha kevertem volna bele fehér csillámport, de nem akartam, mert ezt a nyújtódeszkát fogom használni a mézeskalács sütéshez is néhány napon belül és nem biztos, hogy a csillámport teljesen le tudom mosni. Viszont pici hógolyókba belegyúrtam egy keveset, ami az adventi asztaldíszbe került végül, hogy még csillogósabb legyen. A tobozok mellett látható a képen:
Ha karácsonyi inspirációra van szükséged, nézd meg a Pinterest gyűjteményemet.
(S ezzel az összes általam használt és kedvelt közösségi oldal bekerült e szösszenetbe)
Végül egy régi freebie leporolva. Töltsd le a képre kattintva:

Kellemes ünnepi készülődést kívánok!