Szerző: Thurzó Katalin | júl 15, 2010 | Digitális scrapbook, Photoshop leckék, scrapbook
A heti CEWE kihívás feladata: Készíts rossz minőségű fotóból oldalt.
Mivel nekem szinte minden fotómat korrigálnom kell valamilyen szinten, nem okozott gondot, hogy találjak egy megfelelő példányt. Ám ezúttal mégsem egy megszokott átlagos fényképet választottam, hanem egy eredetileg nagyon is jó papírképet, ami az idők során némiképp megkopott, porosodott, a szkennelés sem épp tökéletes és eredeti mérete alapján maximum 9*13 cm-es nyomtatásra alkalmas. Ezt próbáltam meg átalakítani. Először csak javítgatni szándékoztam, de mivel a kontraszton és a porszemeken kívül más hiba nem volt rajta, és a különbség nem volt elég látványos, gondoltam ki is színezem. És ha már kiszíneztem, miért ne legyen festményszerű..Ha meg úgyis bevetek mindenféle szűrőt és effektet, akkor akár lehetne már belőle egy kisebb poszter is. Hát így lett egy kis 9*13 cm-es szürkeárnyalatos papírképből egy 30*30 cm-es színes scrapbook oldal rengeteg manipulációval és nagyon kevés kiegészítő elemmel. Ez utóbbiak a legújabb készletemből valók, amit pénteken láthattok majd egyben.
Ez az eredeti fotó:
Ha fekete-fehér a képem, akkor azt digitálisan is telítetlenné teszem a Kép/Korrekciók/Telítettség csökkentése menüponttal, ezzel az esetleges elszíneződések el is tűnnek.
Első lépés mindig a színkorrekció. Szürkeárnyalatos esetén ez eléggé egyszerű, inkább csak a megfelelő kontraszt elérésére szolgál, hogy a különféle részletek láthatóak legyenek. Ezt a műveletet vagy a szintek (levels) vagy pedig a görbe (curves) eszközökkel, ez a kettő ugyanazt tudja, csak más a megjelenítése, számomra a szintek érthetőbb.
A grafikonon a bal oldali fekete csúszkát oda állítom ahol a „hegy kezdődik” ez állítja a legsötétebb színek tartományát (minél inkább balra húzom annál nagyobb felület lesz sötét), a jobb szélső fehér a világos színeket jelzi, ezt előnézet ellenőrzése közben kb. a „hegy túlsó lábához” állítom, a középső közepes árnyalatokat jelző szürke háromszöget pedig az előnézeti kép alapján mozdítom a megfelelő irányba, amíg nem lesz jó a végeredmény.
Színes képeknél színcsatornánként is be lehet ezeket állítani külön-külön.
Retusáláshoz első körben mindig a helyi javító ecset eszközt használom, ahol az alt billentyű benyomása nélkül egy kattintásra korrigálhatok kevésbé részletes területeket, pld ott ahol csak egy porszem van ez többnyire elegendő. Kissé bonyolultabb korrekcióhoz a klónozó eszköz a megfelelőbb.
Ezzel maga a javítás el is készült.
A színezést úgy csináltam, hogy az eredeti fotóból készítettem több rétegmásolatot (annyit ahány színt szerettem volna a képre vinni) ezeket a rétegmásolatokat átszíneztem a Kép/Korrekciók/Színezet/Telítettség menüponttal, amit még módosítottam a Színegyensúly menüponttal is. A képemen a kék (tó) zöld (fák és domb) barna színeket választottam ki. Az összes réteget maszkoltam és a megfelelő helyeken átsatíroztam. (a tó kék lett, a háttérben lévő hegy zöld és barna stb.) A végeredmény eléggé ijesztő lesz, de itt még nem szabad abbahagyni. Így nézett ki:
Összeolvasztottam a „kilyukasztott színes rétegeket” és az eredeti (javított) fekete-fehér alá tettem. A felső színes réteg fedési módját szendvicspozitívra tettem (gimp-nél ez a szorzás) és az alsó fekete-fehér rétegen erőteljes gauss elmosást alkalmaztam. (az előnézeti kép alapján határoztam meg az értékét. Majd összeolvasztottam a két réteget és az egészen egy finomabb (1 pixeles) elmosást csináltam. Ezzel nagyon egyszerűen el lehet érni festményhatást.
Felnagyítottam az egészet 3600 pixel szélesre és egy vászonra helyeztem. No innen már magam sem tudtam igazán követni mit csinálok, de volt mindenféle kísérlet a rétegmódokkal, további színezések, maszkolás, satírozás, maszatolás, a szűrők közül a száraz ecset és homokkő textúra, de bevetettem Krisssz „Fényözön” leckéjét is.
A címfelirathoz Retro Rock Poster a szöveghez Rough Typewriter betűtípusokat használtam, mindkettő grunge díszbetű, az első nagyon szép és látványos, de csak rövid feliratok készítésére alkalmas, de a második folyó szövegekhez is kiváló és még magyar ékezetes karaktereket is tartalmaz.
Íme a végeredmény:
Szerző: Thurzó Katalin | júl 14, 2010 | Digitális scrapbook, Hagyományos scrapbook, Hibrid scrapbook, Kiadványszerkesztés, scrapbook, Scrapbook oldal, webdizájn
Az aranymetszés egy arányokra vonatkozó szabály, melyet gyakorta használnak a művészetekben (még a zenében is) építészetben, tipográfiában, kiadványszerkesztésben. Mivel a scrapbook leginkább a kiadványszerkesztéssel, más változatai a kollázskészítéssel mutatnak erőteljes rokonságot, érdemes megismerni ezt a fogalmat annak érdekében, hogy még jobb hatást tudjunk elérni oldalaink megalkotása során.
Az aranymetszés vagy aranymetszet szerint esztétikailag legvonzóbb az olyan arány, amelyben a kis rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb rész az egészhez.
Számokban kifejezve a Fibonacci számsor közelíti ezt meg. Ennél a számsornál az első tag a 0, a második az 1 az utána következő pedig mindig az előző kettő összege, tehát 0,1,2,3,5,8,13,21 stb. A számsorból pedig a 3, 5, 8 számokat ragadjuk ki.
Nézzük meg ezt egy egyszerű és nem túl számolásigényes példában, készítsünk egy címsort kétféle betűmérettel és vastagsággal.
Az arany szót Arial Black betűtípusból 50 pontosra, a metszet szót pedig Arial regular betűtípusból 30 pontosra vettem, a kettő együtt pedig 80 pontot tesz ki. Tehát a három szám 3-5-8 így szerepel benne. Tapasztalhatjuk, hogy valóban szemnek kellemes a hatása. Persze nem fontos ennyire pontosan számolni, a címfeliratoknál, wordartoknál az a lényeg hogy jól látható legyen a különbség. A példában azért tér el a betűk vastagsága is. Erre majd egy másik bejegyzésben vissza szeretnék térni, mert a téma megér egy újabb misét.
Az aranymetszetet használhatjuk a fotó elhelyezésére is az oldalunkon, ugyanis legtöbbször a fényképen van a fókusz.
Kissé időigényes módszer az oldal és kép felosztása segédvonalak segítségével. Tegyük ezt úgy, hogy mindig megfelezzük az oldalt függőlegesen és vízszintesen is, mindaddig, míg nyolc-nyolc egységet nem kapunk a négyzet (fotó illetve oldal alap) minden oldalán. Függőleges és vízszintes irányba is húzzunk vonalakat a következő beosztás szerint 3-2-3 egység. E vonalak találkozási pontjai az aranymetszeti pontok. Ha ugyanezeket a pontokat megkeressük a fotónál is és úgy helyezzük az oldalra, hogy a pontok fedik egymást akkor az elhelyezésben betartottuk az aranymetszeti arányt. A vonalakat aranymetszeti vonalaknak hívjuk, ezeket is lehet használni az elhelyezéshez.
Ha tovább szeretnénk nehezíteni a dolgunkat, akkor a méretek arányában is igazodhatunk még ehhez. Egy 30*30 cm-es oldal esetében például annak területe 900 cm2, ha ezt elosztom nyolc felé, akkor 112,5 cm2 jön ki egy egységnek, öttel szorozva, kerekítve 562-t kapunk, ez kb egy 25*23 cm-es téglalap területe (nagyon kerekítve). Ha ezt a téglalapot elhelyezzük az oldalon láthatjuk hogy körülbelül hogy néz ki a kisebb és nagyobb rész aránya. Alkothatunk úgy, hogy erre az öt egységnyi területre kerülnek a fotók, díszek, írások, a maradék, három egységnyi terület pedig üresen marad.
Most, ahogy elnézem ezt a fenti ábrát, egészen jó kis sokképes sablon lehetne belőle további aranymetszeti vonalak meghatározásával 🙂
Persze egyáltalán nem fontos pontosan követni ezeket a szabályokat, az alkotás legyen mindig szabad és örömteli tevékenység, másrészt pedig azért mert főleg a területszámításnál borzasztóan bonyolult lenne pontosan számolni, mert például a szövegek közti terület is üres résznek számít! Legtöbbször elég ha a már kialakult szépérzékünkre hagyatkozunk. Vagy (és ezt kezdőknek mindenképpen ajánlom) nézegessük kedvenc dizájnereink profi oldalait és próbáljuk meg alkalmazni az elrendezés és méretarány ötleteiket saját munkáinkon is.
Az aranymetszésnek van egy másik értelme is, ami a könyvkötészethez, nyomdaiparhoz kapcsolódik. A könyv vágott részeit, azaz a lapok szélét ott ahol nincs kötés, nem hagyják fehéren, hanem annak érdekében, hogy ne piszkolódjon, arany színű fóliával, un. aranyfüsttel vonják be. A felületet több lépésben hibátlanul simára csiszolják, lemossák, fenyőgyanta-alkohol keverékkel lekezelik, majd arany fóliával bevonják. Gyönyörű és igen értékes kiadványok születnek így.
Szerző: Thurzó Katalin | jún 17, 2010 | Digitális scrapbook, fotókönyv, scrapbook
Májusban egy titkos meglepetésen dolgoztam.
Timi idén volt negyedik osztályos és a tanítónéninek búcsúajándékként egy fotókönyvet is adtunk. Tavaly már készítettem kettőt hasonló céllal, egy óvodás és egy iskolás témájút.
Ezúttal is hasonló koncepciót követtem, csak még több anyag állt rendelkezésemre, ráadásul nem is akármilyenek, ugyanis az egyik apuka a fotós, aki az osztályképeket és portrékat készíti, tőle kaptam a képek nagy részét, ami igencsak javára vált a végeredménynek.
A könyv 42 oldalas. Az első osztályos csoportképpel indítottam. Minden gyerek rajzolt és írt valamit (levelet, idézetet és volt ki a saját maga költötte verset) Ezek az alkotások kerültek az elsős és negyedikes portrék mellé. Mindenkinek lett így egy saját oldala. Fontosnak tartottam, hogy az ő saját kezük munkája kerüljön a képekre, ettől lett igazán egyedi és személyes, más mint egy szokványos fotókönyv, ráadásul így nemcsak én, hanem az összes gyerek és szülő részt vett az alkotási folyamatban. A rajzokat és írásokat, amelyiket lehetett, a háttérbe dolgoztam. Erről a módszerről az egyik Scrapbookozz velünk magazinban írtam egy cikket régebben
Ezeket egészítettem ki osztályképekkel és a többi fotóval, melyek kirándulások, erdei iskolák, rendezvények alkalmával készültek. A záróoldalon a gyerekek írásait összegeztem a tanítónéni fotója mellett.
A rajzos oldalakat egyesével terveztem, a kirándulásokat, egyebeket oldalpáronként. Egy oldalpár kivételével mind ugyanazon háttér elé került és hasonló elrendezéseket alkalmaztam.
A borítóhoz rengeteg elemet felhasználtam (Scrap Girs, Designer Digitals dizájnerek, Jopke, Loncika + saját készleteim) és ez az első saját tervezésű borítóm, az előző fotókönyveimhez mindig vászonkötést kértem. Nagyon jó, hogy a CEWE programjában ki lehet próbálni, hogy fog kinézni az előhívott könyv, így át tudtam szabni előhívás előtt és tökéletesen a helyére került minden apróság. A belső oldalak kevésbé díszesek, mert azoknál a gyerekek fotói és rajzai a hangsúlyosak.
Az oldalszélekre is jobban odafigyeltem, mint máskor, ebben ez a cikk volt segítségemre.
Tegnap adtuk át az évzárón, nagy sikere volt. 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | jún 13, 2010 | A honlapról, Kiadványszerkesztés, webdizájn
Egy kis átöltöztetésen ment keresztül az oldalam.
Elsőként a logómat terveztem át. A tanfolyamon ugyanis hirdetéseket és névjegykártyákat szerkesztettünk legutóbb vektorgrafikus program segítségével és bizony rá kellett jönnöm, hogyha nem jó a logó (meg úgy általában a grafika) egy kiadványban, akkor hiába rendezem el jól a szöveget, egyáltalán nem lesz vonzó a végeredmény. Nem ártott egy kis gyakorlás és végül egészen jól sikerült. Most úgy érzem ez végre tetszik nekem is, így marad állandóra. A múltkor kitalált 7 színes pöttyhöz rendeztem az egészet, amit a fejlécben és a blinkie-ben is láthattok.
Annyira megtetszett ez a tevékenység, hogy utánanéztem annak, hogyan készül egy cég arculata, begyűjtöttem egy csomó linket és könyvcímet és még biztosan olvashattok ilyesmiről is 🙂
A blogfejlécet is átalakítottam. Honlapomon a K2-es sablont használom, amelyen néhány szín, így a domináns kék és a szürkének ez a finom, világos árnyalata adott. Nem piszkálok bele a sablonba, inkább a saját elemek színeit igazítottam hozzá. A kék csíkkal alul viszont annyira nem vagyok még kibékülve, szóval itt lehet hogy lesz majd még változtatás. Bence színezős képéhez még mindig ragaszkodom (mert úgy érzem nagyon illik, ahhoz, amit képviselni szeretnék) ehhez pedig kizárólag ezt a grunge-os, írott hátteret tudtam elképzelni…
Vannak új gombok is, amelyekkel a zárt oldalra kérhetsz jelszót, illetve léphetsz be.
Röviden ennyi…
És a lényeg. Most már két kattintással megoszthatod a Neked tetsző bejegyzéseimet e-mailben twitteren, facebookon és bármely más oldalon. Ehhez kattints ide alulra a Share this feliratra.
Ezen nagyon hasznos kis elemek. WordPresshez rengeteg van, csak győzze az ember átböngészni és kipróbálni.
Ha GIMP-es vagy akkor holnap reggel 8-kor várlak szeretettel ugyanitt! 🙂
Szerző: Thurzó Katalin | febr 18, 2010 | Digitális scrapbook, kezdőknek, Kiadványszerkesztés, scrapbook
Janka „Lift egy csavarral” kihívását semmiképp nem szerettem volna kihagyni. A feladat liftelés (=inspiráció, tetszőleges elemek – színek, formák, elrendezések – átvétele másoktól az alkotás során). Ami rendhagyó benne, hogy nem scrapbook oldalakról kellett ihletet merítenünk, hanem plakátokból, cd borítókból, nyomtatott hirdetésekből.
Először valami nagyon ütőset szerettem volna kreálni, Keresgéltem is ehhez különleges plakátokat, tutorialokat, csakhogy sehogyan sem tudtam megfelelő fotót és témát találni ezekhez.
A Smashing Magazine honlapján van egy gyűjtemény, rengeteg részletes útmutatóhoz vezet el a témában: hogyan készíthetünk lenyűgöző hirdetéseket és plakátokat Photoshop és Illustrator segítségével: Amazing Poster and Advertisement Tutorials.
Sajnos nem sikerült összehoznom, amit terveztem ezért fordítottam rajta egyet.
Tegnap Bence, miután hazajöttünk az oviból, azt mondta, hogy szeretne sütit sütni. Remek közös délutáni elfoglaltság a sütés, feltéve, ha az ember nem akar valami sosem próbált különlegességet összehozni. Gyorsan kerestem egy egyszerű receptet, kimértem a hozzávalókat, ő pedig boldogan kevergette.
Stahl Judit: Végre otthon szakácskönyvében találtam egy ínycsiklandó képet és leírást görög citromos sütiről, amit én szintén lifteltem, méghozzá csavarral, merthogy citrom nem volt itthon. Citrom helyett narancs került bele.
Íme az én módosított receptem.
Hozzávalók:
20 dkg rétesliszt
10 dkg búzadara
20 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg cukor
1 csipet só
3 tojás
1 narancs
Először a tészta hozzávalóit keverjük össze: lisztet, búzadarát, cukrot, szódabikarbónát, sót az egyik, a folyékony anyagokat – tojást, narancs reszelt héját, narancslét a másik tálban, majd az egészet összedolgozzuk habverővel. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és kb háromnegyed órát sütjük.
Erről az eseményről készült aztán a kép a kihívásra, amely a 2010-es fotókönyvem oldalait is szaporítani fogja, így két legyet ütöttem egy csapásra, sőt hármat mert azért annak ellenére, hogy egy nagyon egyszerű képet választottam, ebben is volt lehetőség a tanulásra.
Kerestem egy ételreklámot, mindjárt a második találat megtetszett.
és ez lett belőle:
A minimál stílusba is beleillettek Arenn tüneményes figurái, amiket már nagyon régóta szerettem volna felhasználni. A fehér háttér előtt minden elem tökéletesen érvényesül és a sok üres felület nem fárasztja a szemet feleslegesen és azonnal megtaláljuk a lényeget és természetesen bármilyen szín illik hozzá. Az elemek, szövegek középre rendezésével pedig a minél gyorsabb figyelemfelkeltés a cél, a hirdetéseknél többnyire ezt a rendezési elvet követik.
A precizitást úgy lehet fokozni, hogy amikor a képeket egymás mellé rendezzük, akkor jól kinagyítjuk a nézetet és mozgatáshoz nem az egeret, hanem a kurzor billentyűket használjuk. Nekem például 7 pixel távolság van a fotók közt az eredeti 3600*3600-as oldalon.
Kétféle betűtípust használtam. Nagyon jó, ha egy rövidebb szakasz (a cím) és a hosszabb rész (leírás) közt erős kontraszt van, ezt különféle betűtípusok használatával tudjuk elérni. Címhez megfelelőek a díszbetűk, én például egy bohókás karaktert választottam: „A little pot„, amit a gyerek és étel témához is illőnek találtam. A többi szöveghez pedig egy egyszerű, jobban olvasható, talp nélküli (groteszk) betűtípust, a Calibrit, illetve annak bold változatát kétféle méretben.
