Tízmilliószoros nap

Ma tízmilliószoros nap van. A tibetiek szerint 4 ilyen nap van egy évben. A mai az utolsó ebben az évben.

Persze ez is ugyanolyan nap, mint a többi, mert minden nap esély a változásra. Minden hajnalban, mikor felkel a nap, új reményekkel folytathatjuk az utunkat. Ma valahogy mégis jobban megérintett ez az esemény,  talán  mert nagyon sok nehézség és megoldandó probléma összetorlódott ebben az időszakban.

Kell egy kis időt, legalább néhány percet szakítani arra, hogy átgondoljuk a dolgainkat, hogy megtisztuljunk, feltöltődjünk, hogy elengedjünk és teremtsünk.

Mai freebie:

Letölthető itt!

Speed scrap és időbeosztás

Még egy harmadik kihívásra sikerült beneveznem a Scrapbook napokon. Ez pedig Betsie Speed Scrap kihívása volt. A Speed Scrap gyors scrapbookozást jelent. Külföldi oldalakon már bevett szokás, amikor meghatározott idő alatt, megadott instrukcók alapján kell oldalt készíteni.  Még soha nem vettem ilyenben részt, ezért aztán vasárnap éjjel -alvás helyett – pótoltam az elmaradásomat. Érdemes volt!

Az ilyen kihívások számunkra – akik már kreatív csapattagok – is mindig hoznak új tapasztalatokat és fejlődési lehetőséget. Nekem személy szerint a tempóval és határozottsággal vannak nehézségeim.

Mint dizájner elég sok kiegészítőt szoktam készíteni, amit megpróbálok meg is mutatni az oldalaimon. Ez általában azt jelenti, hogy először mindenfélével megpakolom, elrendezgetem, aztán ugyanannyi idő alatt le is szedem róla.

Szerintem a pakolászáshoz érzék kell, nekem pedig nincs, ezért maradok végül mindig a minimál jellegű oldalaknál. Átmenetileg további gátakat is építek magamnak azzal, most hogy kiadványszerkesztést tanulok,  ahol vannak többé-kevésbé szigorú elrendezési szabályok, de a díszítések és betűtípusok túlzott halmozása semmiképp nem engedélyezett (a kezdőknek). Ami persze nem jelenti azt, hogy ezt a scrapbookingnál is be kellene tartani, mert az egy szabad alkotási folyamat, ha éppen a tobzódással szeretnénk kifejezni valamit (pld a sok virág és kacskaringó érzelmi többletet ad egy képhez), akkor tegyük meg nyugodtan. Végül úgyis az összhatás alapján döntjük el, hogy az alkotásunk esztétikus vagy sem. Ez utóbbi ösztönös illetve ízlésvilág kérdése, amit meghatároz a neveltetésünk, a kultúra, amiben felnőttünk, illetve a bennünket eddig ért egyéb hatások is.

Ebben a feladatban sok kiegészítőt kellett elrendezni, viszont nem volt már idő hogy túl sokáig nézegessem és leszedjek róla mindent! 🙂

A tanulság ez alkalommal az volt számomra, hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat és fogadjam el önmagam. Ha az egyszerű az én stílusom, akkor az ellen nem kellene küzdenem. Hogy elfogadjam azt hogy nem kell tökéletesnek lennem. Így sok időt lehet megspórolni.

Ha csak egy órám van szabadon, akkor elkészülök azalatt, de ha az egész délelőtt szabad, akkor bizony érdekesmód végig ugyanazzal foglalatoskodom, amit máskor egy óra alatt elvégzek. Továbbá rengeteg  időt és energiát felemészt az, amikor mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk.

A jó időbeosztás titka: tervezés és fókuszálás. A scrapbooknál pedig nem is muszáj a  nulláról indulni, mert használhatjuk mások készleteit és elrendezésterveit és technikáit is – ezt jelenti a tervezés (persze ha közzétesszük, ne felejtsünk el hivatkozni a forrásra). A fókuszálás pedig az, hogy ne álmodozzunk közben és ne nézelődjünk mindenfelé, ha már eldöntöttük egy ötlet megvalósítását akkor koncentráljuk csakis arra.

Az oldal hozzávalói:

Shabby Spring
Sunshine
Live life

És mára van egy kérdésem is Neked, aki már hosszabb-rövidebb ideje scrapbookozol?

Mennyi idő alatt készülsz el egy oldallal?

A választ egy kattintással megadhatod az alábbi alkalmazásban:

[poll id=”3″]

7 tévhit a scrapbookkal kapcsolatban

Most hogy képszerkesztésre technikai akadályok miatt nem vagyok képes, működésbe lépett a rendszerező és verbális agyféltekém. Összegyűjtöttem néhány tévhitet a scrapbookkal kapcsolatban.

1. Ez egy drága hobbi

Ha az anyagiakat nézzük, ez a tevékenység rendkívül széles skálán mozog.
Igen, drága, ha úgy gondoljuk, hogy egy külön műtermet kell előbb berendeznünk speciális tároló alkalmatosságokkal és mindenféle vágó-lyukasztó-nyomtató-domborító csodaszerszámmal. Vagy –  digitális esetében –  meg kell vásárolnunk mindig a legtrendibb dizájnerek összes újonnan megjelenő készleteit.
Ha átlagoljuk, semmivel sem kerül többe, mint bármi más (kötés, hímzés, horgászat, motorozás stb.) És ha úgy döntünk, akár  ingyenes is lehet. Különösen igaz  ez az ingyenesség  a digitális változatra, ahol a letölthető kellékek (freebie-k) tömegesen  állnak rendelkezésre a neten, és nem kell plusz felszerelés sem, ugyanis a számítógép és fényképezőgép már amúgy is megvan. A nagyon lelkesek és kitartóak pedig maguk is előállíthatják ezeket a készleteket. A kézi változatnál  olcsó és hulladékanyagokból is összerakhatunk nagyon szép dolgokat a konyhaasztalon. És ha feltöltjük egy galériába, ugyanúgy értékelik a saját készítésű holmikat – ha nem jobban – mint azt amit megvettünk.

2. Óriási kreativitás és kézügyesség kell ehhez. Nekem biztos nem menne!

Ha már szóba került, akkor én aztán igazán kétbalkezes vagyok. Van olyan sikeres dizájner, aki saját bevallása szerint sohasem érdeklődött semmiféle alkotó tevékenység iránt mindaddig, míg rá nem talált e hobbira. Ami kell ehhez, az belül van. A szívedben és a lelkedben.  Az a kérdés, hogy van-e mondanivalód akár önmagad akár mások számára. Ha veszel egy füzetet, beleírod, mit érzel vagy mi történt veled és beleragasztasz emlékeket, újságkivágásokat, fotókat az – véleményem szerint – már scrapbook. És ehhez nem kell különösebben kreatívnak lenni, ügyesnek meg végképp nem. Ha megnézzük Ali Edwards oldalait, bizony ő sem bonyolítja túl a dolgokat, mégis milliók rajonganak érte, mert olyan értéket képvisel, ami követendő példa számukra.

3. Én sohasem írtam naplót sem, ezért nem érdekel..

Nem muszáj naplóíró típusnak lenned. A nemrég indított felmérésemből kiderül, hogy sok más dolog is motiválhat erre a hobbira.

Vannak akik a fotózásból indulnak ki. Szeretnék különlegesebbé tenni a képeiket, ezért megtanulnak mindenféle trükköt hozzá. S ha már rátesznek egy idézetet, vagy megnevezik a szereplőt, helyszínt az már scrapbook.

Megint mások nagyon szeretnek díszíteni. Ez általában nőkre jellemző, akik szeretik a rendet a lakásukban, a szép dísztárgyakat maguk körül, kiegészítőket az öltözködésükben.  Scrapbook technikákkal nemcsak albumokat, hanem szép lakberendezési tárgyakat készíthetünk, de láttam már felhasználási ötleteket a ruházkodásban is.

Vannak, akik valamelyen fontos társadalmi problémára szeretnék képi formában felhívni a figyelmet.

Van aki egyedi ajándéktárgynak szánja szerettei számára.

Vannak akik szeretnek alkotni, kézimunkázni. A scrapbook azért is jó, mert szinte minden kézműves technikát ötvözni lehet benne.

És vannak, akik egy fantáziavilágot szeretnének ezzel megjeleníteni, felszínre hozni azt a csodálatos belső képet, amely mindannyiunkban ott rejtőzik.

4. Ehhez én már túl idős vagyok..

Soha sem késő semmit sem elkezdeni. Minél több mindent megéltél, annál többet adhatsz érzelmileg és tartalmilag egyaránt. A magyar és nemzetközi scrapbook közösségekben is találkoztam már több – aktívan szereplő és kiváltképp tehetséges -nagymamával.

5. …vagy túl fiatal

Ovisok is elkezdhetik. Milyen klassz közös családi program ez! A kicsik imádják, ha ők vannak egy fotón és ugyanúgy szeretnek ragasztgatni is. Gyerekzsúrok fénypontja lehet akár. Az iskolások már maguk írhatják rá, miről szól az oldaluk, a tinik számára pedig különösen vonzó lehet, mert ekkor indulnak el egy lelki úton, amelynek fontos része önmaguk felfedezése és elfogadása.

6. Egyáltalán nem értek a számítógéphez!

Ha már ezt olvasod, annyira biztosan értesz hozzá, hogy tudsz böngészni az interneten. És innen kezdve rengeteg dologra megtalálod a választ. A képszerkesztő programok közt vannak olyanok is amelyeknek gyerekjáték a használata. A Scrapbook Flair-t pld kislányom már 8 évesen egyedül használta. A hagyományos scrapbookhoz pedig csak annyi kell, hogy tudj fotót rendelni online, de persze máshogy is meg lehet oldani.

7.  Nagyon idegen ez a mi kultúránktól. Egy múló divathullám. Nyugatmásolás.

Azt hogy új lenne, erősen kétlem.

Nagymamámnak volt egy hatalmas fotóalbuma, ami már gyermekként is óriási kincs volt a szememben. Ide került az összes családi fotó. Ahova tudott, írt évszámot, helyszínt, szereplőket. Volt olyan oldal is, ahová képeslapokat ragasztott.

Tizenvalahány évvel ezelőtt férjem elhozta egy munkatársa fotóalbumát megmutatni. Erre is nagyon élénken emlékeszem.  Horvátországban nyaraltak és a fényképeken kívül rengeteg más kincs is lapult ebben az albumban, ami egy nagy lefűzős irattartó volt eredetileg: jegyek, számlák, képeslapok, préselt növények és írásos feljegyzések. Akkor azt mondtam magamban: Ez igen! Így érdemes utazni!

Magyar írók önéletrajzi írásai, útikönyvek, ahol a leírás mellett azért ott vannak a helyszínek, emberek, tárgyak fotói is. Nekünk miért ne lehetne ilyen?

És persze ott vannak a babanaplók is, ahová fotók, írások és egyéb tárgyak kerülnek. Nem új találmány, rólam is van (pedig én sem mostanában születtem..)

Ebből is látszik, hogy az igény már igen régóta él bennünk.

Szerintem, ahogy szélesebb körben elterjed, úgy fognak megjelenni a magyar motívumok is a scrapbook kellékekben.

Erős közösségformáló szerepe van. Ha önmagunkat elfogadjuk, úgy másokat is el tudunk fogadni, ha önmagunkat szeretjük úgy szerethetünk másokat is, ha bevalljuk érzelmeinket úgy mutathatjuk ki mások felé is. Így belülről kifelé indulva nemcsak saját életminőségünk javul, hanem másoké is. Így a nagyobb közösségeké is.

Sok minden egyéb mellett, ez a tevékenység is hozzájárul ahhoz hogy világunk egy kicsit jobbá váljon.

Napi lélekmelegítőd…

Kb. egy hete tűnt fel, hogy itt belül a wordpress irányítópulton minden nap megjelenik egy idézet, napi lélekmelegítőd címszóval. Kis kattintgatás után meg is találtam a forrását, Napsugártól származnak ezek a kis impulzusok. Apróságnak tűnik, de ha az embert a megfelelő pillanatban találja meg egy-egy gyógyító szó, valóban ajtók nyílhatnak meg.

A tegnap előtti idézet ez volt:

Ha szeretnéd használni, letölthetővé tettem png formátumban: kattints ide!

(Van egy másik régebbi ajtós idézetem is a blogspotos oldalamon)

Úgy látszik fogékony vagyok erre a szimbólumra…

A következő sorok másfél évvel ezelőtti önmagamtól származnak, ma sem érzem másképp:

“Gyermekkoromban órákat töltöttem az ágyneműs szekrényben ücsörögve, és közben történeteket találtam ki arról, hogy van ott egy titkos ajtó ami átvezet egy másik világba, egy csodálatos mesebirodalomba, csak türelmesen kell várni hogy megnyíljon. (Később találkoztam más felnőttekkel is, akiknek volt hasonló élményük, így megnyugodhatok, hogy ez nem abnormális 🙂 ) Azóta is szeretem az ilyen meséket…
És valahol még mindig hiszek benne…
Életünk során hatalmas házban bolyongunk, ahol millió ajtó nyílik, melyeken csak egyszer lehet bemenni. Sokszor nehéz választani. Olykor úgy tűnik minden ellenünk van és mi kétségbeesetten toporgunk egy sötét szobában. De ha ilyenkor el tudunk csendesedni talán észrevesszük, hogy valamelyik kilincs megcsillan, ebben a pillanatban már tudjuk, valami véget ért, új útra kell lépnünk. Néha nagyon veszélyes folytatni, omladozó lépcsőkön juthatunk csak feljebb. Máskor egészen mélyre kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt amit keresünk és megértsük mi az ami igazán fontos az életünkben.

Ha nem fordulna néha rosszra a sorsunk, akkor nem tudnánk magasabb szintre lépni, mert ugyan mi késztetne minket egy biztonságos hely elhagyására.

Nem kívánom hát hogy mindig kerüljön el a bánat, mert az lehetetlen. Azt kívánom inkább hogy az azok az ajtók, melyek elvezetnek Csodaországba mindig nyíljanak meg Előtted!”

Béke

Január 1. a béke világnapja is, melyet 1968 óta VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepelünk minden évnek legelső napján.
A szivárvány, amit jelemnek választottam, egyben a béke és az áldás szimbóluma is. (Isten az özönvíz után az emberekkel való szövetség jelképeként küldte)
Fontos hogy békében éljünk külső és belső világunkkal, másokkal és saját magunkkal is.  Megteremtését legbelül kell kezdeni, azzal, hogy elfogadjuk hibáinkat és belső ellentmondásainkat is. Az elfogadás utat nyit a változásnak. Ha nem vádoljuk, ostorozzuk magunkat, a feszültség bennünk csökkenni fog, s ezáltal az emberekkel is kevesebb konfliktusunk adódik majd. Új energiák szabadulnak fel, melyeket felhasználhatunk dolgaink rendberakására, fejlődésre és új dolgok megteremtésére.
Többek közt ezt tűztem ki célul erre az évre.

Idézetek:

A béke nem olyasmi, amit felfoghatunk az elménkkel, hanem meg kell tapasztalnunk a szívünkben. Amint meg szeretnéd ragadni, elszáll; amint le akarod írni szavakkal, rögtön tovaszáll, akár a szél. Mégis mindenki érezte már valahol a valóságosságát, tapasztalta csábító illatát.

James F. Twyman

Az erőszak pusztító mérgének egyetlen ellenmérge, ha békét találsz magadban. Nehéz hozzájutni, de megéri a fáradságot.

Christopher Paolini

A lélek sugárzása
széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol,
béke köszönt a világra.