Most hogy képszerkesztésre technikai akadályok miatt nem vagyok képes, működésbe lépett a rendszerező és verbális agyféltekém. Összegyűjtöttem néhány tévhitet a scrapbookkal kapcsolatban.
1. Ez egy drága hobbi
Ha az anyagiakat nézzük, ez a tevékenység rendkívül széles skálán mozog.
Igen, drága, ha úgy gondoljuk, hogy egy külön műtermet kell előbb berendeznünk speciális tároló alkalmatosságokkal és mindenféle vágó-lyukasztó-nyomtató-domborító csodaszerszámmal. Vagy – digitális esetében – meg kell vásárolnunk mindig a legtrendibb dizájnerek összes újonnan megjelenő készleteit.
Ha átlagoljuk, semmivel sem kerül többe, mint bármi más (kötés, hímzés, horgászat, motorozás stb.) És ha úgy döntünk, akár ingyenes is lehet. Különösen igaz ez az ingyenesség a digitális változatra, ahol a letölthető kellékek (freebie-k) tömegesen állnak rendelkezésre a neten, és nem kell plusz felszerelés sem, ugyanis a számítógép és fényképezőgép már amúgy is megvan. A nagyon lelkesek és kitartóak pedig maguk is előállíthatják ezeket a készleteket. A kézi változatnál olcsó és hulladékanyagokból is összerakhatunk nagyon szép dolgokat a konyhaasztalon. És ha feltöltjük egy galériába, ugyanúgy értékelik a saját készítésű holmikat – ha nem jobban – mint azt amit megvettünk.
2. Óriási kreativitás és kézügyesség kell ehhez. Nekem biztos nem menne!
Ha már szóba került, akkor én aztán igazán kétbalkezes vagyok. Van olyan sikeres dizájner, aki saját bevallása szerint sohasem érdeklődött semmiféle alkotó tevékenység iránt mindaddig, míg rá nem talált e hobbira. Ami kell ehhez, az belül van. A szívedben és a lelkedben. Az a kérdés, hogy van-e mondanivalód akár önmagad akár mások számára. Ha veszel egy füzetet, beleírod, mit érzel vagy mi történt veled és beleragasztasz emlékeket, újságkivágásokat, fotókat az – véleményem szerint – már scrapbook. És ehhez nem kell különösebben kreatívnak lenni, ügyesnek meg végképp nem. Ha megnézzük Ali Edwards oldalait, bizony ő sem bonyolítja túl a dolgokat, mégis milliók rajonganak érte, mert olyan értéket képvisel, ami követendő példa számukra.
3. Én sohasem írtam naplót sem, ezért nem érdekel..
Nem muszáj naplóíró típusnak lenned. A nemrég indított felmérésemből kiderül, hogy sok más dolog is motiválhat erre a hobbira.
Vannak akik a fotózásból indulnak ki. Szeretnék különlegesebbé tenni a képeiket, ezért megtanulnak mindenféle trükköt hozzá. S ha már rátesznek egy idézetet, vagy megnevezik a szereplőt, helyszínt az már scrapbook.
Megint mások nagyon szeretnek díszíteni. Ez általában nőkre jellemző, akik szeretik a rendet a lakásukban, a szép dísztárgyakat maguk körül, kiegészítőket az öltözködésükben. Scrapbook technikákkal nemcsak albumokat, hanem szép lakberendezési tárgyakat készíthetünk, de láttam már felhasználási ötleteket a ruházkodásban is.
Vannak, akik valamelyen fontos társadalmi problémára szeretnék képi formában felhívni a figyelmet.
Van aki egyedi ajándéktárgynak szánja szerettei számára.
Vannak akik szeretnek alkotni, kézimunkázni. A scrapbook azért is jó, mert szinte minden kézműves technikát ötvözni lehet benne.
És vannak, akik egy fantáziavilágot szeretnének ezzel megjeleníteni, felszínre hozni azt a csodálatos belső képet, amely mindannyiunkban ott rejtőzik.
4. Ehhez én már túl idős vagyok..
Soha sem késő semmit sem elkezdeni. Minél több mindent megéltél, annál többet adhatsz érzelmileg és tartalmilag egyaránt. A magyar és nemzetközi scrapbook közösségekben is találkoztam már több – aktívan szereplő és kiváltképp tehetséges -nagymamával.
5. …vagy túl fiatal
Ovisok is elkezdhetik. Milyen klassz közös családi program ez! A kicsik imádják, ha ők vannak egy fotón és ugyanúgy szeretnek ragasztgatni is. Gyerekzsúrok fénypontja lehet akár. Az iskolások már maguk írhatják rá, miről szól az oldaluk, a tinik számára pedig különösen vonzó lehet, mert ekkor indulnak el egy lelki úton, amelynek fontos része önmaguk felfedezése és elfogadása.
6. Egyáltalán nem értek a számítógéphez!
Ha már ezt olvasod, annyira biztosan értesz hozzá, hogy tudsz böngészni az interneten. És innen kezdve rengeteg dologra megtalálod a választ. A képszerkesztő programok közt vannak olyanok is amelyeknek gyerekjáték a használata. A Scrapbook Flair-t pld kislányom már 8 évesen egyedül használta. A hagyományos scrapbookhoz pedig csak annyi kell, hogy tudj fotót rendelni online, de persze máshogy is meg lehet oldani.
7. Nagyon idegen ez a mi kultúránktól. Egy múló divathullám. Nyugatmásolás.
Azt hogy új lenne, erősen kétlem.
Nagymamámnak volt egy hatalmas fotóalbuma, ami már gyermekként is óriási kincs volt a szememben. Ide került az összes családi fotó. Ahova tudott, írt évszámot, helyszínt, szereplőket. Volt olyan oldal is, ahová képeslapokat ragasztott.
Tizenvalahány évvel ezelőtt férjem elhozta egy munkatársa fotóalbumát megmutatni. Erre is nagyon élénken emlékeszem. Horvátországban nyaraltak és a fényképeken kívül rengeteg más kincs is lapult ebben az albumban, ami egy nagy lefűzős irattartó volt eredetileg: jegyek, számlák, képeslapok, préselt növények és írásos feljegyzések. Akkor azt mondtam magamban: Ez igen! Így érdemes utazni!
Magyar írók önéletrajzi írásai, útikönyvek, ahol a leírás mellett azért ott vannak a helyszínek, emberek, tárgyak fotói is. Nekünk miért ne lehetne ilyen?
És persze ott vannak a babanaplók is, ahová fotók, írások és egyéb tárgyak kerülnek. Nem új találmány, rólam is van (pedig én sem mostanában születtem..)
Ebből is látszik, hogy az igény már igen régóta él bennünk.
Szerintem, ahogy szélesebb körben elterjed, úgy fognak megjelenni a magyar motívumok is a scrapbook kellékekben.
Erős közösségformáló szerepe van. Ha önmagunkat elfogadjuk, úgy másokat is el tudunk fogadni, ha önmagunkat szeretjük úgy szerethetünk másokat is, ha bevalljuk érzelmeinket úgy mutathatjuk ki mások felé is. Így belülről kifelé indulva nemcsak saját életminőségünk javul, hanem másoké is. Így a nagyobb közösségeké is.
Sok minden egyéb mellett, ez a tevékenység is hozzájárul ahhoz hogy világunk egy kicsit jobbá váljon.
Április 22. A Föld napja. A címben szereplő idézet pedig annak egyik jelmondata.
Pontosan 40 évvel ezelőtt Denis Hayes egyetemi hallgató kezdeményezésére sok millió amerikai emelte fel szavát a környezetszennyezés ellen. Magyarország 1990-ben csatlakozott.
Tavaly a környezetvédelmi világnapon (június 5-én) mutatták be Luc Besson és Yann Arthus Bertrand HOME című filmjét, amelyet mindenütt ingyen vetítettek és ma is megnézhető a You Tube-on.
Ezt a képet akkor készítettem. Másfél órán át lesben álltam a képlopómmal és a legszebb képkockákat megpróbáltam „lelőni” 🙂
Sajnos még mindig van aki csak legyint erre a problémára: „Ugyan mit számít egy ember?” vagy nem is veszik a fáradtságot, hogy elgondolkodjanak rajta. Pedig nagyon sokat tehet egyetlen ember is.
Például itt van a szelektív hulladékgyűjtés. Nálunk kéthetente házhoz jönnek és elszállítják a műanyagokat, de ahol ilyen nincs, ott is vannak konténerek, ahova el lehet ezeket vinni. A szelektiv.hu oldalon pedig minden információt meg lehet tudni a témáról. Január óta nagyon komolyan válogatunk és bár a műanyag palackokat, papírokat, üvegeket előtte sem dobtuk a szemétbe, most már a joghurtos doboztól kezdve a felvágott csomagolásáig minden szétszedünk. A szerves hulladék pedig megy a komposztálóba. Ennek eredményeként a szemét mennyisége a negyedére csökkent. Ez igen jelentős különbség, ami nem is jár annyi plusz idővel és még valahogy jó érzéssel is tölt el, mert így arra a kérdésre, hogy „megtettem-e mindent, amit megtehettem” legalább ebben a vonatkozásban igennel felelhetek.
További apróságok, amit bárki megtehet
– Ne szemeteljünk az utcán, erdőben!
– Vásároljunk tudatosan! Gondolkodjunk el azon, hogy biztos hogy szükségünk van arra a bizonyos termékre, lesz-e időnk használni stb.
– Nylontáska helyett lehet textiltáskát is használni. Erősebb és jobban is néz ki 🙂
– Fogmosáskor pohárból öblögessünk
– Mosogatógéppel nemcsak a vízzel, de az időnkkel is spórolhatunk.
– Villanyok ne égjenek feleslegesen, húzzuk ki a telefontöltőt, kapcsoljuk ki teljesen a tv-t, számítógépet, ha épp nem használjuk, cseréljük ki az égőket energiatakarékosra
– Nézzünk mindenre más szemmel! A hulladék újrahasznosítás maga a kreativitás 🙂 Húsvétkor ez volt az egyik dekoráció az asztalon:
Konzervdoboz, szalvéta, olló és szalvétaragasztó kell csak hozzá. Még egy kis kenderzsinórt is tekertem rá.
És persze a scrapbookban is számtalan lehetőség rejlik.
Az alábbi oldal különféle otthon kallódó kacatokból áll, mint például hullámkarton doboz , anyagmaradékok, hajpántról lepotyogott virágok, gomb, tojáshéj stb.
És ha egyszer alkotni kezdünk, vonjuk be a gyerekeket is feltétlenül, imádni fogják 🙂
A gyermekeket a középkorban miniatűr, tökéletlen felnőttnek tekintették, s ennek megfelelően kezelték. A 19. században az ipari forradalom eredményeképp létrejövő társadalmi változások következtében egyre inkább megnőtt az igény az emberi természet megismerésére, s ezen belül a gyermekek fejlődése iránt is. Kialakult a fejlődéslélektan tudománya.
Több tudós vezetett feljegyzéseket saját gyermeke fejlődéséről. Köztük a legismertebb Charles Darwin csecsemőnaplója, mely legidősebb fiáról írt 1877-ben.
Magyarországon a századfordulót követően került előtérbe a gyermekek megfigyelése. Felismerték az anya szerepét a csecsemő fejlődésében és hogy mennyire meghatározó az a kép, amelyet elsőként kapunk a világról, milyen fontos a szeretet, a kötődés és a példamutatás.
Én is itt születtem: Magyarországon, 1972-ben. Akkoriban ilyen könyvecskét kaptak az édesanyák az Állami Biztosítótól:
A könyv rövid útbaigazításokat tartalmaz a kisgyermek ápolásával, nevelésével kapcsolatosan, ezen kívül külön helyek vannak benne nemcsak adatoknak (súly, hosszúság) , hanem személyes feljegyzéseknek, sőt fényképeknek, kéz és láblenyomatoknak, levágott hajtincseknek is.
„Ha felnövök, iskolába fogok járni és megtanulok olvasni, akkor ebből a Naplóból én is megtudhatom majd, hogy mi minden történt velem életem kezdetén.”
Innen tudom például azt is, hogy az első karácsonyomra babát, meseládát, perselyt, pizsamát, kabátot és sapkát kaptam. Tudom mik voltak a kedvenc ételeim és mikor hány kiló voltam:
És ez jó érzés. Jó tudni honnan érkeztem és hol vagyok. S talán így nagyobb befolyásom van arra is ahová csak eztán fogok eljutni.
Kb. egy hete tűnt fel, hogy itt belül a wordpress irányítópulton minden nap megjelenik egy idézet, napi lélekmelegítőd címszóval. Kis kattintgatás után meg is találtam a forrását, Napsugártól származnak ezek a kis impulzusok. Apróságnak tűnik, de ha az embert a megfelelő pillanatban találja meg egy-egy gyógyító szó, valóban ajtók nyílhatnak meg.
A tegnap előtti idézet ez volt:
Ha szeretnéd használni, letölthetővé tettem png formátumban: kattints ide!
A következő sorok másfél évvel ezelőtti önmagamtól származnak, ma sem érzem másképp:
„Gyermekkoromban órákat töltöttem az ágyneműs szekrényben ücsörögve, és közben történeteket találtam ki arról, hogy van ott egy titkos ajtó ami átvezet egy másik világba, egy csodálatos mesebirodalomba, csak türelmesen kell várni hogy megnyíljon. (Később találkoztam más felnőttekkel is, akiknek volt hasonló élményük, így megnyugodhatok, hogy ez nem abnormális 🙂 ) Azóta is szeretem az ilyen meséket…
És valahol még mindig hiszek benne…
Életünk során hatalmas házban bolyongunk, ahol millió ajtó nyílik, melyeken csak egyszer lehet bemenni. Sokszor nehéz választani. Olykor úgy tűnik minden ellenünk van és mi kétségbeesetten toporgunk egy sötét szobában. De ha ilyenkor el tudunk csendesedni talán észrevesszük, hogy valamelyik kilincs megcsillan, ebben a pillanatban már tudjuk, valami véget ért, új útra kell lépnünk. Néha nagyon veszélyes folytatni, omladozó lépcsőkön juthatunk csak feljebb. Máskor egészen mélyre kell merülnünk, hogy megtaláljuk azt amit keresünk és megértsük mi az ami igazán fontos az életünkben.
Ha nem fordulna néha rosszra a sorsunk, akkor nem tudnánk magasabb szintre lépni, mert ugyan mi késztetne minket egy biztonságos hely elhagyására.
Nem kívánom hát hogy mindig kerüljön el a bánat, mert az lehetetlen. Azt kívánom inkább hogy az azok az ajtók, melyek elvezetnek Csodaországba mindig nyíljanak meg Előtted!”
A Batthyány család egyházias szellemű öröksége a boldoggá avatott Lászlóval tetőzik. Életét, tudását és vagyonát orvosként, majd európai hírű szemsebészként a legszegényebbek gyógyítására, szolgálatára szentelte köpcsényi és körmendi magánkórházában, ahol ingyen gyógyította a betegeket. Példás házasságban élt Coreth Mária Terézia grófnővel, aki tizennégy gyermekkel ajándékozta meg.
Már életében szentként tisztelték, a szegények orvosát, aki több évtizedes előkészítő munka után II. János Pál pápa 2003. március 23-án Rómában boldoggá avatott. Batthyány Boldog László testereklyéje a németújvári ferences templomban látható, tiszteletére Körmenden emléktemplomot emelte, intézmények viselik nevét.
Jankától kaptam egy kérdést kedvenc filmjeimmel kapcsolatosan, mivel szombaton (hosszú évek után először) moziban voltam, életemben először 3D-s előadáson, amit láttam az nagyon hatásos volt és gondolkodtam rajta, hogy írok róla..így ez a játék, most pont jókor jött 🙂
Szeretem a filmeket, bár mostanság ritkán van alkalmam nézni őket, de mégis sikerült egy egészen friss kedvencet választanom:
1. Avatár
A története is nagyon tetszik, a látvány pedig lélegzetelállító.
2. Star Wars trilógia (ami tizenévesként volt rám nagy hatással, de még ma is szívesen megnézem, nem kell senkinek sem bemutatni 🙂 )
A film egy nagyon is elképzelhető jövőben játszódik, ahol a gyerekek tervezett genetikával születnek, aki nem, azt alacsonyabb rendűként kezelik élete végéig. A főhős is természetes úton jött világra, ám annyira elszánt és szenvedélyesen küzd a céljáért, amit a származása eleve kizárna, hogy mégis eléri azt.
Egy fiúról, aki más mint a többi ember és különleges képességekkel rendelkezik, amit csak kevesek képesek elfogadni. (A legmegrázóbb jelenetet másoltam a linkbe, mindent elmond)
Itt a kedvenc részemet másoltam be. 20 éves koromban (már jó rég!) hatott rám erősen és azóta is bármikor, ha megnézem, vagy eszembe jut. Etalon. Ha egyet kellene választanom, ez a film lenne az.
Személyes érdekességek:
– amikor 2000-ben itthon is lett internetünk, ez volt a második téma, aminek alaposan utánanéztem (gigantikus elemzős oldalakat találtam angolul, sajnos már nem tudom hol)
– egy scrapbookos stafétajáték keretében Gigi készített nekem oldalt róla:
Akinek pedig továbbadom, ha szeretné: Sabee, Altalena, Beszteri 🙂
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. OKRead more
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
