Szerző: Thurzó Katalin | febr 21, 2015 | Digitális scrapbook, scrapbook
Az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül letörtem a legszebb orchideám egyik ágát, amitől nagyon rosszul éreztem magam. Visszaragasztani nem lehet, beletettem hát egy vázába. Már nagyon rég alkottam, amitől erős hiányérzetem volt kétségbeejtő elbizonytalanodással vegyítve. A negatív érzéseket szerintem csakis transzformációval lehet megszüntetni, olyan nincs, hogy elengedem, legalábbis tudatosan nem lehet: át kell alakítani valami mássá.
Elővettem hát a maradék akvarelltömbömet és megörökítettem a letört virágszálat a vázájával együtt. Így egy picit unalmasnak tűnt ezért mixed-mediára váltottam. A mixed-media a különbőző anyagok vegyítését jelenti, tehát bármi rákerülhet egy-egy ilyen műre. Ezen van tinta, bélyegzőlenyomatok, akvarell és akrilfesték, struktúrpaszta, pasztellkréta, amit otthon találtam:
Hogy szép vagy nem szép, az mellékes. Ennél a műfajnál különösen igaz, hogy magának, saját kedvére alkot az ember, nincsenek szabályok sem. A lényeg az érzelmek átformálása, az hogy a belső zűrzavar kitisztuljon. Asaf Hanuka karikatúrája, amely egy humoros önarckép is egyben, nagyon jól ábrázolja ezt a folyamatot:
Következő hétvégén megragadtam az alkalmat, hogy Vinnie Pearce szépséges készletmintáit kipróbáljam. Ezeket hírlevélben kaptam és mind egy-egy csodás kollekció egy-egy darabja.
Az idézetválasztás a készlet egyik darabjából, a „love is” feliratból adódott. A google erre villámgyors segítséget tud adni, egyszerűen be kell írni love is, és elsőként egy idézetgyűjteményt ad ki.
Ezt választottam, közben magyarul is megtaláltam:
„Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.”
Robert Fulghum
Hozzávalók: Vinnie Pearce – Love is, Textured Bits, Textured Neutrals.
Színes, alkotós hétvégét kívánok Neked! 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | febr 6, 2015 | Digitális scrapbook, Kezdő online tanfolyam, Kiadványszerkesztés
A héten ezt a magazin-forma kiadványt csiszolgattam. Ez az ajándékom hétvégére.
A scrapbookról és elsősorban a digitális scrapbookról szól kívülről és belülről is megközelítve a témát. Részben korábbi írásaimból, de vannak benne újdonságok is. Mi az a scrapbook, milyen fajtái vannak? Hogyan készül egy digitális scrapbook oldal, mi kell hozzá? Mi zajlik le alkotás közben? Milyen képszerkesztő programokat használhatunk fotók átalakításához, kollázsokhoz? Többek közt ezekre a kérdésekre válaszolok.
A magazin végiglapozható, de az Issue.com weboldalon letöltésére is van lehetőség, ha úgy kényelmesebb.
Színes hétvégét kívánok! 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | szept 8, 2014 | Gondolatok
Egyre inkább őszbe fordul a természet. Sokunk számára ez az évszak a mulandóság szimbóluma. A színek, illatok, hangulatok ilyenkor engem a régi időkre való emlékezésre indítanak. Ugyanakkor – talán mert mindkét gyermekem ősszel született, ősszel kezdődik az iskola, óvoda, egy új életszakasz – ilyenkor a várakozás izgalmát is átérzem: valami új is készülődik. Az elmúlás mindig valami újnak a kezdetét is jelenti egyben.
Ha ősz – akkor vintage (vintázs) A szó jelentése szüret. A borászatban a régi, jó minőségű borokat illették ezzel a jelzővel.
A vintage lakberendezésben, divatban, fényképészetben, webdizájn-ban és kiadványtervezésben, sőt esküvőszervezésben is ismert kifejezés, egy stílus megjelölése, mely a múlt század első felét, főképp a 1920-as évektől úgy a 60-as 70-es évekig terjedő időszak színeit, formavilágát idézi.
Honnan tudod, hogy vonzódsz e stílushoz?
Te is úgy gondolod, hogy ami régi semmiképpen nem eldobandó, hanem érték. Mint a minőségi bor – minél korosabb, annál különlegesebb. Ezek a régi tárgyak őrzik múlt emlékeit, hangulatait, színeit. A kézműves ember számára kreatív kihívás egy-egy ilyen – mások által megunt – bútor, vagy ruhadarab újjávarázsolása. És készülnek réginek tűnő új tárgyak is ezekkel a szép formákkal, természetes színekkel, díszítésekkel, antikolási technikákkal.
És vajon miért szeretjük ezeket?
Egyre inkább érezzük, hogy gyorsul a világ körülöttünk. Nem mindenki tud ezzel lépést tartani, és ha tud is, ez legtöbbünk számára kimerítő, hogy muszáj sokszor megpihenni, kikapcsolni. Ez a stílus pedig épp arra alkalmas, hogy a régi idők békéjét, nyugalmát, a mainál sokkal lassúbb tempóját és nagyobb elmélyültségét visszahozzák számunkra akár csak néhány percre vagy órára. Az ilyen stílusban kialakított lakásokban nagy szeretet, béke és nyugalom van, ahová jó hazatérni. Amikor saját kezünkkel készítünk valamit, végre igazán ki tudunk kapcsolni, arra az időre eggyé válunk mindazzal, ami körülvesz bennünket. Ha régi fotókat, képeslapokat nézegetünk vagy könyvet olvasunk képzeletben visszarepülhetünk a múltba.
Ha rákeresünk az interneten a vintage színekre elég sokféle paletta jön elő. Nem kifejezetten őszi színek, talán abban azonosak, hogy természetes, tompább és kevert színekről van szó.
Az ősz a betakarítás, a szüret és gyűjtögetés évszaka is. Scrapbookosként egész évben gyűjtögetünk. Saját életünk élményeit, történeteket és hangulatokat.
Ezekben a hetekben is gyűjtögetek. Ezúttal régi dolgokat, színeket és hangulatokat itt a blogon és a facebookon. Ha szereted az ilyesmit tarts velem! Iratkozz fel a levelezőlistámra itt vagy kövesd facebook oldalamat.
Szerző: Thurzó Katalin | jún 23, 2014 | Inspiráció
Kitört a nyári szünet! Otthondolgozó lévén ez igen nagy alkalmazkodóképességet igényel tőlem. Jobb időbeosztásra, több önfegyelemre és több spontaneitásra van szükség.
Mivel – nagy örömömre – most más munkám is van, és közben a családot sem szeretném nagyon elhanyagolni így itt a blogon egy kicsit félárbócra eresztem a vitorlát, az eddiginél kevesebb bejegyzés várható, de igyekszem azokat színessé és aktuálissá tenni. Természetesen fókuszban a nyár és a gyerekek témája lesz.
A facebookon a héten minden nap közepén megosztok egy-egy ajánlót fotózással kapcsolatosan. Nem állítom hogy szakértője vagyok a dolognak, sőt sajnálatos módon jelenleg normális fényképezőgépem sincs, de azért 7 évnyi scrapbookozás után van némi rálátásom a témára. Ha érdekelnek ezek a tippek, kövess a facebook oldalamon.
(Zárójelben most tartok egy miniatűr facebook oktatást: Ha szeretnéd a jövőben is látni akkor lájkolj, szólj hozzá vagy oszd meg a bejegyzéseimet. Én dolgozom rajta folyamatosan, de Neked csak akkor jönnek majd le a posztok ha azok érdekelnek. A Facebook nagyon okos, de nem gondolatolvasó, csak akkor tudja mi érdekel Téged, ha azt jelzed is az előbb felsorolt interakciókkal. )
Visszatérve a blogolásra.Szívesen osztanék meg most profi fotókat a következőkben, de nem illik mások tollával ékeskedni, így maradnak a sajátjaim, ezért ne a minőséget, inkább a téma ötleteket nézd és ha van kedved hasznosítsd!
Vannak gyerekkori emlékeid? Balatoni nyaralás, táborozás? Fotózd le! Én már akkoriban is nagy emlékgyűjtő voltam. Ispánkon táboroztunk, onnan származnak az alábbi relikviák. Az aranybakancs díjat pedig azért kaptuk mert megtettünk egy igen hosszú gyalogtúrát Ispánkról a Vadása tóig, majd ugyanezt visszafele.
Nyári eső? Az csodálatos tud lenni, ha süt a nap. Nemcsak a szivárvány miatt, hanem mert ilyenkor ezüstösen csillognak a vízcseppek a virágokon:
A gyümöcsök még vonzóbbak. (Megszomjaztam) Meg sem kell mosni őket (ha a fáról esszük, akkor egyébként sem 😉 )
Még benne vagyunk a borsó szezonban. Napi egy óra meditáció mindenkinek jót tesz 🙂
Eljön a befőzések ideje is. Ebbe a csinos kis edénybe a fénykép miatt került tavaly a frissen készített baracklekvár. Persze innen már nem volt visszaút 🙂
Azt is imádom a nyárban, hogy lehet a szabadban sütni, főzni. De még ha bent is készül az étel, sokszor kivisszük és kint ebédel az egész nagy család és ehhez nem kell semmilyen ünnep.
Evés közben ne fotózzunk senkit. De egy ilyen közeli, kezekkel ötvözött ételfotó nagyon jól visszaadja az élményt, kár lett volna kihagyni. Állatkertben voltunk és utána herkentyűburgert ettünk a gyerekek nagy örömére.
Járjunk nyitott szemmel a természetben! Soha meg nem ismételhető pillanatokat kaphatunk lencsevégre. Mikor egy sirály mutatja az utat motorcsónakozás közben:
Ezen a nyáron is készüljön fotó a naplementéről! Nem is kell ehhez különleges helyszín. A kertben, utcán is lehet fényképezni.
Nyár esti hangulat. Kivilágított körhinta….Ööö. mondjuk hogy direkt sikerült ilyen homályosra. 🙂
Színezd ki a nyarat! Fényképezz! Akkor is ha nem tudsz elmenni idén sehová. Nézd meg másik szemszögből! Készíts a képekből egy szuper fotókönyvet vagy hagyományos scrapbook albumot. Ha évek múlva visszanézed, akkor fogod igazán érezni mennyire gazdag és örömteli az életed, de hidd el – tapasztalatból mondom – a jelen pillanatait is jobban tudod értékelni, megélni ezzel a szemlélettel!
Szerző: Thurzó Katalin | márc 17, 2014 | Digitális scrapbook, Gondolatok, scrapbook
Apró örömök. Mindig van rájuk idő. Például egy csésze tea hajnalban. Egyik nap felébredtem 4-kor, ami ritka nálam mert éjszakai bagoly típus vagyok, és kihasználva szokatlan éberségem, fent is maradtam. Egész mások a fények ilyenkor, az egyébként sárgába hajló drapp színű csésze most fáradtrózsaszínnek tűnt. Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem szokványos gyors neszkávét, hanem teát fogok bele tölteni. A teázás és kávézás közti különbség számomra az, hogy a teázás elcsendesedést, megnyugvást kíván, a kávét meg azért iszom, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyek (sajnos néha túlzásba viszem, mert annyira szeretnék lépést tartani, gyorsabb lenni a saját tempómnál). Teázni mindig szabadság alatt szoktunk, vendégségben, szállodai reggeli keretében.
Most hogy megittam a mai harmadik pohár kávémat, miközben írom ezt a bejegyzést és nem kerültem sokkal előrébb, rá kellett hogy jöjjek, ami hiányzik az életemből, az inkább a tea… Lehet, hogy két egyszerű lépéssel meg tudnám változtatni a dolgokat? Hogy korán kelek későn fekvés helyett és teát iszom kávé helyett? Egy próbát megérne…Még ha a szimbolikusan kapcsolódó életforma nem is válik valóra, egészség szempontjából mindenképpen előnyösebb lenne.
Múlt héten indult az Oscraps születésnapi ünnepsége. A születésnapokat scrapbookkal foglalkozó weboldalak általában sok ingyenes ajándék készlettel, kihívás sorozatokkal szokták ünnepelni. Most egy collab (együttműködéssel összeállított készlet) volt – többek közt – a meglepetés, amelynek részei az Oscraps dizájnerek facebook oldalairól vagy hírleveléből tölthetők le. Itt olvasható az erre vonatkozó fórum bejegyzés.
Én is készítettem egy oldalt Dido Designs készletekből. A születésnapra készített kellékeket a facebook oldaláról még le lehet tölteni (parTEA add on freebie), de régebbieket is használtam. Nagyon szeretem az a kellékeit, olyan finomak, légiesek, igazán lágy, nőies oldalakat lehet velük készíteni, sőt ha van egy megfelelő fotó, szinte magától összeáll velük egy kép, ami mindig garantáltan szép lesz. És más stílus, mint amit általában szoktam, ez is jó hatással van rám.
Mostanában egészen sűrűn sikerül digitális scrapbook oldalt készítenem. Sok éve annak, hogy naponta alkottam valamit, aztán ez egyre ritkult. Idén úgy tűnik kezdek visszatalálni a „forráshoz”, hogy mit is jelent ez az egész nekem igazán.
Amikor elkezdtem 2006 végén a Babanaplóval, egyetlen konkrét célom volt vele: létrehozni egy fotós-írásos emlékeket őrző albumot kisfiam első évéről. A cél megvalósítása közben azonban egy egészen új világ kezdett kibontakozni bennem, rengeteget tanultam és az emlékkönyv befejezése nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete lett. Elkezdődött egy változás.
Megtanultam
- mások szemével nézni a világot
- meglátni a színeket a szürkében
- szeretni minden színt (a szürkét is)
- értékelni az apró örömöket
- átélni ezeket háromszorosan: akkor amikor történik, amikor megörökítem és amikor később újra ránézek az emléket őrző képre
- textúrákat látni, ezekre rácsodálkozni és felfedezni a szépségüket, alaposan megismerni őket (azelőtt nem foglalkoztatott a falevél erezete, a ház vakolatának harmonikus, de szabáltalan mintázata, a rozsda és a kopottság egyenlő volt a rondasággal)
- hogy nemcsak a boldogságot, hanem a bánatot is át kell élni, megrágni, megemészteni, különben az emészt fel bennünket
- vállalni és elfogadni saját magamat
Mire jó ez az egész
- A magunk örömére. Az alkotás (ha már a technikai nehézségeken túljut az ember) energiát, békét és megnyugvást ad egyszerre. Néhány pillanatra mindent el tud feledtetni
- Mások örömére. Magam is lelkesen nézem és dícsérem a többiek alkotásait. Nemcsak mert valóban szépek, hanem mert tudom, hogy ez egy kis darabka az ő lelkükből.
- Arra is jó, hogy megismerjük önmagunkat
- És arra is, hogy mások megismerjenek. Elsősorban itt az eljövendő nemzedékekre gondolok most, bár ez szintén az önismerethez kapcsolódik. Olyan jó volna tudni kik voltak, hogyan éltek, mit éreztek és gondoltak, akik már rég nincsenek köztünk. Nemcsak puszta kíváncsiságból, hanem azért, mert mi ők is vagyunk, visszük tovább a csomagokat, jó lenne hát látni mit cipelünk benne.
- Jó arra is hogy fejlődjünk és ezáltal erősödjön az önbizalmunk
- És jó arra, hogy visszanézve az oldalakat felismerjük, mennyi minden belefér, mennyi színes esemény és érzés az addig szürkének és rohanósnak tűnő hétköznapokba.
Egy teás idézettel zárom ezt a gondolatsort. Számomra egy kicsit a digitális scrapbookról is szól 🙂
„Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak.”
Kosztolányi Dezső: Tea
