Szerző: Thurzó Katalin | jún 19, 2013 | fotókönyv
Az előző bejegyzésben írtam arról, hogyan jött létre, most megmutatom milyen lett.
A borító. Méhecske, napsütés, virágok, natúr, mézsárga, rózsaszín és türkiz, pacák és firkák a következő készletekből: Anna Aspnes -ArtPlay Palette Saffron Villa, Vinnie Pearce – Journeys Back_collection, Happy Place, Christine Smith -BrighterDays
A könyv hátoldala, amelyhez ugyanezeket a készleteket használtam és egy Anna Aspnes sablonból indultam el
Egy teljes létszámú csoportkép és Csanádi Imre: Búcsú az óvodától versének részlete szerepel itt.
„A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.”
A belső oldalak közül mutatok egyet. Bence nem nagyon szeret rajzolni, a képen levőket úgy lopkodtam össze innen-onnan. Építeni viszont jól tud, ezért is választottam róla egy geomagos képet 🙂
Már csak be kellett csomagolni. Valami scrapbookoshoz illőt képzeltem el, de erről majd holnap írok egy újabb bejegyzést. 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | jún 18, 2013 | fotókönyv
Bence idén elballagott az oviból. Olyan gyorsan elrepült ez a 4 év…
Én készítettem az óvónénik ajándékát, ami – blogom régi olvasói számára nem lesz meglepetés – egyedi tervezésű fotókönyv volt.
Ez már a negyedik ilyen típusú könyvem, hasonló koncepcióval ám a végeredmény mindig teljesen más lesz. Nemcsak azért egyedi mert mások a fényképek, hanem mert minden más, a stílus, a felhasznált kiegészítők, és talán mert mások az érzések amiket beleadok.
Igen, kívülállóknak talán meglepő, de ezekbe a könyvekbe sok szeretetet is beletöltök, még akkor is ha nem ismerősnek készül. Ugyanezt jelenséget úgy láttam, más albumkészítők is megtapasztalják. Amíg készül egy album, egyre inkább részévé válsz azok életének, személyiségének, akikről szól akkor is, ha előtte nem ismerted azt, akinek az ajándék szól és aki adja. Megtisztelő és megható is egyben. Hát még ilyen esetben, mikor azokról mesél, akik legdrágább kincsed (a gyermeked) első tanítói voltak és mindent megtettek azért, hogy ő Nélküled is jól tudja érezni magát és megtalálja a helyét egy családnál jóval nagyobb közösségben.
Ahhoz hogy ezt megvalósíthassam az összes szülő és gyerek aktív részvétele szükséges volt, amelynek összehangolása bizony nem ment volna az internet nélkül.
Igaz, ez a téma jövőre lesz újra aktuális, ám ha valami hasonló ajándékot tervezel adni, nem árt időben felkészülni rá. Most segítségképpen leírom hogyan történt mindez a szerezéstől a kivitelezésig. Már februárban elkezdtük a júniusi meglepetés előkészítését.
- Kommunikációs központ megteremtése, azaz egy Google csoport létrehozása. Bár én a facebookot jobban szeretem és tapasztalataim szerint sokkal interaktívabb a kommunikáció, mégis emellett döntöttünk, mert emailcíme mindenkinek van ma már, ha másutt nem legalább a munkahelyén.
- Ötletek gyűjtése, közvéleménykutatás. A Google dokumentumok alkalmazással egy táblázatot hoztam létre, ahol újra megadtuk az adatokat (név, gyerekek neve, emailcím, ötlet, stb oszlopokkal). Magam is meglepődtem, de MINDENKI kitöltötte, ami 29 gyereknél azért igen nagy eredmény. A fotókönyvet választottuk.
- Az ovis fotókönyvhöz szükséges alapanyagok begyűjtése. Mind a 29 gyerekről egy-egy különálló személyes oldal készül, amelynek három fő része van: 2 db fotó (egy kiscsoportos és egy nagy), rajz vagy egyéb alkotás (volt aki ragasztott, festett valamit vagy éppen legóból épített és ennek a fotóját küldte) és szöveg (óvodával kapcsolatos témák, vicces történetek, mit szeretnek az oviban, az óvónénikben, versek vagy idézetek). Így ezt az ajándékot nem csak én készítettem, hanem mindenki részt vett benne. Aki tudta, emailben küldte, legtöbben pedig borítékban.
- Előkészítés. A rajzokat, fotókat digitalizáltam, azaz egy A4-es lapszkennerrel lefotóztam. Mappát nyitottam, külön mappákba rendszereztem mindent, név szerint.
- Inspiráció. Jellemző rám, hogy általában lassan és alapos felkészülés után kezdek bele minden újba, de mióta tudom, hogy a profi tervezők is mások alkotásaiból inspirálódnak, moodboard-okat készítenek, azóta lelkifurdalás nélkül egyik kedvenc tevékenységem az ötletek gyűjtése, rendszerezése. Ezt nemcsak munkamegbízások esetén, hanem ilyenkor sem hagyom ki, ha szeretteim vagy épp a magam számára készítek valamit. Készlet előnézetiket, scrapbook oldalelrendezéseket, grafikákat, színpalettákat gyűjtögettem. Ez egyáltalán nem jelent másolást, mert a végén semelyikre sem fog hasonlítani.
- Kellékek válogatása. Mivel ez ajándék volt, és nem megrendelésre készült, így nemcsak a saját, hanem más, általam nagyon kedvelt dizájnerek PU (azaz csakis személyes használatra engedélyezett) készleteit is használhattam, amitől még örömtelibb lett a feladat. Anna Aspnes, Vinnie Pearce, Cristine Smith, Dido, Janka. Ők is részei lettek ennek az ajándéknak. Háttérnek semleges natúrt választottam, amit magam terveztem, akárcsak a csoport nevére utaló mintázatot, amit a méhecskés készletben régebben már megosztottam itt.
- Személyes oldalak elkészítése képszerkesztő programmal. Amikor az első oldalt összeraktam, kitaláltam az elrendezési stílust, árnyékokat, képek kiemelésének módját és egyebeket, a szöveg és a címfelirat betűtípusát, méretezését, összeszedtem a kiegészítőket. Az oldalakon a képek, rajzok és fotók lényegesek igazán, a többi csak kiemelni hivatott ezt, így főleg pacákat, nyomatszerű elemek után kutattam, amelyek a hátteret teszik változatosabbá, de minimális mértékben kerültek rá 3D hatású díszek is, pld apró virágok, gombok, papírcsipke, attól függően, hogy kisfiú vagy kislány szerepel az oldalon. És persze mindezt úgy, hogy egységet alkosson.
- Közös oldalak elkészítése. 29 személyes oldal készült, ám mivel egy fotókönyv 26 oldalas, amit nyolc oldalnként lehet bővíteni (legalábbis a CEWE esetében), így még kellett 5 közös oldal a 34-hez. Az óvónénik sokat fotóztak és volt anyuka is, aki nagyon jó képeket készített év közben, így volt miből válogatnom. A közös oldalakhoz Anna Aspnes template-et használtam. Ezt:
- Borító tervezése. Ehhez a CEWE blogon letölthető sablon adott támpontot.
- Fotókönyv szerkesztése.. Az elkészült oldalakat a CEWE fotókönyv programjával berendeztem, majd elküldtem.
- És néhány napon belül csomagot kaptam.
A következő bejegyzésben megmutatom mi volt benne 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | jún 17, 2013 | fotókönyv
Áprilisban egy születésnapi fotókönyvet készítettem.
Az ajándékozott életének harminc évét foglalja össze az album. Különféle témák: téli és nyári utazások, családi ünnepek, hétköznapi pillanatok, állatok szerepeltek a fotók közt ezért egy natúr, semleges háttérre esett a választásunk, ami mindenhez illik.
A könyveket minden esetben – ha megrendelésre és nem saját célra készülnek – az általam tervezett készleteimből állítom össze. A háttérpapír mellett igény esetén és ha a téma megkívánja és hely is van, a hozzá tartozó készlet elemeiből is kerül finomabb díszítés az oldalakra. Most ezt a készletet használtam:
A borító első oldala:
hátoldala, az ajándékozó által választott idézetekkel és három fotóval:
A belső oldalakon lévő fotók sarkait gömbölyítettem, a képek élethű árnyékot, a címek egységes dekorációt kaptak. Szükség esetén korrigáltam őket. Erre nagy részben sor is került, mert főleg az elején sok régi, kissé megfakult, elszíneződött papírkép is volt. Ezen kívül a kontrasztot szeretem kissé megerősíteni, főleg ha aprók a képek, ezáltal hangsúlyosabbá válnak. A könyv színei: natúr, sárga és bordó. Minden fényképet rövid címkével láttam el, arról, hol és milyen alkalomból készült, ki szerepel rajta. Újabban egyedi fotókönyvek készítésekor meg sem próbálok sablont használni, mert már az elsőnél bebizonyosodott, hogy nem lehet. Minden egyes fotó és oldal egyedi „szabást” igényel, van aki szeret hosszabb szöveget írni, van aki csak címszavakat kér. (Minimális szövegezésre minden megrendelőmet rá szoktam beszélni, ettől a hozzáadott információtól válik igazán értékessé egy album) Annyiban egységesek a könyvek, hogy előre meghatározom például jelen esetben a gömbölyítés, a képek árnyékának és egyéb stílusainak mértékét, a fotók közti távolságot, a betűtípust és méretet, stb és ezt viszem végig az első oldaltól az utolsóig.
A könyv nagyon hamar megérkezett, a CEWE-től rendeltem 30×30 cm-es méretben digitális nyomtatással.
Szerző: Thurzó Katalin | jún 14, 2013 | Digitális scrapbook, Digitális scrapbook készletek, freebie, scrapbook
A szerdai színpalettához választott fotó inspirálta a legújabb Balaton témájú mini készletet. Mentőöv, kötél, rozsdás fém képkeret, festett textúrájú háttérpapírok kerültek bele.
Töltsd le itt!
Freebie download here!
Szép hétvégét kívánok!
Szerző: Thurzó Katalin | jún 10, 2013 | Digitális scrapbook, scrapbook, Scrapbook oldal
„Életvezetésünk legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” kultusza. Gyakran úgy nyugtatjuk meg magunkat, úgy próbálunk szabadulni napi rossz érzéseinktől, hogy adott életszakaszunkat átmenetinek nyilvánítjuk. „Most átmeneti időszak van, mert érettségizem, mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert megházasodtam, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert még csecsemő a gyerek, mert esti tagozaton tanulok, mert apám meghalt, mert szétesőben van a házasságom, mert én vagyok beteg, mert a gyereket nem vették fel az egyetemre, mert állást változtatok stb.” „Majd ezután kezdődik az igazi életem!”
S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.”
A fenti gondolatokat sok évvel ezelőtt olvastam Popper Péter: Belső utak könyvében. Úgy gondolom, hogy általában nem tartozom az átmeneti életet élők táborába. Amikor gyermeket vártam sosem szerettem például az olyan kérdéseket, hogy „Várod már, hogy megszülessen?”, mert nehezemre esett őszintén azt válaszolni, hogy „Nem”, magyarázkodni kellett utána, hogy azért, mert most is jó, szeretem ezt az állapotot és szeretném érezni, átélni, bevésni az emlékezetembe. Most, hogy Bence elballagott az oviból, most sem várjuk még az iskolát, hanem megéljük az utolsó hetet, ami még hátra van a szünetig és aztán nagyon örülünk a nyárnak. Most úgy alakult, hogy itthon leszünk, de nem vágyom Másholországba, mert „ha folyton Másholország után futkosol, mindent elveszítesz, amid van!”*
A hétköznapi pillanatok átélését, rögzítését nagyon jelentős mértékben erősíti a scrapbookozás. Amíg elkészül egy ilyen oldal újra felidézem a történeteket, érzéseket és az elkészült oldalakat, könyveket kézbevéve sok év után sem fakulnak meg ezek az emlékek. Ez egy fajta fotós napló, amelyhez különféle kiegészítők felhasználásával érzelmeket is ki tudunk fejezni. Számomra a scrapbookozását elsősorban ez a szándék motiválja. Azért is választottam a weboldalam és az online tanfolyam szlogenjének ezt: „Színezd ki a napjaid!” A „kiszínezés” a pillanatok átélését, a jelenvalóságot jelenti itt, ugyanakkor megtörténik utólag is az emlékek rendszerezése során, ám semmiképpen nem a külvilág felé, sokkal inkább önmagunk számára.
A mindennapok dokumentálásához érdemes egyszerűbb, ismétlődő és áttekinthető elrendezést alkalmazni. A Project Life albumok is ilyenek.
Év elején készítettem egy sablont és azóta minden hónapban fél – egy óra időráfordítással összerakok egy aktuális oldalt. Most kivételesen egyszerre szerkesztettem meg 2 havi „élményadagot”.
Április
május:
Hozzávalók alkotói: Vinnie Pearce, Christine Smith Digital Design
