Instagram április

w04Instagarm

Ha felületesen nézném, úgy hinném nem túl sok dolog történik velem. De ezek a  visszatekintések mindig meggyőznek az ellenkezőjéről.

Az idei év, ahogy gyarapodnak az instagramos összefoglalóim, egyre inkább úgy tűnik hogy a rendszerezés éve lesz. Sikerül tartanom és apró lépésekben, de kitartóan megvalósítani a terveimet, miközben újabb és újabb tanulási lehetőségek is jönnek, amelyek valami titokzatos oknál fogva épp beleillenek a koncepcióba.

Ha nem lenne scrapbook, akkor nem is látnám ezeket az összefüggéseket. Olyasmi nekem ez mint a egy fonal, amelyre életem apró eseményeit és eredményeit, mint gyöngyszemeket fűzöm fel. A múlttól eltávolodva nem gurulnak szanaszéjjel, hanem itt maradnak velem, mutatva azt, hogy honnan hová tartok.

Áprilisban a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott a kézzel történő alkotás és új dolgokat próbáltam ki. Készítettem hagyományos (hibrid) scrapbook oldalt, újrahasznosítottam néhány konzervdobozt, húsvét révén tojást dekoráltam. Részt vettem Tina Fantáziaarc rajzoló tanfolyamán, ami nagyon tetszett, ma délutánra is ezt terveztem gyakorolni kikapcsolódásképp.

Lassanként gyűlnek a májusi apróságok is az Instagram oldalamon.

Színes napot kívánok Neked! 🙂

 

 

Ragadd meg a napot!

Sokféle dologba belekezdtem az idén, ennek egy része, hogy többet fogok alkotni. Mindig van hozzá kedvem és folyamatosan inspirálódom, szóval nálam olyan hogy alkotói válság, hagyományos értelemben soha nincs. Viszont sokszor keletkezik bennem valami blokk amikor a belső szabotőröm azt súgja, hogy “ehhez Te kevés vagy” és  “Ehhez az idő kevés”.

Elhatároztam, hogy átprogramozom magam szép fokozatosan. Az első kifogáshoz (önbizalomhiány) főképp az önmagammal szemben támasztott túlzott elvárásokat kell mérsékelnem. (ezen már dolgozom egy ideje) Mindenkinek végig kell járni a fejlődés útját, ki könnyedebben, ki nehezebben veszi az akadályokat. Soha sem szabad magunkat másokhoz mérni – ami nem zárja ki azt hogy vannak példaképeink, van egy kijelölt cél amely felé igyekszünk – csakis önmagunkhoz. Ami pedig igazán lényeges az nem is a végeredmény, hanem maga a folyamat.

A második – az időhiány –  mindenkinek ismerős. Leginkább azoknál, akik szeretnének sokféle dologgal foglalkozni. De nem reménytelen, mindig lehet valahonnan szerezni, ha kell. Néhány perc is elég ahhoz hogy kitaláljunk valamit és gyorsan felvázoljuk a tervet egy lapra. Aztán ha lesz egy fél óránk (például tévé nézés vagy pletykálkodás helyett) akár el is készülhetünk vele. Tévét nagyon ritkán nézek, a pletykálkodás pedig szerencsére sosem volt rám jellemző, szóval e két dologról való lemondás számomra nem jár semmiféle áldozattal, de még van  néhány időrabló és felesleges szokásom ezeken kívül is, így van még lehetőségem időkibővítésre 🙂

Szóval: Carpe Diem! Ragadd meg a napot! Kezdj bele bátran! 🙂

A fenti oldal tervét egyik este készítettem el digitálisan. A fotó már régóta várt feldolgozásra egy borítékban (Jessica Sprague egyik tanfolyama után készítettem hozzá ezt a különleges keretet. Az oldalalaphoz csak fekete színt használtam. Köröket, bélyegzőket, feliratokat. A seize the day felirat Jopke wordart csomagjából van, amely az Oscraps-ról regisztráció után ingyenesen letölthető. A csomag többi része ismeretében erős a gyanúm, hogy neki is a Holt költők társasága a kedvenc filmje 🙂

Elrendeztem egy A4-es lapra ezeket úgy hogy az A4-es felső részén egy négyzet alakú réteget hoztam létre. Biztos, ami biztos (mert sejtettem hogy a vízfestékkel össze fogom maszatolni a feliratot) az idézetet a négyzeten kívülre is beillesztettem, hogy utólag is fel tudjam ragasztani.

Hogy érthetőbb legyen beillesztem ide, így nézett ki az a lap amit kinyomtattam:

alap

Akvarellpapírra nyomtattam, amit előtte A4-re vágtam. (Az akvarellpapírtömbben valamivel nagyobbak a méretek). A nyomtató hátsó tálcájából indítva gond nélkül rányomta a fekete körvonalakat, mintákat, pacákat. Levágtam az alsó részt, így megkaptam a négyzet alakú oldalalapot, majd kifestettem a köröket a fotó színeivel. A pacákat az ecsetet ütögetve ejtettem rá, ezt még szokni kell a digitális lelkemnek, hogy nem oda esik és nem olyan formában, ahogyan én szeretném, ez az érzés pedig azt üzeni, hogy az ilyen fajta elfoglaltság segít rugalmasabbá és könnyedebbé válnom 🙂 Száradás után tűfilccel átfirkáltam a körvonalakat és mivel tényleg elmosódott az idézet, ezt felragasztottam két részletben az oldalra.

Ilyen lett:

w_seizetheday

Ez is hibrid scrapbook. Azaz a digitális és hagyományos technika ötvözése. A fotót digitálisan színeztem és láttam el kerettel. Az oldal alapot szintén képszerkesztő programmal terveztem. Nyomtatás után lehetőség volt festésre, rajzolásra és ragasztásra, ami a hagyományos scrapbook technika eszköztárába tartozik. A hibrid technika az örömmel végzett tevékenységen kívül másféle előnnyel is jár: igen gazdaságosan kivitelezhető. Minimális alapanyagból el lehet készíteni egy ilyen oldalt. Csak egy fehér lap kell hozzá, festék és tűfilc. A tintapatronból sem fogyott sok.

A héten ezzel a témával foglalkozom a facebook oldalon. A fenti oldalt a keddi bejegyzésem inspirálta. (A képre kattintva a teljes scrapbook oldalt meg tudod nézni és a forráshoz is eljuthatsz, ahol van még hasonló)

fb-hibrid

A hibrid scrapbook tanfolyamomra (ahol elsősorban a digitális előkészítéssel ismerkedhetsz meg) itt tudsz jelentkezni!

 

 

CEWE kihívásra egy oldal és ami mögötte van

wcomfort

Hozzávalók:
Anna Aspnes: ArtPlay Palette Floralis Add-OnFreebie, Comfort
Vinnie Pearce: Little Light

Idén szeretnék többet alkotni a magam örömére is. Az elmúlt években a digitális scrapbook nálam egyfajta munkává változott, amit persze imádok, de hiányzik, hogy cél nélkül, csak önmagáért, kikapcsolódásképp alkossak. Persze ez utóbbi nem zárja ki azt sem, hogy a végén egy oldallal gazdagodik a privát hangulatkonzerv gyűjteményem, életem dokumentációja és közben még fejlődöm, tanulok is. Néha muszáj visszatérni az alapokhoz, erősíteni, ápolni azokat, különben összedől minden, amit rájuk építünk.

Jó ürügy erre, hogy időnként csatlakozom CEWE kihívásokhoz, amikor időm engedi és rá is tudok hangolódni a témára. A színekkel kapcsolatos feladatokat különösen kedvelem, ez utóbbi is ilyen volt. A kihívást Hékástól kaptuk, a leírás itt olvasható.

A feladat az volt, hogy a fekete árnyalatain kívül csak egyetlen kiegészítő színt használhatunk.

Ennek eredménye a fenti oldalam.

Megpróbálom leírni hogyan készült, külső és belső folyamatokat egyaránt.

Először is a belső, azaz a lelki háttér, hogy mi zajlik ilyenkor (alkotás során) a felszín alatt. Ami egyébként többnyire nem tudatos, de időnként igyekszem mégis így szemlélni, vagy legalábbis utólag szavakba önteni.

A fotó  évekkel ezelőtt készült a Shiraz Hotelben, amelynek a lakberendezési stílusa nagyon megfogott. Marokkói (mediterrán), amely átmenet a hagyományos mediterrán és az egzotikus távol keleti stílus közt. Meleg és mély színek, gazdag orientális mintázatok jellemzik és az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idézi. Színesben egész más, szerdán mutatom majd egy színinspirációval egybekötve.

Először olyan fekete hátteres, drámai hatású képet szerettem volna, mint amilyen a mintaoldal is, de nekem az túl sötétnek bizonyult. Nem szoktam ilyet, illetve ritkán, mert túl van a komfortzónámon. Ahol biztonságban érzem magam az mindig az arany középút. Nem túl sötét, nem túl világos, nem harsány, de nem is színtelen. A hétköznapi életben is jobban szeretek a háttérben lenni, úgy élni és dolgozni, csendes, nyugodt körülmények közt. Sem a rivaldafényt, sem a sötét erőkkel való harcokat nem nekem találták ki. Ezen képességek hiányát időnként hátrányosnak érzem és persze jó és nagyon építő átlépni  a komfortzónát, ami nélkül nincs haladás sem, de most inkább a harmóniát és kényelmet választottam.

A kép közben, túl azon, hogy megörökítettem egy régi szép emléket, ami nagyon jó érzéseket ébreszt (kisfiam akkor volt fél éves, egy gondtalan és boldog időszaka életemnek) készítése során új tartalmat kapott és elgondolkodtam a fent írt dolgokról. Valahogy így működik a scrapbooknak az önismereti, önfejlesztési oldala.

És most nézzük a külső, azaz technikai munkát! Vastagítással kiemeltem a tervezési technika kulcsszavait.

Találtam egy hátteret Anna Aspnes-nél, amelyik nagyon jól kiemelte, szinte folytatta az oszlopok mintázatát, ezt olvasztottam össze egy ugyanabból a mini készletből származó szürke háttérrel a harmadolás, vagy aranymetszés szabályait figyelembe véve, azért hogy egy kis súlyt adjak az oldalnak alulra. Így stabilabbnak, biztonságosabbnak tűnik, mintha az egész csíkos lenne.

A fotó elhelyezése is az előbb említett szempont alapján történt, ezen kívül pedig nem feledkeztem meg arról, hogy a központi témát nem a matematikai, hanem az optikai középpontba kell helyezni. Ez azt jelenti, hogy függőleges irányban soha nem pontosan középre, hanem picit feljebb kell csúsztatni. Ha valóban középen lenne, az volna az érzésünk, mintha túlságosan lent lenne a kép.

Van még egy másik tervezési eszköz, amit vizuális háromszögnek hívnak. Ez jelenthet színeket és elemeket is. Például három gomb van háromszög alakban a kép közelében elhelyezve, az egyik a kép szélén. Ha megnézzük, tekintetünk visszatér a fotóhoz. A bézs szín három helyen látható, az alsó maszkon, az egyik messzebb elhelyezett gombon és magán a fotón is.

Egyébként szeretem blokkban elhelyezni az elemeket. Tehát közvetlenül a fő téma köré csoportosítani minden díszítőelemet. Azt hiszem ez is egyfajta komfortzóna nálam, ha nem rendezett, “kocka” oldalt készítek,  hanem az art journal felé tekintgetek, akkor annak rendetlenségét ezzel próbálom ellensúlyozni.

A színek harmóniája azt hiszem itt magától értetődő. Lélektani hatásuk is van. A színek, akár a minták, szimbólumok. A szürke illik mindenhez, ez a kellemes, puha árnyalat biztonságot fejez ki, ám kissé unalmas. A aranyló bézs megtöri ezt az unalmat, ugyanakkor nem kelt drámai hatást, barátságos, gazdagságot és a múlt értékeit kifejező szín.

Az alkalmazott digitális képszerkesztési technika: szelektív színezés rétegmaszk használatával. A kiegészítők pedig eredetileg is ilyen színűek voltak.

S ezek után végül be kell valljam, hogy akár a belső, úgy a külső folyamat sem volt tudatos. Egyszerűen addig helyezgettem, tologattam, méreteztem, színeztem az egyes rétegeket, míg azt nem mondtam rá: „Ez most már egész elfogadhatóan néz ki, éjfél is elmúlt, fogjuk rá, hogy készen van!” 🙂

Ennyi a történet, ami – úgy gondolom – más régi scrapbookosnál is hasonlóképp zajlik.

Színes hétköznapok vagy átmeneti időszakok?

 

„Életvezetésünk legnagyobb csapdája, önbecsapása az „átmeneti korszakok és helyzetek” kultusza. Gyakran úgy nyugtatjuk meg magunkat, úgy próbálunk szabadulni napi rossz érzéseinktől, hogy adott életszakaszunkat átmenetinek nyilvánítjuk. „Most átmeneti időszak van, mert érettségizem, mert szerelmes vagyok, mert anyám beteg, mert megházasodtam, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert lakásra, telekre gyűjtünk, mert terhes vagyok, mert még csecsemő a gyerek, mert esti tagozaton tanulok, mert apám meghalt, mert szétesőben van a házasságom, mert én vagyok beteg, mert a gyereket nem vették fel az egyetemre, mert állást változtatok stb.” „Majd ezután kezdődik az igazi életem!”

S nem vesszük észre, hogy egész életünk átmeneti korszakokból áll, mindig történik valami, amire hivatkozva felmentést adhatunk magunknak. Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.”

A fenti gondolatokat sok évvel ezelőtt olvastam Popper Péter: Belső utak könyvében. Úgy gondolom, hogy általában nem tartozom az átmeneti életet élők táborába. Amikor gyermeket vártam sosem szerettem például az olyan kérdéseket, hogy „Várod már, hogy megszülessen?”, mert nehezemre esett őszintén azt válaszolni, hogy „Nem”, magyarázkodni kellett utána, hogy azért, mert most is jó, szeretem ezt az állapotot és szeretném érezni, átélni, bevésni az emlékezetembe. Most, hogy Bence elballagott az oviból, most sem várjuk még az iskolát, hanem megéljük az utolsó hetet, ami még hátra van a szünetig és aztán nagyon örülünk a nyárnak. Most úgy alakult, hogy itthon leszünk, de nem vágyom Másholországba, mert „ha folyton Másholország után futkosol, mindent elveszítesz, amid van!”*

A hétköznapi pillanatok átélését, rögzítését nagyon jelentős mértékben erősíti a scrapbookozás. Amíg elkészül egy ilyen oldal újra felidézem a történeteket, érzéseket és az elkészült oldalakat, könyveket kézbevéve sok év után sem fakulnak meg ezek az emlékek. Ez egy fajta fotós napló, amelyhez különféle kiegészítők felhasználásával érzelmeket is ki tudunk fejezni. Számomra a scrapbookozását elsősorban ez a szándék motiválja. Azért is választottam a weboldalam és az online tanfolyam szlogenjének ezt: „Színezd ki a napjaid!” A „kiszínezés” a pillanatok átélését, a jelenvalóságot jelenti itt, ugyanakkor megtörténik  utólag is az emlékek rendszerezése során, ám semmiképpen nem a külvilág felé, sokkal inkább önmagunk számára.

A mindennapok dokumentálásához érdemes egyszerűbb, ismétlődő és áttekinthető elrendezést alkalmazni. A Project Life albumok is ilyenek.

Év elején készítettem egy sablont és azóta minden hónapban fél – egy óra időráfordítással összerakok egy aktuális oldalt.  Most kivételesen egyszerre szerkesztettem meg 2 havi „élményadagot”.

Április

w_aprilis

május:

w_majus

Hozzávalók alkotói: Vinnie Pearce, Christine Smith Digital Design

 

7 tévhit a digitális scrapbook-kal kapcsolatban

sb

A scrapbookot általában övező tévhiteket egyszer már összeszedtem, most megpróbálom ugyanezt kimondottan a digitális scrapbook szemszögéből nézni. Stílusosan hetet fogok megcáfolni 🙂

1. Jól kell tudni fényképezni, amihez nagyon jó gép is kell.

Először is a jó fényképekhez nem szükséges minden esetben drága gép. Ma már a legegyszerűbb kompakt digitális fényképezők is elég jó minőségű képeket készítenek. Sőt a mobiltelefonok is képesek erre. A technika tanulható, de mindennél fontosabb a látásmód, az hogy meglásd azt amit fotózni lehet és mindent nézz meg más szemszögből is, főleg fotóalany szemszögéből (pld kisgyerekek, állatok fényképezésekor nem a magasból kattintgatunk). Másodszor pedig, ha már készült egy fotó (jó témáról, megfelelő szemszögből), ám minőség szempontjából nem annyira OK, a digitális képszerkesztő programok segítségével millió lehetőség áll rendelkezésedre, hogy korrigáld, sőt elvarázsold. Ez utóbbi (amit elvarázsolásnak hívok) egészen csúf, reménytelennek tűnő fényképeket is megmenthet az utókor számára.

2. Ez már művészet!

Gyakran hallom, hogy valaki megmutatja a digitális (vagy hagyományos) scrapbook oldalait valakinek és az illető dob egy kisebb-nagyobb hátast és ezzel a fenti mondattal reagál. Ami persze hízelgő az alkotó számára, de egyúttal azt is jelenti: „Te egy művész vagy, neked persze hogy megy, én viszont nem, ezért meg sem próbálnám soha”. Nekem is mondták már, miközben sosem tartottam magam művésznek,  sőt akiket meg én annak érzek, mert nálam magasabb szinten állnak ezen a téren, ők is ezt állítják: „Ugyanolyanok vagyunk mint bárki más.” És ez így van! Bizonyos értelemben persze művészet, mert ábrázolunk, kifejezünk valamit, alkotunk, érteket hozunk létre, ám korántsem abban az vonatkozásban, amit az emberek általában művészetnek tartanak (azaz nem egy elvont, csak beavatottak számára birtokolható valami)

3. Nagyon nehéz megtanulni!

Mint minden más, a digitális scrapbook és képszerkesztés elsajátítása is igényel némi erőfeszítést. Nem mondom, hogy könnyű, de semmi sem az, ami még új és ismeretlen, de nem is olyan nehéz. Csak az hoz sikerélményt, csak az növeli az önbecsülésedet, amiért Te magad is tettél valamit. Az interneten angol nyelven, de most már magyarul is számos lecke ( tutorial) van a témában. Ha nem akarsz sok-sok hónapot eltölteni ezek felderítésével, akkor jelentkezhetsz hozzám is kezdő online digitális scrapbook tanfolyamra, ahol nemcsak egy logikusan és egyszerűen felépített tudásanyagot, lépésről-lépésre leírásokat és képernyővideókat, sok készletet és más alapanyagot tartalmazó dvd-t, virtuális tanteremhez való hozzáférést kapsz, hanem személyes segítséget is tőlem. Kényelmes tempóban két hónap alatt rögzíthetők az alapok, s ha beleszerettél, utána jöhet egy pörgősebb folytatás, amely során Te is sikeres digitális scrapbookossá válhatsz.

4. Időigényes

Ha már megtanultad nem igényel több időt mint bármely más hobbi. Sőt, akár 10-20 perc alatt is összerakhatsz egy egyszerűbb oldalt, vagy egy másikat gyorslap (quickpage), template segítségével így a napi rutinba is beilleszthető, ha ilyen intenzíven szeretnéd megörökíteni hétköznapjaidat. Vagy szánj rá 2-3 órát hétvégén,  egy-egy szabad estén, ennyi mindenkinek jár! Nem kell utána összepakolni és takarítani sem. 🙂

5. Drága, ez csak kiváltságosok szórakozása

Véleményem szerint a leginkább pénztárcakímélő hobbik közé tartozik. Lehet ugyan szuper, színvonalas készleteket vásárolni, drága képszerkesztő programot használni, beszerezni digitális rajztáblát, szkennert, nyomtatót, vágógépet stb., és persze jó is ez, viszont nem feltétel! Mert alkothatsz ingyenes programmal is remek oldalakat és az ingyenesen letölthető készletek közül is rengeteg jó minőségűt találsz, ha tudod hol keresd ezeket.

6. Giccses

Ilyet is hallottam már régebben! 🙂 Néha megfordul a fejemben nekem is, hogy miért kell egy gyönyörű fénykép köré ennyi „körítés”. Az ilyen képeket azonban nem fotóként, hanem olyan kiadványként kell szemlélni, mint egy poszter vagy magazin. Ráadásul nem szigorú kritikusok, hanem önmagunk és szeretteink számára készítjük, nyugodtan alkoss hát saját ízlésed, kedved szerint, mert az a lényeg, hogy szeresd és örömed leld benne addig is amíg készül. A „körítés” pedig arra való, hogy többletet adjunk a képekhez, érzéseket, hangulatokat a színek és formák, adatokat, információkat a szövegírás segítségével, teljesen mindegy miképpen teszed ezt, ne szegje kedvedet az ha a végeredmény nem teljesen olyan, mint amilyennek elképzelted. Sok gyakorlással mindez olyan magas szintre fejleszthető, amely már kívülállók számára is esztétikai élményt jelenthet.

7. Nem maradandó

Dehogynem! Ezek nemcsak a jelen pillanatnak, hirtelen létrejövő és bármikor megszűnő képmegosztó felületeknek szólnak. Nyomtasd ki őket, készíts albumot, rendelj fotókönyvet az elkészült oldalakból magadnak és ajándékba, Ötvözheted hagyományos scrapbook technikákkal (ezt hívjuk hibridnek) Milyen jó lesz pár év múlva lapozgatni egy ilyen albumot és felidézni az utazásokat és ünnepeket, de azt is hogy a hétköznapok nem is szürkék, hanem színesek és mennyi élmény, mennyi öröm rejtőzik a mi egyszerű életünkben. És mekkora értéket jelent majd utódainknak, ha mi már nem leszünk!