Szerző: Thurzó Katalin | ápr 7, 2014 | Digitális scrapbook, scrapbook
Hozzávalók: CEWE Give 5 tavaszi készlet, sok szupertehetséges magyar dizájner munkájával.
Neked melyik a kedvenc évszakod? Régebben azt hittem, hogy nekem a nyár, de utóbb rájöttem, hogy csak azért, mert akkor volt rá alkalmam, hogy megéljem a jelent. (Két hét szabadság csodákra képes) Ma már ennek konkrét akadálya nincs (legföljebb éjszakára marad a munka) és rájöttem hogy minden évszak a kedvencem, mindig az ami van. Ha esik az eső annak örülök, ha süt a nap akkor meg annak. Nem kesergek olyan dolgok felett, amin nem tudok változtatni. És ez nem csak az időjárásra vonatkozik.
Sajnos kimúlt a fényképezőgépem (ami egy scrapbookosnak – főképp ha a hétköznapi történetmesélés a specialitása – olyan, mintha hirtelen félkarúvá válna), alkalmazkodnom kellett az új helyzethez. Egészen jó képeket lehet egy közepes színvonalú okostelefonnal is csinálni. Lényeges, hogy ne messzi és mozgó célpontra kattintsunk vele és legyen elég fény, hogy ne kelljen vakut használni. Emiatt megszaporodtak a közelképek és tárgyfotók a fotós mappáimban. De ez nem baj, amúgy is nagyon tetszenek az ilyen típusú scrapbook oldalak, amelyek az élet apró örömeit ábrázolják. További előnye még, hogy így bőven van miből válogatnom az instagramra is.
Hamar elkészült a márciusi családi krónika belőlük:
Közben meg tudat alatt lehet, hogy arra a lehetőségre is készülök, hogy mi lesz velem, ha a telefonnal sem tudok majd emléket örökíteni. Kénytelen leszek rajzolni.
Pasztellkrétával sikerült 10 perc alatt maszatolnom az alábbi virágot. Az idézetet utólag szerkesztettem rá digitálisan:
Szerző: Thurzó Katalin | ápr 2, 2014 | Hibrid scrapbook, scrapbook
Sokféle dologba belekezdtem az idén, ennek egy része, hogy többet fogok alkotni. Mindig van hozzá kedvem és folyamatosan inspirálódom, szóval nálam olyan hogy alkotói válság, hagyományos értelemben soha nincs. Viszont sokszor keletkezik bennem valami blokk amikor a belső szabotőröm azt súgja, hogy „ehhez Te kevés vagy” és „Ehhez az idő kevés”.
Elhatároztam, hogy átprogramozom magam szép fokozatosan. Az első kifogáshoz (önbizalomhiány) főképp az önmagammal szemben támasztott túlzott elvárásokat kell mérsékelnem. (ezen már dolgozom egy ideje) Mindenkinek végig kell járni a fejlődés útját, ki könnyedebben, ki nehezebben veszi az akadályokat. Soha sem szabad magunkat másokhoz mérni – ami nem zárja ki azt hogy vannak példaképeink, van egy kijelölt cél amely felé igyekszünk – csakis önmagunkhoz. Ami pedig igazán lényeges az nem is a végeredmény, hanem maga a folyamat.
A második – az időhiány – mindenkinek ismerős. Leginkább azoknál, akik szeretnének sokféle dologgal foglalkozni. De nem reménytelen, mindig lehet valahonnan szerezni, ha kell. Néhány perc is elég ahhoz hogy kitaláljunk valamit és gyorsan felvázoljuk a tervet egy lapra. Aztán ha lesz egy fél óránk (például tévé nézés vagy pletykálkodás helyett) akár el is készülhetünk vele. Tévét nagyon ritkán nézek, a pletykálkodás pedig szerencsére sosem volt rám jellemző, szóval e két dologról való lemondás számomra nem jár semmiféle áldozattal, de még van néhány időrabló és felesleges szokásom ezeken kívül is, így van még lehetőségem időkibővítésre 🙂
Szóval: Carpe Diem! Ragadd meg a napot! Kezdj bele bátran! 🙂
A fenti oldal tervét egyik este készítettem el digitálisan. A fotó már régóta várt feldolgozásra egy borítékban (Jessica Sprague egyik tanfolyama után készítettem hozzá ezt a különleges keretet. Az oldalalaphoz csak fekete színt használtam. Köröket, bélyegzőket, feliratokat. A seize the day felirat Jopke wordart csomagjából van, amely az Oscraps-ról regisztráció után ingyenesen letölthető. A csomag többi része ismeretében erős a gyanúm, hogy neki is a Holt költők társasága a kedvenc filmje 🙂
Elrendeztem egy A4-es lapra ezeket úgy hogy az A4-es felső részén egy négyzet alakú réteget hoztam létre. Biztos, ami biztos (mert sejtettem hogy a vízfestékkel össze fogom maszatolni a feliratot) az idézetet a négyzeten kívülre is beillesztettem, hogy utólag is fel tudjam ragasztani.
Hogy érthetőbb legyen beillesztem ide, így nézett ki az a lap amit kinyomtattam:
Akvarellpapírra nyomtattam, amit előtte A4-re vágtam. (Az akvarellpapírtömbben valamivel nagyobbak a méretek). A nyomtató hátsó tálcájából indítva gond nélkül rányomta a fekete körvonalakat, mintákat, pacákat. Levágtam az alsó részt, így megkaptam a négyzet alakú oldalalapot, majd kifestettem a köröket a fotó színeivel. A pacákat az ecsetet ütögetve ejtettem rá, ezt még szokni kell a digitális lelkemnek, hogy nem oda esik és nem olyan formában, ahogyan én szeretném, ez az érzés pedig azt üzeni, hogy az ilyen fajta elfoglaltság segít rugalmasabbá és könnyedebbé válnom 🙂 Száradás után tűfilccel átfirkáltam a körvonalakat és mivel tényleg elmosódott az idézet, ezt felragasztottam két részletben az oldalra.
Ilyen lett:
Ez is hibrid scrapbook. Azaz a digitális és hagyományos technika ötvözése. A fotót digitálisan színeztem és láttam el kerettel. Az oldal alapot szintén képszerkesztő programmal terveztem. Nyomtatás után lehetőség volt festésre, rajzolásra és ragasztásra, ami a hagyományos scrapbook technika eszköztárába tartozik. A hibrid technika az örömmel végzett tevékenységen kívül másféle előnnyel is jár: igen gazdaságosan kivitelezhető. Minimális alapanyagból el lehet készíteni egy ilyen oldalt. Csak egy fehér lap kell hozzá, festék és tűfilc. A tintapatronból sem fogyott sok.
A héten ezzel a témával foglalkozom a facebook oldalon. A fenti oldalt a keddi bejegyzésem inspirálta. (A képre kattintva a teljes scrapbook oldalt meg tudod nézni és a forráshoz is eljuthatsz, ahol van még hasonló)
A hibrid scrapbook tanfolyamomra (ahol elsősorban a digitális előkészítéssel ismerkedhetsz meg) itt tudsz jelentkezni!
Szerző: Thurzó Katalin | márc 19, 2014 | Digitális scrapbook, Digitális scrapbook készletek, scrapbook, Scrapbook oldal, Színek
Hétfőn tea party, ma pedig tortázunk. A fotó a Picjumbo fotómegosztós oldaláról származik, készítője Viktor Hanacek. A Picjumbo-n sok szép üzleti és személyes felhasználásra engedélyezett fotót találsz. Ha scrapbookos vagy és nincs megfelelő saját fotód az ábrázolni kívánt témához, akkor nyugodtan élhetsz ezen oldal kínálta lehetőségekkel.
A fotót eredetileg azért töltöttem le, hogy virtuálisan megkínálhassam vele az engem (virtuális térben) köszöntő ismerőseimet. Nagyon jó, mert nem hízlal egyáltalán, viszont szép és a szépség a lelkünket táplálja. Aznap reggel kaptam az OSCRAPS-tól (nekik is születésnapjuk volt 🙂 ) egy Oscraps collabra beváltható utalványt. A mOve fOrward nevű készletet választottam. A kettő (készlet és fotó)szerintem tökéletesen összeillett, így adta magát az oldal, ma pedig lett belőle egy paletta is.
Színes napokat kívánok Neked!
Szerző: Thurzó Katalin | márc 17, 2014 | Digitális scrapbook, Gondolatok, scrapbook
Apró örömök. Mindig van rájuk idő. Például egy csésze tea hajnalban. Egyik nap felébredtem 4-kor, ami ritka nálam mert éjszakai bagoly típus vagyok, és kihasználva szokatlan éberségem, fent is maradtam. Egész mások a fények ilyenkor, az egyébként sárgába hajló drapp színű csésze most fáradtrózsaszínnek tűnt. Úgy gondoltam, hogy ezúttal nem szokványos gyors neszkávét, hanem teát fogok bele tölteni. A teázás és kávézás közti különbség számomra az, hogy a teázás elcsendesedést, megnyugvást kíván, a kávét meg azért iszom, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyek (sajnos néha túlzásba viszem, mert annyira szeretnék lépést tartani, gyorsabb lenni a saját tempómnál). Teázni mindig szabadság alatt szoktunk, vendégségben, szállodai reggeli keretében.
Most hogy megittam a mai harmadik pohár kávémat, miközben írom ezt a bejegyzést és nem kerültem sokkal előrébb, rá kellett hogy jöjjek, ami hiányzik az életemből, az inkább a tea… Lehet, hogy két egyszerű lépéssel meg tudnám változtatni a dolgokat? Hogy korán kelek későn fekvés helyett és teát iszom kávé helyett? Egy próbát megérne…Még ha a szimbolikusan kapcsolódó életforma nem is válik valóra, egészség szempontjából mindenképpen előnyösebb lenne.
Múlt héten indult az Oscraps születésnapi ünnepsége. A születésnapokat scrapbookkal foglalkozó weboldalak általában sok ingyenes ajándék készlettel, kihívás sorozatokkal szokták ünnepelni. Most egy collab (együttműködéssel összeállított készlet) volt – többek közt – a meglepetés, amelynek részei az Oscraps dizájnerek facebook oldalairól vagy hírleveléből tölthetők le. Itt olvasható az erre vonatkozó fórum bejegyzés.
Én is készítettem egy oldalt Dido Designs készletekből. A születésnapra készített kellékeket a facebook oldaláról még le lehet tölteni (parTEA add on freebie), de régebbieket is használtam. Nagyon szeretem az a kellékeit, olyan finomak, légiesek, igazán lágy, nőies oldalakat lehet velük készíteni, sőt ha van egy megfelelő fotó, szinte magától összeáll velük egy kép, ami mindig garantáltan szép lesz. És más stílus, mint amit általában szoktam, ez is jó hatással van rám.
Mostanában egészen sűrűn sikerül digitális scrapbook oldalt készítenem. Sok éve annak, hogy naponta alkottam valamit, aztán ez egyre ritkult. Idén úgy tűnik kezdek visszatalálni a „forráshoz”, hogy mit is jelent ez az egész nekem igazán.
Amikor elkezdtem 2006 végén a Babanaplóval, egyetlen konkrét célom volt vele: létrehozni egy fotós-írásos emlékeket őrző albumot kisfiam első évéről. A cél megvalósítása közben azonban egy egészen új világ kezdett kibontakozni bennem, rengeteget tanultam és az emlékkönyv befejezése nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete lett. Elkezdődött egy változás.
Megtanultam
- mások szemével nézni a világot
- meglátni a színeket a szürkében
- szeretni minden színt (a szürkét is)
- értékelni az apró örömöket
- átélni ezeket háromszorosan: akkor amikor történik, amikor megörökítem és amikor később újra ránézek az emléket őrző képre
- textúrákat látni, ezekre rácsodálkozni és felfedezni a szépségüket, alaposan megismerni őket (azelőtt nem foglalkoztatott a falevél erezete, a ház vakolatának harmonikus, de szabáltalan mintázata, a rozsda és a kopottság egyenlő volt a rondasággal)
- hogy nemcsak a boldogságot, hanem a bánatot is át kell élni, megrágni, megemészteni, különben az emészt fel bennünket
- vállalni és elfogadni saját magamat
Mire jó ez az egész
- A magunk örömére. Az alkotás (ha már a technikai nehézségeken túljut az ember) energiát, békét és megnyugvást ad egyszerre. Néhány pillanatra mindent el tud feledtetni
- Mások örömére. Magam is lelkesen nézem és dícsérem a többiek alkotásait. Nemcsak mert valóban szépek, hanem mert tudom, hogy ez egy kis darabka az ő lelkükből.
- Arra is jó, hogy megismerjük önmagunkat
- És arra is, hogy mások megismerjenek. Elsősorban itt az eljövendő nemzedékekre gondolok most, bár ez szintén az önismerethez kapcsolódik. Olyan jó volna tudni kik voltak, hogyan éltek, mit éreztek és gondoltak, akik már rég nincsenek köztünk. Nemcsak puszta kíváncsiságból, hanem azért, mert mi ők is vagyunk, visszük tovább a csomagokat, jó lenne hát látni mit cipelünk benne.
- Jó arra is hogy fejlődjünk és ezáltal erősödjön az önbizalmunk
- És jó arra, hogy visszanézve az oldalakat felismerjük, mennyi minden belefér, mennyi színes esemény és érzés az addig szürkének és rohanósnak tűnő hétköznapokba.
Egy teás idézettel zárom ezt a gondolatsort. Számomra egy kicsit a digitális scrapbookról is szól 🙂
„Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak.”
Kosztolányi Dezső: Tea
Szerző: Thurzó Katalin | márc 12, 2014 | Digitális scrapbook, scrapbook
Családi történetmesélés instagram fotókkal.
Korábban is törekedtem a rendszeres – project life típusú – oldalak készítésére. Ezt idáig egyetlen évben sikerült végigvinnem havi beszámolók formájában. Persze nyaralások, kirándulások, különféle hangulatok, hétköznapok mindig megörökítésre kerültek, de ezek az összefoglalók mégiscsak hiányoztak az eddigi fotókönyveimből.
Idén úgy tűnik, végre sikerült megtalálnom a számomra legegyszerűbb és legidőtakarékosabb megoldást, remélem így már nem lesz semmi akadálya ennek sem.
A következő részekből áll:
1. Az Instagram alkalmazás, amelybe feltöltöm a jobban sikerült és fontos mobilfotóimat. Lehet írni hozzájuk megjegyzést is, hogy később is tudjam miről szól, mit gondoltam akkor. Nem azonnal, hanem inkább esténként, naponta egyszer szoktam ezeket megosztani.
2. Egy sablon, melynek mérete 3600×3600 pixel (30×30 cm-es oldalakhoz ideális). A benne lévő piros négyzetek jelzik a fotók pozícióját. Az Instagramról töltöm le a képeket a képszerkesztő programba új ablakban nyitom meg, majd egyszerűen áthúzom/átmásolom a sablonba. Méretük pontosan megegyezik, így az átméretezéssel sem kell tölteni az időt, sőt vágómaszkot sem feltétlenül szükséges alkalmaznom, mert egyszerűen az árnyékkal már ellátott piros négyzet fölé helyezem a bemásolt fotót és kész. Az alap sablont letöltheted egy korábbi bejegyzésből, ahol egyéb felhasználási ötleteket is találsz. Hamarosan megosztom a szöveges verziót is, de ebből is könnyen ki tudod alakítani.
3. Ez a napló, amelyben címszavakban feljegyzem a legfontosabb eseményeket.
Februári összefoglalóm:
Próbáld ki Te is! 🙂
Ha még nem értesz képszerkesztő programokhoz, de szeretnéd Te is ily módon megörökíteni, színesebbé tenni az életedet, ajánlom szeretettel az újrainduló online digitális scrapbook tanfolyamokat, amelyekre március 15-ig jelentkezhetsz.
