A cikkből megismerheted a scrapbook történetét és találsz néhány példát arra, hogyan válhat a virtuális, digitális alkotásból valódi kézzel fogható ajándék, emléktárgy vagy éppen lakásdekoráció. 🙂
Ugyanazon a napon a GyereketetőLegyen Hobbid című blogbejegyzésében is terítékre került a digitális scrapbook, (és az új facebook csoportom) sok más finomsággal együtt 🙂 A cikk a Figyelj Magadra sorozat negyedik része, ami rólunk, Anyákról szól.
Régebben sosem volt hobbim csak azóta, mikor 17 évvel ezelőtt anya lettem. Természetesen én is, mint sokan mások, beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam: sem anyagilag, sem idő szempontjából ezt nem engedhetem meg magamnak. Ezért kitaláltam, hogy gyes alatt mindenféle tanulás lesz a hobbim, és hogy cél és motiváció is legyen: a nyelvvizsgát és ECDL vizsgát céloztam meg. Bár ezek nem voltak épp ingyenesek, de tudtam arra hivatkozni, hogy szükségesek, hiszen elfogadott és elvárt is ezekhez érteni és majd a munkámhoz szükséges is lesz. Így lelkifurdalás nélkül szánhattam az időmet önmagam építésére. De hobbim volt még mindenféle gyerekeknek való kézműves tevékenységek felkutatása és kipróbálása is. Vettem festős-rajzolós könyveket és amikor lett internet kapcsolatunk rengeteget böngésztem. Nagyon szerettem mindenféle kreatív, művészeti és tudományos témára rákeresni és elmélyedni benne.
A digitális scrapbookkal 10 évvel ezelőtt találkoztam először. Ehhez is kellett egy ürügy, kiváltó ok. Babanaplót szerettem volna készíteni az első évről. Fontos volt az is, hogy ne legyen költséges. (A digitális scrapbook akár teljesen ingyenes is lehet, mert számítógép, fényképezőgép egyéb okból amúgy is van, más pedig nem feltétlen szükséges hozzá.)
Aztán eltelt az első év és nem tudtam abbahagyni. Tovább dokumentáltam a hétköznapjainkat és tanultam ki újabb és újabb technikákat, programokat. És most, hogy a gyerekeim már nem nagyon engedik magukat még fényképezni sem és nem hivatkozhatok rájuk, be kell hogy lássam, ez az egész rólam szól 🙂
A digitális scrapbook nem lett volna a hobbim a fent felsorolt előzmények nélkül. Ha nem értek számítógépes programokhoz, ha nem szeretek internetezni, ha nem tanulok angolul (10 éve szinte csak angolul lehetett erre vonatkozó információt találni), akkor nem lenne jelen digitális scrapbook sem az életemben. Azóta pedig köré gyűltek további olyan lélekszépítő hobbik is, mint például a festés-rajzolás, art-journal, naplóírás vagy épp a hasznos hobbik az utóbbi hónapokban, mint a tervezés, rendrakás és hasonlók. Mert még ezeket is lehet kreatívan, személyiségfejlesztő módon művelni és amellett, hogy másokat szolgálunk vele, magunkat is építjük.
Végül pedig hét remek ürügy arra, hogy miért jó, ha anyaként a digitális scrapbook a hobbid 🙂
Mert megörökítheted vele családod, gyermeke(i)d életének pillanatait
Mert nem kerül semmibe (vagyis kerülhet, de nem feltétlenül és csak akkor ha még többet ki szeretnél belőle hozni)
Egyedi, saját tervezésű ajándékokat készíthetsz akkor is, ha nincs kézügyességed. (Pld fotókönyvek, képeslapok, faliképek, poszterek)
Nincs felfordulás alkotás közben. A gyerekek és háziállatok nem hordják el a kellékeket.
Nem szennyezed a környezeted
Akár a lakásodat és szépítheted vele
Ha olyan a munkád, ahol ez fontos, hasznos lesz, hogy ezáltal fejlődik az esztétikai érzéked és megtanulhatod a képszerkesztést annyira, hogy képes legyél egy online hirdetést vagy nyomtatható szórólapot önállóan elkészíteni vagy egy fotómontázst a cikkedhez, ha blogger vagy. 🙂
Dido kezdeményezésére alakult egy facebook csoport Csodalevél néven.
Elsők közt csatlakoztam, aztán látva milyen szuper csapat gyűlt össze, kicsit elfogott a pánik 🙂 Nincs kézműves múltam, se kicsi se nagy, ennélfogva ajándékkészítésre alkalmas eszközökben és anyagokban sem bővelkedem. Így hát végül képzelőerőmre, digitális scrapbookos tapasztalatomra és nyomtatómra hagyatkoztam, melynek eredménye egy tavaszias hibrid mini készlet Treza részére.
Én pedig ezt kaptam Dorkától, sok-sok natúr és fehér címkét, virágot, pillangót! Csupa olyan dolgot, amire már régóta vágytam, nagyon tetszenek egytől-egyig és remekül használhatók. Remélem a közeljövőben sikerül majd alkotni is velük valamit.
Tavaly végre megszereztem azt a szakképesítést, amire régóta vágytam.
Most összeszedem minden bátorságomat és igyekszem legyűrni azt a kényszerképzetemet, amely sokszor előre visz, de annál jóval többször szabotálja a döntéseimet mert mindig azzal védekezik “Nekem még sokat kell tanulnom”.
És bár igaz, hogy jó pap holtig tanul, de attól még nem halogatja holtáig hivatása megkezdését.
Én sem tehetem.
A következő napokban, hetekben sorra megmutatom majd mivel foglalkoztam (önelemzésen kívül) a háttérben.
Először is szeretném bemutatni legújabb “alkotásomat”, amely egy honlap. Az enyém.
Még van rajta némi csiszolnivaló és persze (nagyon remélem) a galériája is bővülni fog, de most már nem várok vele tovább, hogy elindítsam:
Bár azt mondják nem jó keverni a munkát és a magánéletet, úgy döntöttem,hogy ezt a már ismert blogot bővítem az új témával.
A digitális scrapbook elválaszthatatlan a kiadványszerkesztéstől, hiszen a scrapbook kiadványszerkesztés is egyben.
Ezért bízom benne, hogy a scrapbookosok nem fognak elpártolni tőlem, ha kiteszek néhány plakátot, de az sem tart komolytalannak, aki lát néhány személyes hangvételű srapbook oldalt nálam, pedig csak egy szórólapot szeretett volna.
Búcsúzóul egy bátorító idézet mindenkinek, aki halogatja az első lépéseit:
„Ha minden cselekedetünknek valamennyi következményét előre láthatnánk, és komolyan elgondolkozhatnánk először a közvetlen, majd a valószínű, majd a lehetséges, majd az elképzelhető következményeken, soha többé el nem mozdulnánk onnan, ahová az első gondolat odaszegezett.” (José Saramago)
Visszatérésem negyedik része még egy kicsit várat magára, de addig még fogok jelentkezni más témákkal 🙂
Év elején megfogadtam, hogy minden hónapban választok egy témát, egy olyan területet, amire koncentrálni szeretnék és keresek idézetet hozzá.
Márciusban a rend megteremtése lesz a célom. Úgy hiszem a közvetlen környezetünkben lévő harmónia kihat a belsőnkre. Ez természetesen visszafelé is működik. Ha rossz passzban vagyunk, biztosan nincs kedvünk a lakást csinosítgatni, de még saját magunkat sem…ámde elég egyetlen tiszta pillanat, amikor összeszedjük az erőnket és végre teszünk valamit. Bármit, akármilyen apróság is legyen az. Én például tegnap rendbetettem a kulcstartót (milyen semmiség, mindössze egy percig tartott, de valahogy eddig kimaradt) és megtaláltam azt a kulcsot, amit már két hónapja elveszettnek hittem. Végig a helyén volt, csak éppen oda nem illő dolgok eltakarták. Így lehet ez a lelkünkben is. Sokszor, amit keresünk, már rég bennünk van, csak a sok felesleges gondolat nem engedi, hogy rátaláljunk.
Az eredmény – a rend – mindig visszahat, új energiával tölt fel és folytatni tudjuk az átalakulást, aztán lassanként észrevesszük, hogy a tevékenységünk nemcsak a közvetlen környezetükre van hatással, hanem más területeken is sikereket foguk elérni. Depresszió, súlyos lehangoltság esetén a terápia része egy-egy ilyen rendrakós feladat elvégzése.
Ha neked is ez lenne a célod márciusra – és miért ne, hiszen a tavaszi nagytakarítás már több évszázados hagyomány – ajánlok néhány linket, ami segíthet megvalósítani.
“Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” (Popper Péter: Belső utak könyve)
És arról, hogyan győzd le a halogatást:
“A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” (kínai univerzisták)
Tavaly elmaradt nálunk ez a szuper karácsonyváró program, Timi megígértette velem, hogy idén feltétlenül bepótoljuk.
A mézeskalács készítést imádják a gyerekek. Egyáltalán nem bonyolult és nem is időigényes. Nyugodtan lehet nyúzni és gyurmázni vele, semmi baja nem esik a tésztának. Gyerekekkel való közös konyhai ténykedés ideális tárgya a mézeskalács sütés.
Idén egy új receptet próbáltunk ki:
Hozzávalók:
1,5 deciliter méz
150 gramm cukor (részben vagy egészben barna cukor is lehet)
50 gramm margarin
4 tojás
500 gramm lisz (még jobb a graham lisztet használunk, nekem sajnos épp nem volt otthon most)
1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
1 kiskanál őrölt fahéj
1 kiskanál citromhéj
1 csipetnyi só
1 csomag sütőpor
Felmelegítettem a mézet, hozzáadtam a margarint, majd a cukrot és addig kevertem, amíg a cukor teljesen felolvadt benne. Mikor kihűlt (langyosra) beletettem a 4 darab tojást.
Egy tálban összekevertem a lisztet, sütőport, fűszereket, ráöntöttem a mézet és összekevertem. Olyan nokedli állaga kell hogy legyen. Egy napra a hűtőbe tettem.
Másnap este, mikor vége volt az óvodának, elővettem a deszkát és sodrófát és kezdődhetett az igazi móka. A tálban az előző napi nokedli sűrű, gyúrható tömbbé változott. A gyerekek pedig átvették a feladatot.
Bence illatos gombócot gyúrt belőle:
Timivel együtt kinyújtották és kiszaggatták, én pedig megsütöttem.
Ma tízmilliószoros nap van. A tibetiek szerint 4 ilyen nap van egy évben. A mai az utolsó ebben az évben.
Persze ez is ugyanolyan nap, mint a többi, mert minden nap esély a változásra. Minden hajnalban, mikor felkel a nap, új reményekkel folytathatjuk az utunkat. Ma valahogy mégis jobban megérintett ez az esemény, talán mert nagyon sok nehézség és megoldandó probléma összetorlódott ebben az időszakban.
Kell egy kis időt, legalább néhány percet szakítani arra, hogy átgondoljuk a dolgainkat, hogy megtisztuljunk, feltöltődjünk, hogy elengedjünk és teremtsünk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. OKRead more
