Egyszerűség – lehetőség

Említettem az előző készletem kapcsán, hogy idén még inkább az egyszerűségre fogok törekedni. Igaz hogy oldalaim eddig sem voltak túldíszítettek, de  – bevallom – próbálkoztam, mert nagyon tetszenek az ilyen stílusú összeállítások.

Próbáltam megfelelni egy magam által támasztott elvárásnak miszerint ötletes, újszerű, mutatós oldalakat,  tökéletes készleteket, eredeti oktatóanyagokat kellene létrehoznom és ez egyre kevésbé sikerült. Közben lassan eltávolodtam a scrapbookozás valódi jelentésétől. Egyre több idő ment el hiába öröm és eredmény nélkül.

Ha veled is előfordult hasonló…például túl sok csapatmunkát vállalsz, túl sok kihívásnak szeretnél megfelelni, vagy túl gyakran nézegeted a közzétett alkotásaidat, hogy vajon mit fognak szólni hozzá, itt az ideje a változásnak. 

Első lépés: visszatérni a kiindulóponthoz.

Ehhez  csak fel kell tenni egy  kérdést: “Miért kezdtél el scrapbookozni?”

Néhány válasz:

  • Minél több technikát megtanulni hobbim vagy munkám kapcsán, minél tökéletesebb, látványosabb, feltűnőbb képeket alkotni. Szüntelenül továbbfejlődni, tudásomat átadni – Tanuló/Tanító
  • Olyan tevékenységet végezni mellyel kifejezhetem önmagamat, érzéseimet – Hangulatfestő/művész
  • Személyes ajándékot adni szeretteimnek:  – Ajándékozós
  • Dokumentálni az életemet: – Történetmesélős

Bizonyára az összes tényező jelen van mostani tevékenységedben, de kell lennie valaminek amiből elindult, illetve valaminek, ami hosszú távon hangsúlyos marad.

Nézzük meg, mennyire fontos az egyszerűsítés az egyes típusoknál:

 Ha a „művész” kategóriába sorolod magad inkább, akkor egyáltalán nem baj, ha kevés oldal készül. Az alkotás ilyenkor egy olyan folyamat, amely során az élmények, érzések feldolgozásra kerülnek, kiteljesednek. A tevékenység során magyarázatot, megoldást találhatsz fontos kérdésekre. Ilyenkor nem kell törekedni az egyszerűsítésre, minél tovább készül az oldal, minél többféle szemszögben (elrendezésben) megjelenik a az érzés/esemény/probléma, annál hatásosabb a „terápia”. Ilyenkor a legfontosabb, hogy kiszabaduljunk a teljesítménykényszerből,  hogy felismerjük, senkinek nem kell megfelelnünk és hogy nem a mennyiség és minőség hanem maga a tevékenység a fontos!

A „tanuló/tanító” kategóriában a főleg a kezdeti szakaszra jellemző, hogy nagyon sok időt vesz igénybe, mert a tanuláshoz elmélyülés, aprólékosság szükséges. Az egyszerűsítés  egy bizonyos pont után nem jelent további fejlődést, de egyes részeivel időt spórolhatunk, a megspórolt időben pedig további új dolgokat tanulhatunk. Pld egy PS action felgyorsíthatja a munkát, de előtte nekünk, jó tanulóknak (tanítóknak), alaposan meg kell ismernünk az egyes lépések titkait és funkcióit. Itt a minőségen van a hangsúly és el kell fogadnunk, hogy nem tudunk annyiféle témát megjeleníteni, mint amennyit szeretnénk.

Az „ajándékozós” típus számára sokszor, például időszűke, vagy a technikai tudás hiánya esetén nagyon jól jöhet ha a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb megoldásokat választja.

Ha dokumentálni szeretnéd az életedet akkor bizonyára rengeteg fotót készítesz, sok történetet szeretnél elmesélni, megőrizni későbbi koroknak. Ez jó! Viszont előfordulhat ezzel egy paradoxon, mert minél több élményed van, annál kevesebb időd marad annak megörökítésére. Ha már “vérbeli” scrapbookossá váltál, lehet hogy kényszeresen úgy érzed, hogy mindent fel kell dolgoznod, akkor ez az igény frusztrálhat. Velem megesett, hogy egyik évben mikor csak négy napra tudtunk elutazni nyáron, megkönnyebbülve ezt gondoltam: “legalább kevesebb oldalt kell készítenem”. Ez nagyon káros, mert kétféle örömtől is megfosztom magam és az egész a visszájára fordulhat. Ha benned is felmerült  már ilyen gondolat, akkor mindenképp érdemes a egyszerűbbé tenni a scrapbookozást! Az egyszerűség – lehetőség!

Hogyan is? A következő hetekben ezzel kapcsolatban fogok megosztani néhány trükköt! 🙂

Álomtabló

Még mindig nagyon szeretem a Pinterest-et . Tömény inspiráció, ugyanakkor azoknak a dolgoknak a gyűjteménye, amelyek illenek hozzám, vagy hatnak rám. Nem konkrétan a tárgyak számítanak, sokkal inkább a hozzájuk kapcsolódó érzelmek, belső értékek.

Ahhoz hogy az ember elérjen valamit pontosan kell tudnia hogy mi is az amit szeretne. Azt amit VALÓBAN szeretne, amire tényleg szüksége van, amit irányítani tud. Újévi bejegyzésemben írtam, hogy az álmokra szükség van és ha ehhez TUDATOSSÁG kapcsolódik úgy lassanként az álom valóssággá válhat.

Készítettem egy álomtablót. Ehhez nagy segítség volt  Sarah Hawkins Pinterest ihlette template-je Jessica Sprague honlapján.  Szabadon engedtem a képzeletemet és leírtam mindent ami eszembe jutott.  Képeket kerestem a szavakhoz. A homályos látomásokat szavakra és  éles képekre “fordítottam”. Végignézve rájöttem, hogy amit szeretnék, bármely kategóriáról legyen is szó, rendezett otthon, munka, család vagy egészség mindnek egy a lényege: egy elégedett, kiegyensúlyozott érzés legbelül.

Ezért, ezt szem előtt tartva, belülről kifele (is) próbálom majd a dolgokat valóra váltani: bármit is teszek, bármi aprót, jelentéktelennek tűnőt (pld most írok egy blogbejegyzést) magát a tevékenységet is már ilyen érzésekkel végzem, az eredményt pedig sikerként élem meg. Megfogadtam azt is, hogy idén többet fogok scrapbookozni, sőt megpróbálok visszatérni a gyökerekhez, mert ez is kell a boldogságomhoz. (Visszanézve a legszebb és legsikeresebb évem az volt, mikor szinte naponta összeraktam egy-egy elmlékoldalt, szemben a mostanában sajnos jellemző havi 1-2 darabbal)

Te lefordítottad már szavakra az álmaidat?

 

Freebie a facebook-on

A Scrapbook.hu-n a kedvenc kihívásom volt az AAM sorozat, All About Me, magyarul: Mindent Rólam. Hogy miért szeretem ezeket? Mert arra késztetnek, hogy elgondolkodjam az élet nagy kérdéseiről, hogy rájöjjek miben kellene változnom…s talán arra is HOGYAN.

Az egyik feladat terápiás oldal készítése volt. Egy félelem, rossz élmény, szorongás feldolgozása, egyszóval valamié, ami a múltból kihat a jelenre és ezáltal blokkolja a sikereinket valamely életterületen. Én arról írtam, ami jelenleg a legnagyobb problémám. Hogy miről, azt nem mutathatom meg, mert ha meg tudnám, akkor már nem lenne probléma. 🙂

Tartottam tőle hogy így (szöveg nélkül) értelmetlen lesz az oldal, de a gyógyító idézet és a képi világ talán érezhetővé tette mások számára is, hogy miről szól, ha nem is konkrétan, de talán mindenki át tudta vonatkoztatni saját világára is:

Az idézet egyben a májusra választott incepcióm .

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

(Charles Reade)

Saját elemeket használtam hozzá, részben régebbieket alakítottam át, részben újakat teremtettem…

Így született egy kis készlet is ebből az oldalból, amit minden kedves facebookos követőm letölthet ingyen.

Miután lájkoltad a facebook oldalamat,(amit megtehetsz egy klikkel itt az oldalsávban is) kattints a képre itt és a Tiéd! 🙂

 

Útkereső

A havi történetmesélős scrapbook oldalak mellett kitaláltam magamnak egy másfajta tervet is. A családi krónikát a szeretteimnek készítem, a gyerekeimnek, a jövőnek, azért, hogy megőrizzük az emlékeket, hogy évek múltán is tudjuk, egy fotó miért, hol, mikor és kiről készült.

A második téma viszont önmagamnak szól, saját belső utamról, hogy jobban eligazodjak, hogy könnyebben tudjak dönteni a kereszteződéseknél, hogy tudjam honnan jöttem, hol vagyok és merre tartok.

Tavaly láttam egy filmet, az álmokról szólt. A gondolatról, amelyet ha elég mélyen elültetünk, akkor meghatározza a jövőt. Ilyen incepcióra készülök most én is. Minden hónapban.

  1. Hónap elején keress egy olyan idézetet, amely mélyen megérint és pozitív hatással van Rád!
  2. Gondolj rá minél többet, mi jut róla eszedbe, mit jelent Neked, hogyan segíthet bölcsebbé válni, tájékozódni.
  3. Hónap végéig foglald scrapbook oldalba.

Az én januári idézetem itt található. Ma az oldalt is elkészítettem, de ez még nem publikus  titokzatos okok miatt 😉

Mindenesetre már most érzem, hogy valóban működik ez a “gondolatbeültetés”. Próbáld ki Te is! 🙂

Scrapbook. Jövőre is. :)

Kicsit elmaradtam a családi krónikával. Év eleje óta viszem a project 365 könnyített, saját magamra szabott verzióját. Minden hónapról készítek egy képes-szöveges összefoglalást.

Szeptemberben és októberben nem sokat fényképeztem, ezért egy közös oldalon foglal helyet a két hónap:

Novemberben viszont annyi minden történt, hogy két oldalt is megtöltöttem fotókkal. (szöveg már nem fért rá, ezt utólag fogom megírni)

Novemberben végre megrendeltem a 2009-es családi fotókönyvünket, ezzel (a babanapló után) az első olyan könyvet, amit magunknak, magamnak készítettem. Szép lett és nagyon jó volt visszatekinteni az előző évre:

A 2010-es év kivételesen nem fotókönyvbe kerül majd, hanem egy tasakos albumba néhány hagyományos scrapbook oldallal kiegészítve.

A project 365 egy fotós célkitűzés, amelynek lényege, hogy napi 1 fényképet kell készíteni (kiválasztani, publikálni) és ezen a módon dokumentálni egy évet.
A fotók témája tetszőleges, akár véletlenszerűen akár tematikusan is fotózhatunk (pld. minden nap egy tájképet, ételt) de van, aki nem is fényképez, hanem rajzol valamit.
A fényképeknek létrehozhatunk saját fotós blogokat vagy csatlakozhatunk a flickr project 365 csoportjához.

Mire jó ez?

  • Szerintem elsősorban arra, hogy segít egy új látásmódot elsajátítani. Mióta scrapbookozom, és ebből következően tudatosabban és gyakrabban fotózom, egész más szemszögből is meg tudom látni a dolgokat.
  • Rádöbbenhetünk arra, hogy egészen hétköznapi és addig szürkének tűnő történetek, jelenségek valójában mennyi színt hordoznak magukban.
  • Megőrizhetjük, felejthetetlenné tehetjük ezt a felismerést.
  • Fejleszthetjük a fotózási technikákat
  • Ha sikerül végigvinni akkor az akaraterőnket, önbizalmunkat is is erősítjük

Mi szokott gondot okozni?

  • Szerintem leginkább az hogy nem tudunk minden nap ugyanolyan színvonalat tartani. Ez mindenkivel így van, nem hiszem hogy van ember, aki minden nap csúcsformában lenne.
  • Probléma lehet még a nyilvánosság is, hiszen nem szívesen mutatunk meg mindent (pláne, ha az még rossz minőségű, vagy nem tartjuk elég eredetinek)…De ugyanilyen gondot okozhat az is, ha nem akarunk publikálni, mert akkor értelemszerűen egy motivációval kevesebb van (mert ha van közönségünk aki fogadja és (el)várja a folytatást, akkor már csak ezért is végigvisszük.)

2011-re is az idén már sikeresen elkészített havi összefoglalókat terveztem be. Szerintem ez abszolút tartható. Csak néhány óra havonta.

Téma ötletek. Mit fotózzunk:

  • hétköznapi momentumokat (pld indulás az iskolába, reggelizés)
  • tárgyakat
  • állatokat
  • tájat
  • épületeket, utcákat
  • embereket
  • magunkat
  • és természetesen a nem hétköznapi események sem maradnak ki (utazás, születésnapok stb.)

2010-nek létrehoztam egy külön albumot  facebookon is 🙂