Szerző: Thurzó Katalin | febr 6, 2014 | Digitális scrapbook, scrapbook, Scrapbook oldal
„A jaipuri maharadzsa összegyűjtötte a város vak embereit. Közéjük vezetett egy elefántot.
– Milyen az elefánt? – kérdezte.
Aki az ormányát tapogatta, így felelt:
– Az elefánt egy vastag tömlőhöz hasonlít.
Aki a lábát tapogatta:
– Az elefánt olyan, mint egy hatalmas oszlop.
Aki a farkát fogta:
– Vékony kis bőrredő az elefánt.
Így tapogatjuk a világot évezredek óta. A kozmoszt, ami nagyobb annál, hogy beleférjen egy ember fejébe vagy egy vallásba, egyetlen filozófiai rendszerbe, ideológiába. Melyik vak mondott igazat? Mindegyik és egyik sem. ”
Egy részlet Popper Péter: Az önmagába térő ösvény c. könyvéből
A heti CEWE kihívás az volt, hogy próbáljunk ki egy tőlünk szokatlan stílust. Általában natúr, visszafogott színeket használok és a tiszta, áttekinthető elrendezéseket kedvelem. Leginkább saját, színes hétköznapjainknak igyekszem emléket állítani legalább egy, de inkább több fotóval az oldalakon.
Ez viszont egy harsány színű, rendetlen kollázs, fotó nélkül és komoly, nem hétköznapi üzenettel.
Már hetek óta motoszkált bennem a fenti idézet, jó volt, nagyon jó ily módon formába önteni. Hálás vagyok ezért a feladatért. 🙂
A scrapbook-ban még nincsenek tankönyvbe foglalható stílusok. Vannak azonban különféle irányzatok, párhuzamba hozhatók más művészeti ágakkal, akár a webdizájn-nal is, de még a lakberendezési stílusokból is meríthetünk. Én magam – általában tiszta és egyszerű minimál stílusban (hangsúlyos fotó, kevés díszítés, szögletes vonalak) készítek oldalakat, de kedvelem a lágyabb, világosabb, légiesebb art journal vonalat is (háttérbe mosott fotók, bélyegzők, festékpacák). Ezt a kettőt ötvözöm vagy váltogatom. Többnyire. Amíg kedvem nem támad egy kis belső felfedező útra.
A pszichológiában mindig érdekelt a tipológia, de hamar rájöttem, hogy tiszta típus nem létezik. Nem lehet és nem is szabad egy emberre ráhúzni valamiféle általános jellemzést. Mindenki egyedi, mindenki más, mint ahogy nincs két egyforma levél a fán, és nincs két egyforma hópehely vagy homokszem sem.
S így mindenkinek saját stílusa van, ami csakis őrá jellemző, amitől felismerhető, még akkor is ha harsogó színek és gazdag minták mögé rejtőzik.
Felhasznált elemek:
Val C Designs: My Star
Yellow Butterfly: Berry and Snow
Sugary Fancy: Fresh Start
Lille Butterfly Wings: Destination Adventure
Captivated Visions: Creme Caramel
Mye De Leon Digital Designs: Dandelion Wishes
Sabee Creative World: Be you
+ saját készletek
Elefánt a The Graphics Fairy-től
Szerző: Thurzó Katalin | jan 27, 2014 | Scrapbook oldal
Hozzávalók:
Anna Aspnes: ArtPlay Palette Floralis Add-OnFreebie, Comfort
Vinnie Pearce: Little Light
Idén szeretnék többet alkotni a magam örömére is. Az elmúlt években a digitális scrapbook nálam egyfajta munkává változott, amit persze imádok, de hiányzik, hogy cél nélkül, csak önmagáért, kikapcsolódásképp alkossak. Persze ez utóbbi nem zárja ki azt sem, hogy a végén egy oldallal gazdagodik a privát hangulatkonzerv gyűjteményem, életem dokumentációja és közben még fejlődöm, tanulok is. Néha muszáj visszatérni az alapokhoz, erősíteni, ápolni azokat, különben összedől minden, amit rájuk építünk.
Jó ürügy erre, hogy időnként csatlakozom CEWE kihívásokhoz, amikor időm engedi és rá is tudok hangolódni a témára. A színekkel kapcsolatos feladatokat különösen kedvelem, ez utóbbi is ilyen volt. A kihívást Hékástól kaptuk, a leírás itt olvasható.
A feladat az volt, hogy a fekete árnyalatain kívül csak egyetlen kiegészítő színt használhatunk.
Ennek eredménye a fenti oldalam.
Megpróbálom leírni hogyan készült, külső és belső folyamatokat egyaránt.
Először is a belső, azaz a lelki háttér, hogy mi zajlik ilyenkor (alkotás során) a felszín alatt. Ami egyébként többnyire nem tudatos, de időnként igyekszem mégis így szemlélni, vagy legalábbis utólag szavakba önteni.
A fotó évekkel ezelőtt készült a Shiraz Hotelben, amelynek a lakberendezési stílusa nagyon megfogott. Marokkói (mediterrán), amely átmenet a hagyományos mediterrán és az egzotikus távol keleti stílus közt. Meleg és mély színek, gazdag orientális mintázatok jellemzik és az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idézi. Színesben egész más, szerdán mutatom majd egy színinspirációval egybekötve.
Először olyan fekete hátteres, drámai hatású képet szerettem volna, mint amilyen a mintaoldal is, de nekem az túl sötétnek bizonyult. Nem szoktam ilyet, illetve ritkán, mert túl van a komfortzónámon. Ahol biztonságban érzem magam az mindig az arany középút. Nem túl sötét, nem túl világos, nem harsány, de nem is színtelen. A hétköznapi életben is jobban szeretek a háttérben lenni, úgy élni és dolgozni, csendes, nyugodt körülmények közt. Sem a rivaldafényt, sem a sötét erőkkel való harcokat nem nekem találták ki. Ezen képességek hiányát időnként hátrányosnak érzem és persze jó és nagyon építő átlépni a komfortzónát, ami nélkül nincs haladás sem, de most inkább a harmóniát és kényelmet választottam.
A kép közben, túl azon, hogy megörökítettem egy régi szép emléket, ami nagyon jó érzéseket ébreszt (kisfiam akkor volt fél éves, egy gondtalan és boldog időszaka életemnek) készítése során új tartalmat kapott és elgondolkodtam a fent írt dolgokról. Valahogy így működik a scrapbooknak az önismereti, önfejlesztési oldala.
És most nézzük a külső, azaz technikai munkát! Vastagítással kiemeltem a tervezési technika kulcsszavait.
Találtam egy hátteret Anna Aspnes-nél, amelyik nagyon jól kiemelte, szinte folytatta az oszlopok mintázatát, ezt olvasztottam össze egy ugyanabból a mini készletből származó szürke háttérrel a harmadolás, vagy aranymetszés szabályait figyelembe véve, azért hogy egy kis súlyt adjak az oldalnak alulra. Így stabilabbnak, biztonságosabbnak tűnik, mintha az egész csíkos lenne.
A fotó elhelyezése is az előbb említett szempont alapján történt, ezen kívül pedig nem feledkeztem meg arról, hogy a központi témát nem a matematikai, hanem az optikai középpontba kell helyezni. Ez azt jelenti, hogy függőleges irányban soha nem pontosan középre, hanem picit feljebb kell csúsztatni. Ha valóban középen lenne, az volna az érzésünk, mintha túlságosan lent lenne a kép.
Van még egy másik tervezési eszköz, amit vizuális háromszögnek hívnak. Ez jelenthet színeket és elemeket is. Például három gomb van háromszög alakban a kép közelében elhelyezve, az egyik a kép szélén. Ha megnézzük, tekintetünk visszatér a fotóhoz. A bézs szín három helyen látható, az alsó maszkon, az egyik messzebb elhelyezett gombon és magán a fotón is.
Egyébként szeretem blokkban elhelyezni az elemeket. Tehát közvetlenül a fő téma köré csoportosítani minden díszítőelemet. Azt hiszem ez is egyfajta komfortzóna nálam, ha nem rendezett, „kocka” oldalt készítek, hanem az art journal felé tekintgetek, akkor annak rendetlenségét ezzel próbálom ellensúlyozni.
A színek harmóniája azt hiszem itt magától értetődő. Lélektani hatásuk is van. A színek, akár a minták, szimbólumok. A szürke illik mindenhez, ez a kellemes, puha árnyalat biztonságot fejez ki, ám kissé unalmas. A aranyló bézs megtöri ezt az unalmat, ugyanakkor nem kelt drámai hatást, barátságos, gazdagságot és a múlt értékeit kifejező szín.
Az alkalmazott digitális képszerkesztési technika: szelektív színezés rétegmaszk használatával. A kiegészítők pedig eredetileg is ilyen színűek voltak.
S ezek után végül be kell valljam, hogy akár a belső, úgy a külső folyamat sem volt tudatos. Egyszerűen addig helyezgettem, tologattam, méreteztem, színeztem az egyes rétegeket, míg azt nem mondtam rá: „Ez most már egész elfogadhatóan néz ki, éjfél is elmúlt, fogjuk rá, hogy készen van!” 🙂
Ennyi a történet, ami – úgy gondolom – más régi scrapbookosnál is hasonlóképp zajlik.
Szerző: Thurzó Katalin | szept 9, 2013 | Digitális scrapbook, Haladó online tanfolyam, Kezdő online tanfolyam, scrapbook
Elárulok egy titkot, illetve kettőt arról, hogy – az egyedi babanapló elkészítési vágyán kívül, amiről a bemutatkozásomban is írok – mi vezetett még a digitális scrapbookozáshoz illetve a GIMP, később más képszerkesztő programok megtanulásához valamint saját készletek tervezéséhez.
Ennek egyik oka a „nem tudás”. Ugyanis nem tudtam (sőt most sem igazán tudok) fényképezni. Régen kizárólag az automata funkciót használtam és nem sok fogalmam volt a kompozícióról sem.
A másik oka a „rendetlenség”. Persze nem olyan kóros jelenségre kell gondolni, amit pld a gyűjtögetők házában látni, hanem olyan rendetlenség, ami az elfoglalt, sietős emberekre jellemző vagy azokra akiknek gyerekei vannak otthon és nem a vasszigoráról híres, vagy szívesebben szöszmötöl mással, minthogy mindent azonnal elpakoljon 🙂 A babaképeken előfordult a háttérben egy-egy nem odavaló holmi, könyvek, ruhák, játékok ami tovább rontott az amúgy sem tökéletes fotón.
Nos ezen két ok miatt döntöttem úgy hogy megtanulom a képszerkesztést és akkor majd utólag kijavítom amit fotózáskor elrontottam, valamint kiretusálom a nemkívánatos – rendetlenségemről árulkodó – elemeket. Utóbb jöttem rá, hogy ez a rendetlenség azért nem olyan rettenetes egy saját magamnak egy példányban készülő könyv esetén, hanem teljesen életszerű, de addigra már késő volt. Menthetetlenül digis lettem. Meg scrapbookos.
Nos hát ennyi. Most már tudod! 🙂
A magam részéről nagyon örülök annak, hogy így történt. A képszerkesztő programokkal jóval többet lehet tenni, mint az elrontott dolgok korrigálása. Lehetővé teszi olyan érzelmi többlet hozzáadását, amely mások számára is befogadhatóvá teszi azt az élményt, amit fotózás közben átéltünk. Ezt a pluszt nemcsak a fotó különféle effektekkel való ellátásával tesszük hozzá, hanem scrapbook oldalak esetében, hosszabb-rövidebb írásokkal, hátterekkel, kiegészítő, nem csupán dekorációs célú elemekkel is. A színeknek, textúráknak, formáknak mind-mind jelentése és hangulata van.
Ily módon emlékkonzerveket hozhatunk létre.
Nagyon hosszú út vezetett idáig. Évek. Amikor elkezdtem a „scrapbookozást”, erről a témáról magyarul alig lehetett az interneten olvasni. Olyat meg végképp nem, amiből kiderült volna, hogy egy ingyenes, mindenki számára elérhető programmal is lehet ilyen csodákat létrehozni. Sőt azt sem tudtam, hogy ezeket a készleteket külön és célzottan dizájnerek tervezik. (Én magamnak terveztem, úgy ahogy sikerült, mindenféle instrukció és szakmai iránymutatás nélkül, később persze arra is lehetőségem nyílt, hogy profiktól tanuljam meg ezt a részt is, de ez már egy másik történet….)
Hogy Neked ne legyen ilyen reménytelenül hosszú és fárasztó utad, ezért alkottam meg ezt a két tanfolyamot.
Az első kezdőknek szól. Részletes leírások, rövid leckék, egyszerűbb műveletek vannak benne. De a végére tudsz majd fotót korrigálni, átszínezni és egy igazi digitális scrapbook oldalt a semmiből létrehozni. Megtanulod használni a készleteket, gyorslapokat, sablonokat. Ezek mind megkönnyítik a feladatodat. Elmélet is van: a színekről, betűk formájáról, kompozícióról. Kb két hónapig tart és ezt mind tudni fogod.
A második haladóknak szól. A haladók nemcsak attól haladók, mert már elvégezték a kezdőt. Valóban haladósabb a tanfolyam is. Hosszabb leírások és videók, ám továbbra is lépésről-lépésre, hogy az elszánt kezdők is tudják követni. Ez a második tananyag kétszer akkora terjedelmű, mint az első. Ehhez egy kicsit nagyobb kitartás szükséges. Kb négy hónap alatt végezhető el. De mert ugyanannyiba kerül, mint a kezdő, akkor is bőven megéri, ha csak a felét nézed át. Sőt – mivel nem tematikája nem annyira egymásra épülő leckékből áll – lehetőséged van az egyes leírások közül válogatni és csak azt megtanulni ami épp érdekel. Millió dolgot megtanulunk, ezt itt most nincs is hely részletezni, de szerintem a következő hetekben visszatérek rá. Nagyon szerettem ennek a tudásanyagnak az összeállításával foglalkozni!
Mindkét esetben korlátlan ideig rendelkezésre áll, az amit megvásároltál. Tehát nem olyan, mint egy élő tanfolyam, amire, ha nem tudsz elmenni el is vesztetted örökre. A dvd-t bármikor, évek múlva is előveheted.
A két tanfolyam egy csomagban most kedvezményes, de csak szeptember 30-ig!
Ha szeretnél többet megtudni, kattints ide!
Szerző: Thurzó Katalin | jún 10, 2013 | Digitális scrapbook, scrapbook, Scrapbook oldal
„Életvezetésünk legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” kultusza. Gyakran úgy nyugtatjuk meg magunkat, úgy próbálunk szabadulni napi rossz érzéseinktől, hogy adott életszakaszunkat átmenetinek nyilvánítjuk. „Most átmeneti időszak van, mert érettségizem, mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert megházasodtam, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert még csecsemő a gyerek, mert esti tagozaton tanulok, mert apám meghalt, mert szétesőben van a házasságom, mert én vagyok beteg, mert a gyereket nem vették fel az egyetemre, mert állást változtatok stb.” „Majd ezután kezdődik az igazi életem!”
S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.”
A fenti gondolatokat sok évvel ezelőtt olvastam Popper Péter: Belső utak könyvében. Úgy gondolom, hogy általában nem tartozom az átmeneti életet élők táborába. Amikor gyermeket vártam sosem szerettem például az olyan kérdéseket, hogy „Várod már, hogy megszülessen?”, mert nehezemre esett őszintén azt válaszolni, hogy „Nem”, magyarázkodni kellett utána, hogy azért, mert most is jó, szeretem ezt az állapotot és szeretném érezni, átélni, bevésni az emlékezetembe. Most, hogy Bence elballagott az oviból, most sem várjuk még az iskolát, hanem megéljük az utolsó hetet, ami még hátra van a szünetig és aztán nagyon örülünk a nyárnak. Most úgy alakult, hogy itthon leszünk, de nem vágyom Másholországba, mert „ha folyton Másholország után futkosol, mindent elveszítesz, amid van!”*
A hétköznapi pillanatok átélését, rögzítését nagyon jelentős mértékben erősíti a scrapbookozás. Amíg elkészül egy ilyen oldal újra felidézem a történeteket, érzéseket és az elkészült oldalakat, könyveket kézbevéve sok év után sem fakulnak meg ezek az emlékek. Ez egy fajta fotós napló, amelyhez különféle kiegészítők felhasználásával érzelmeket is ki tudunk fejezni. Számomra a scrapbookozását elsősorban ez a szándék motiválja. Azért is választottam a weboldalam és az online tanfolyam szlogenjének ezt: „Színezd ki a napjaid!” A „kiszínezés” a pillanatok átélését, a jelenvalóságot jelenti itt, ugyanakkor megtörténik utólag is az emlékek rendszerezése során, ám semmiképpen nem a külvilág felé, sokkal inkább önmagunk számára.
A mindennapok dokumentálásához érdemes egyszerűbb, ismétlődő és áttekinthető elrendezést alkalmazni. A Project Life albumok is ilyenek.
Év elején készítettem egy sablont és azóta minden hónapban fél – egy óra időráfordítással összerakok egy aktuális oldalt. Most kivételesen egyszerre szerkesztettem meg 2 havi „élményadagot”.
Április
május:
Hozzávalók alkotói: Vinnie Pearce, Christine Smith Digital Design
Szerző: Thurzó Katalin | márc 19, 2013 | Digitális scrapbook
A scrapbookot általában övező tévhiteket egyszer már összeszedtem, most megpróbálom ugyanezt kimondottan a digitális scrapbook szemszögéből nézni. Stílusosan hetet fogok megcáfolni 🙂
1. Jól kell tudni fényképezni, amihez nagyon jó gép is kell.
Először is a jó fényképekhez nem szükséges minden esetben drága gép. Ma már a legegyszerűbb kompakt digitális fényképezők is elég jó minőségű képeket készítenek. Sőt a mobiltelefonok is képesek erre. A technika tanulható, de mindennél fontosabb a látásmód, az hogy meglásd azt amit fotózni lehet és mindent nézz meg más szemszögből is, főleg fotóalany szemszögéből (pld kisgyerekek, állatok fényképezésekor nem a magasból kattintgatunk). Másodszor pedig, ha már készült egy fotó (jó témáról, megfelelő szemszögből), ám minőség szempontjából nem annyira OK, a digitális képszerkesztő programok segítségével millió lehetőség áll rendelkezésedre, hogy korrigáld, sőt elvarázsold. Ez utóbbi (amit elvarázsolásnak hívok) egészen csúf, reménytelennek tűnő fényképeket is megmenthet az utókor számára.
2. Ez már művészet!
Gyakran hallom, hogy valaki megmutatja a digitális (vagy hagyományos) scrapbook oldalait valakinek és az illető dob egy kisebb-nagyobb hátast és ezzel a fenti mondattal reagál. Ami persze hízelgő az alkotó számára, de egyúttal azt is jelenti: „Te egy művész vagy, neked persze hogy megy, én viszont nem, ezért meg sem próbálnám soha”. Nekem is mondták már, miközben sosem tartottam magam művésznek, sőt akiket meg én annak érzek, mert nálam magasabb szinten állnak ezen a téren, ők is ezt állítják: „Ugyanolyanok vagyunk mint bárki más.” És ez így van! Bizonyos értelemben persze művészet, mert ábrázolunk, kifejezünk valamit, alkotunk, érteket hozunk létre, ám korántsem abban az vonatkozásban, amit az emberek általában művészetnek tartanak (azaz nem egy elvont, csak beavatottak számára birtokolható valami)
3. Nagyon nehéz megtanulni!
Mint minden más, a digitális scrapbook és képszerkesztés elsajátítása is igényel némi erőfeszítést. Nem mondom, hogy könnyű, de semmi sem az, ami még új és ismeretlen, de nem is olyan nehéz. Csak az hoz sikerélményt, csak az növeli az önbecsülésedet, amiért Te magad is tettél valamit. Az interneten angol nyelven, de most már magyarul is számos lecke ( tutorial) van a témában. Ha nem akarsz sok-sok hónapot eltölteni ezek felderítésével, akkor jelentkezhetsz hozzám is kezdő online digitális scrapbook tanfolyamra, ahol nemcsak egy logikusan és egyszerűen felépített tudásanyagot, lépésről-lépésre leírásokat és képernyővideókat, sok készletet és más alapanyagot tartalmazó dvd-t, virtuális tanteremhez való hozzáférést kapsz, hanem személyes segítséget is tőlem. Kényelmes tempóban két hónap alatt rögzíthetők az alapok, s ha beleszerettél, utána jöhet egy pörgősebb folytatás, amely során Te is sikeres digitális scrapbookossá válhatsz.
4. Időigényes
Ha már megtanultad nem igényel több időt mint bármely más hobbi. Sőt, akár 10-20 perc alatt is összerakhatsz egy egyszerűbb oldalt, vagy egy másikat gyorslap (quickpage), template segítségével így a napi rutinba is beilleszthető, ha ilyen intenzíven szeretnéd megörökíteni hétköznapjaidat. Vagy szánj rá 2-3 órát hétvégén, egy-egy szabad estén, ennyi mindenkinek jár! Nem kell utána összepakolni és takarítani sem. 🙂
5. Drága, ez csak kiváltságosok szórakozása
Véleményem szerint a leginkább pénztárcakímélő hobbik közé tartozik. Lehet ugyan szuper, színvonalas készleteket vásárolni, drága képszerkesztő programot használni, beszerezni digitális rajztáblát, szkennert, nyomtatót, vágógépet stb., és persze jó is ez, viszont nem feltétel! Mert alkothatsz ingyenes programmal is remek oldalakat és az ingyenesen letölthető készletek közül is rengeteg jó minőségűt találsz, ha tudod hol keresd ezeket.
6. Giccses
Ilyet is hallottam már régebben! 🙂 Néha megfordul a fejemben nekem is, hogy miért kell egy gyönyörű fénykép köré ennyi „körítés”. Az ilyen képeket azonban nem fotóként, hanem olyan kiadványként kell szemlélni, mint egy poszter vagy magazin. Ráadásul nem szigorú kritikusok, hanem önmagunk és szeretteink számára készítjük, nyugodtan alkoss hát saját ízlésed, kedved szerint, mert az a lényeg, hogy szeresd és örömed leld benne addig is amíg készül. A „körítés” pedig arra való, hogy többletet adjunk a képekhez, érzéseket, hangulatokat a színek és formák, adatokat, információkat a szövegírás segítségével, teljesen mindegy miképpen teszed ezt, ne szegje kedvedet az ha a végeredmény nem teljesen olyan, mint amilyennek elképzelted. Sok gyakorlással mindez olyan magas szintre fejleszthető, amely már kívülállók számára is esztétikai élményt jelenthet.
7. Nem maradandó
Dehogynem! Ezek nemcsak a jelen pillanatnak, hirtelen létrejövő és bármikor megszűnő képmegosztó felületeknek szólnak. Nyomtasd ki őket, készíts albumot, rendelj fotókönyvet az elkészült oldalakból magadnak és ajándékba, Ötvözheted hagyományos scrapbook technikákkal (ezt hívjuk hibridnek) Milyen jó lesz pár év múlva lapozgatni egy ilyen albumot és felidézni az utazásokat és ünnepeket, de azt is hogy a hétköznapok nem is szürkék, hanem színesek és mennyi élmény, mennyi öröm rejtőzik a mi egyszerű életünkben. És mekkora értéket jelent majd utódainknak, ha mi már nem leszünk!
